A Líbia-konferencián tett ígéreteinek megszegésével vádolta meg a minap Emmanuel Macron török kollégáját, Recep Tayyip Erdoğant, a francia elnök szerint ugyanis a berlini találkozón vállalt kötelezettségeknek teljesen ellentmond az a tény, hogy török hadihajók és korábban Szíriában harcolt, Ankara támogatását élvező fegyveresek érkeztek az észak-afrikai országba. A berlini konferencia legfőbb hozományának egy a líbiai polgárháborúban érdekelt nagyhatalmak közötti egyezség tekinthető, amelyben a résztvevők megállapodtak: beszüntetik a Líbiába irányuló fegyverszállításokat és felfüggesztik a polgárháború résztvevőinek katonai támogatását, hogy elősegítsék a tűzszünet betartását.
A konferencia egyébként közvetve nem csak Líbiáról szólt: az elmúlt években ugyanis a migrációs válságnak leginkább kitett Európai Unió csupán tétlenül figyelte a Közel-Keleten dúló konfliktusokban aktív szerepet vállaló, saját érdekeiket képviselő nagyhatalmak lépéseit, a blokk élére álló Németország pedig mindenképp el akarja kerülni, hogy az észak-afrikai országban megismétlődjön az, ami Szíriában, vagyis hogy az összecsapások miatt újabb milliók induljanak meg Európa felé.
A német diplomácia sikere után az Európai Unió rögtön bejelentette, hogy részt vállal a konferencián elért eredmények betartatásában: Josep Borrell kül- és biztonságpolitikai főképviselő az uniós külügyminiszterek múlt heti tanácskozása után arról beszélt, hogy megállapodtak a Sophia nevű földközi-tengeri európai uniós haditengerészeti művelet újraélesztéséről, mégpedig egy új misszióval, aminek a rendeltetése a Líbia ellen az ENSZ által elrendelt fegyverembargó betartatása lesz. Csakhogy a Sophia felelevenítése egyúttal az uniós tagállamok között a bevándorláspolitikában meglévő feszültségeket is a felszínre hozza: a műveletet eredeti célja szerint ugyanis a Líbiából kiinduló embercsempész-szervezetek munkájának felszámolására hozták létre, tavaly pedig azért kellett felfüggeszteni, mert az akkori olasz belügyminiszter, Matteo Salvini nem nézte jó szemmel, hogy a misszió hajói – a nemzetközi tengeri szokásjognak megfelelően – százával mentették az Európa felé tartó migránsokat, akik végül az olasz partokon kötöttek ki.
