A Kepler–1649c a kicsi vörös törpe csillagát 19,5 földi napnak megfelelő idő alatt kerüli meg. A központi égitest és az exobolygó között félúton egy másik kőzetbolygó is járja útját. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a Vénusz kering a Nap–Föld-távolság nagyjából felénél. A vörös törpe csillagok a leggyakoribbak a galaxisban, vagyis az ilyen bolygók kevésbé ritkák lehetnek, mint gondoltuk.
Az amerikai űrügynökség a hírrel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy az eddig felfedezett exobolygók között méretük alapján a Földhöz legközelebb a Trappist–1f és a Teegarden c planéta áll. Vannak, amelyeknek a felszíni hőmérséklete hasonlít jobban a Földéhez – erre példa a Trappist–1d és a TOI 700d égitest. De nincs még egy olyan, csillagának lakhatósági zónájában keringő exobolygó, amely mindkét értékében hasonlít a Földhöz.
Kozmikus átverés
A tőlünk 25 fényévre lévő Fomalhaut nevű csillag a mi Napunknál kétszer nagyobb és tizenhatszor fényesebb. Porgyűrűjét 2004-ben, a Hubble űrtávcső segítségével fedezték fel, majd a gyűrűn belül, szintén a Hubble űrtávcsővel egy exobolygójelöltre, a Fomalhaut b-re bukkantak. Az exobolygót azonban a 2014-es felvételeken már nem látták, miközben 2004-es és 2006-os fotókon ott volt, igaz, úgy tűnt, hogy az idő előrehaladtával a bolygó nőtt és halványodott. A képződmény mára eltűnt a távcsövek elől – jelent meg hétfőn a világsajtóban. A meghökkentő eredménnyel előálló csoport vezető kutatója az a Gáspár András, aki 2006-ban a Szegedi Tudományegyetemen kapott diplomát, PhD-fokozatát már jelenlegi munkahelyén, az Arizona Egyetemen szerezte meg. – Nemcsak a 2014-es adatokat néztük meg és modelleztük, hanem az összes korábbi adatot is letöltöttük és újraelemeztük, illetve a cikkünk a 2013-as és a 2014-es adatokat is feldolgozta. Az utolsó két év adatait korábban nem publikálták – tájékoztatott Gáspár András. A magyar csillagász George H. Rieke kutatóval arra a következtetésre jutott, hogy amit a kutatók másfél évtizede láttak és ami hat évvel ezelőtt eltűnt, az nem exobolygó volt, hanem egy hihetetlenül ritkán előforduló égi karambol következménye. Szerintük két, egyenként kétszáz kilométeres átmérőjű kisbolygó ütközött egymással. A kozmikus ütközés során ripityára törő égitestek porfelhőjét hitték a Hubble felvételén kisbolygónak. A csillagászok szerint – akiknek tanulmánya hétfőn jelent meg a PNAS folyóiratban – a megfigyeléshez különleges szerencse kellett: jókor voltak jó helyen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!