– Nemrég hivatalos látogatást tett Ugandában, ahol bejelentette, hogy hazánk 16 millió eurós, azaz mintegy ötmilliárd forint értékű fejlesztési programot valósít meg a kelet-afrikai országban. Miért tartja fontosnak a magyar kormány Uganda támogatását?
– Uganda – Törökország és Pakisztán után – a harmadik legtöbb menekültet befogadó ország a világon, Afrikában ráadásul az első. A mi szempontunkból tehát értelemszerűen nagyon nem mindegy, hogy mi történik ott, ezért is lett a magyar Afrika-stratégia egyik kulcsországa. Jelenleg közel 1,4 millió menekült tartózkodik az országban, akik fegyveres konfliktusok, járványok, a politikai instabilitás és a gazdasági kilátástalanság miatt hagyták el hazájukat. Az országaink közötti alapvető szimpátiát az is táplálja, hogy Uganda a magyar kormányhoz hasonlóan tekint a migráció kérdésére. Kampala kormányzata szerint ugyanis az afrikai problémákat Afrikában kell megoldani, a szubszaharai térség egyik legstabilabb államaként pedig mindent elkövetnek, hogy ideiglenesen otthont biztosítsanak azoknak, akik a szomszédos országokban bajba kerültek. Teszik mindezt azért, hogy a menekültek a saját közegükben maradhassanak. A fekete kontinens részben vagy egészben mesterségesen meghúzott határai miatt ugyanis az országok közötti migrációnak nem egyenes következménye az etnikai vagy vallási keveredés, mivel az államhatárok sokszor nem esnek egybe az etnikai határokkal. Vegyünk egy konkrét példát: afrikai viszonylatban egyáltalán nem számít meghökkentőnek, hogy Kenya korábbi alelnöke, Arthur Moody Awori és Uganda egykori minisztere, Aggrey Awori édestestvérek. Gondoljunk csak bele: Európában elképzelhetetlen lenne, hogy két különböző ország magas beosztású állami tisztviselőjét bármilyen rokoni szál kösse össze.
– Említette a magyar Afrika-stratégiát. Milyen célt határoz meg a kormány a fekete kontinens országaival való együttműködésre vonatkozóan?
– Ez egy alapvető újragondolása volt a magyar külpolitika ezen szegmensének, hiszen a történelem során hazánknak sosem voltak stratégiai céljai Afrikában. Önmagában egy új dolog tehát, hogy Magyarország megfogalmazza, mit gondol Afrikáról. Be kell látni, Európa biztonsága és jövője függ a fekete kontinenstől. A világ legerősebb gazdaságú államai egyébként szinte minden afrikai országban jelen vannak, és próbálják megtalálni a maguk hasznát a gazdasági növekedésből, a mi stratégiánk azonban a geopolitikai érdekeinknek megfelelően biztonsági fókuszú. Teljesen másképp jelenünk meg Afrikában, mint a nagyobb, gyarmatosító múltú, egyébként a mai napig gazdasági motivációik által vezérelt nyugat-európai országok. Azt akarjuk, hogy a Száhel-övezet stabil legyen, a magyar diplomácia sarokköve pedig ebből kifolyólag az az elgondolás, hogy minden politikai, gazdasági és humanitárius támogatást meg kell adni azoknak az érintett országoknak, amelyek a stabilitás megőrzésének letéteményesei és a válságok továbbterjedésének megakadályozói. A nagyhatalmi szereplők sakkjátszmáihoz viszonyítva természetesen Magyarország lehetőségei és erőforrásai jóval korlátozottabbak, éppen ezért igyekszünk arra koncentrálni, hogy a segítséget célzottan az arra rászorulókhoz juttassuk el.