Távolodnak a közös valutától az angol ajkú afrikaiak

A kimondottan az euró mintájára létrehozandó közös nyugat-afrikai valuta, az eco nagy ütést kapott, miután a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségén (ECOWAS) belül működő Nyugat-afrikai Monetáris Zóna (WAMZ) mégsem elégedett a névvel. A probléma azonban feltehetően nem pusztán az eco szóban van.

A tizenöt tagú ECOWAS sokszorosan megosztott szervezet: nem is véletlen, hogy két közösségre bomlik, a WAMZ mellett létezik a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (UEMOA) is. A rövidítésből is kitűnik, hogy francia nyelvű közösségről van szó, szemben a WAMZ angol ajkú országcsoportjával. A franciák úgy vélték, az angol nyelvű gigászok – mint Nigéria vagy Ghána – elnyomják őket, ezért tömörültek külön közösségbe, amelynek tagjai a Párizs ellenőrzése alatt tartott CFA-frankot használják közös fizetőeszközként. Ez a valuta alakulna át ecóvá még az idén, ám a hat WAMZ-állam – Nigéria, Sierra Leone, Gambia, Ghána, Libéria és Guinea – mára elfordult a tavaly decemberi támogatástól. A probléma valószínűleg abból fakad, hogy az ecóhoz való csatlakozásnak bizonyos kritériumai vannak, és Nigéria nem tartja magát a feltételekhez, amelyeket Franciaország, a CFA-frank garantorállama megszab. A szabályok szerint négy kritériumnak kell megfelelniük a csatlakozó államoknak: egy számjegyű infláció; legfeljebb négyszázalékos GDP-arányos költségvetési deficit; a központi bank legfeljebb az elmúlt év adóbevételeinek tíz százalékának utófinanszírozását hozhatja át az új évre; valamint három hónapnyi importnak megfelelő tartalékok. Ezeket egyelőre kizárólag Togo tudja teljesíteni. Nigéria – mint a régió egyértelműen legerősebb állama, amely az ECOWAS teljes gazdasági teljesítményének kétharmadát adja – talán képes lenne ugyanerre, ám ódzkodik attól, hogy beleegyezzen a túlságosan is francia irányítású átmenetbe, ráadásul úgy, hogy az ecónak nincs jegybankja.

Jelenleg két CFA-frank létezik. Az elsőt a régi francia gyarmatok használják: Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál és Togo, valamint kakukktojásként a volt portugál terület, Bissau-Guinea. Ennek központi bankja a szenegáli Dakarban van, árfolyama pedig az euróhoz van kötve. A második csoport Közép-Afrikában található: Csád, a Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon és a Kongói Köztársaság lakóinak pénztárcáiban lapul az egyébként Franciaországban nyomtatott és vert pénz. A két pénz gyakorlatilag ugyanaz, s 655,957 frankért adnak egy eurót. A közép-afrikai országokra azonban nem vonatkozik az eco-tervezet, náluk bármi is történik, mindenképp rajtuk marad a frank és Párizs pénzügyi árnya.

Párizs a múlt év végén beleegyezett, hogy a CFA-frankot használó egykori gyarmatainak a jövőben nem kötelező a francia Nemzeti Bankban tartaniuk tartalékaik legalább ötven százalékát. Ennek ellenére politikai elemzők élnek a gyanúperrel, hogy Párizs valójában le akarja vezényelni az átmenetet a CFA-franktól az ecóig oly módon, hogy abból szándékosan kiszorítja Nigériát, a hozzá kötődő országokat pedig új pénzzel köti magához. Az Afrikát kelet–nyugati irányban átszelő Száhel-övezetben Franciaország nagy erőkkel van jelen, hogy kiirtsa a szegény, de stratégiai fontosságú területekről a terrorizmust. Ez a törekvés eddig ugyanakkor nem volt sikeres, ám a jelenlegi helyzetben azt eredményezte, hogy a francia hadsereg az egész területen jelen van, így Nigerben, Nigéria északi határán is, ahol a Boko Haram terrorcsoporttal küzd. Az eco célja elvben az volna, hogy a térségbeli határokon átívelő kereskedelem felíveljen, erősítve a régiót, így Ghánától Nigériáig és Beninig szabadon lehessen az árukat szállítani, ahogyan az az EU-n belül is történik. Márpedig Nigéria tavaly októberben lezárta az összes szárazföldi határát, hogy fellépjen a csempészet ellen és erősítse saját belső termelékenységét, ám ezzel akadályozza a határ menti együttműködést.