Európa jövője függ a fekete kontinenstől

– Uganda Magyarországhoz hasonlóan úgy véli, hogy az afrikai problémákat Afrikában kell megoldani, és ehhez helyben kell biztosítani a segítséget. Ez az alapelve a migrációval kapcsolatos magyar Afrika-stratégiának, illetve a hozzá kapcsolódó Hungary Helps Programnak – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a kelet-afrikai országból hazatérve Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára.

– Mit tapasztalt látogatása során, miben tud hazánk segíteni Ugandának?

– Az egyik legfontosabb benyomásom, hogy az a fajta segítség, amelyet a magyar kormány nyújtani kíván, az afrikai országoknak is újfajta tapasztalat. Általánosságban elmondható, megszokták, hogy a segítő szándék mögött meghúzódik egy rejtett cél is: az adott ország ásványkincseinek és egyéb, gazdasági előnyökkel kecsegtető erőforrásainak kihasználása, illetve a politikai befolyásszerzés. Azt tapasztaljuk tehát, hogy a kapcsolatok kiépítése rendkívül könnyű úgy, hogy nem kihasználni akarjuk ezeket az országokat, hanem ténylegesen segíteni. Az Ugandában megvalósuló 16 millió eurós fejlesztési program részeként a menekültek ellátására szolgáló telepek ivóvízellátását és a migrációs és menekültügyi rendszert szeretnénk fejleszteni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egyszerűen olyan infrastrukturális fejlesztésekre, amelyek javítják a helyiek életminőségét, pontosabban az érintett országok élelmiszeripari, egészségügyi, öntözéstechnikai, illetve további, vízgazdálkodással összefüggő rendszereinek működését. Például egy adott közösségnek víztisztító berendezést adva több ezer ember életminőségének javításához járulhatunk hozzá. Ez a magyar Afrika-stratégia lényege, amelynek végrehajtásában a Hungary Helps program és az ahhoz kapcsolódó humanitárius kezdeményezések kulcsfontosságúak, ezeken keresztül alakulhat ki egy kapcsolati rendszer, illetve bizalmi tőke.

– Számos globális segélyszervezet működik nemzetközi összefogás keretében. Miben tér el ezektől a Hungary Helps?

– A Hungary Helps programot a magyar humanitárius segélyezés zászlóshajójának tekintjük, amelynek nyíltan vállalt célja, hogy nemzetközi szinten is muníciót adjon az ebben a szegmensben szükséges paradigmaváltáshoz. A nemzetközi közösségnek ugyanis szemléletet kell váltania, és a migráció ösztönzése helyett biztonságos körülményeket kell teremtenie a kibocsátóországokban, illetve segítenie kell abban, hogy senki ne kényszerüljön szülőföldje elhagyására. Szerintünk a támogatást közvetlenül a helyi közösségeknek kell odaadni, rendkívül célzott módon. A jelen pillanatban ugyanis, bár a fejlett világ rengeteg pénzt költ segélyezésre, a pénz egy igen jelentős részét nem a helyszínen hasznosítja, hanem már itt, Európában vagy más fogadótérségekben. Egy menekült ellátása értelemszerűen a sokszorosába kerül például Németországban, mint mondjuk a Száhel-övezetben. Ha tehát ugyanazt a pénzt a menekülteket kibocsátó országokban költenénk el, akkor egyrészt az érintettek nem kényszerülnének arra, hogy kockára tegyék az életüket az Európa felé vezető úton, másrészt nem adnák a család összekuporgatott vagyonát a szegénységből és a migrációból meggazdagodó embercsempészeknek. Arról nem is beszélve, hogy ugyanannyi pénzből így még több emberen tudnánk segíteni.

– Hogyan valósítja meg ezt a program a gyakorlatban?

– A Hungary Helps sajátos logikája azon alapszik, hogy általában nem államközi szinten valósítja meg a segítségnyújtást, hanem a helyi egyházak és felekezetek segítségével építjük ki a kapcsolatot a rászoruló közösségekkel. Uganda ilyen szempontból különleges, hiszen keresztény többségű ország, ahol általánosságban jó a keresztények és a nem keresztények kapcsolata, ráadásul stabil a politikai rendszere, így államközi szinten is nagyobb a mozgásterünk. A cél pedig az, hogy ez maradjon is így, Kampala folytassa a szerintünk modellértékű migrációs politikáját, ehhez pedig igyekszünk minden támogatást megadni. Probléma akkor van, ha a nemzetközi közösség ezt nem így gondolja, hanem inkább előírnák, hogy egy adott ország mit és hogyan csináljon. Az Európai Unió pedig azzal követi el a legnagyobb hibát, amivel számos más színtéren is: véleménye van, de ezt nem követi cselekvés.

Fotós: Jászberényi Sándor