Óriási olasz húsvéti tojás...

...és a gyerekkori plüssnyuszi.

Arra eszméltem a karantén kellős közepén, hogy itt a húsvét. Kellene rá készülni! De mégis, milyen lelkiállapotban? Az olaszok hagyományosan a húsvét hétfőt a szabadban, akár a tengerparton töltik. Még a háziasszonyok is felmentést kapnak, ugyanúgy, ahogy karácsony első napján. Aki teheti, étteremben ebédel, vagy piknikezik a családdal, barátokkal együtt. Ha biztosra akartunk menni, már hetekkel előre lefoglaltuk a kedvenc éttermünkben a helyet. Ilyen most nincs! Az ünnepet kizárólag azzal tölthetjük, akivel eddig is megosztottuk a karantént vagy, aki eddig is egyedül volt, az magányosan. Változatlanul tilos a kijárás, nincs körmenet, se mise. Minden kizárólag online zajlik, a hívők jelenléte nélkül. A mostani lelkiállapotomban a fokozott rendőrségi ellenőrzésről szóló hír ébresztett rá igazán, hogy jön az ünnep.

Az összes rendőr, csendőr és vámőr az utakon van. Zéró toleranciát hirdettek meg. Még Velencében a Canal Granden sem lehetnek motorcsónakok, gondolák, csak a vízirendőrség járőrözik. Drónokat is bevetnek. Ellenőrzik a tetőteraszokat, nehogy valahol egy nagyobb családi összejövetel legyen. Nagyon, nagyon nehéz nem együtt lenni a családdal több, mint egy hónapos elszigeteltség mellett, de valahogy ki kell bírni. A mi rokonságunk 1000-1000 km-re van északi és déli irányba. Most végképp lehetetlen együtt lenni a szeretteinkkel. Marad a videotelefon. Az egymáshoz közel élők sincsenek jobb helyzetben. A szomszédunkban van két kislány. A nagynénjükkel már legalább egy hónapja nem látták egymást. Péntek délután csilingelő gyerekhangokat hallottam az erkélyen, azt mondogatták: nagyon hiányzol, nagyon szeretünk. A nagynéni, a férjével együtt, szigorúan maszkban bejöttek a társasház udvarára, és onnan kívántak húsvéti ünnepeket az erkélyen lévő két kislánynak és a szülőknek. Bár, ez sem megengedett hivatalosan, mégis volt valami, ami helyettesítette az ölelést.

Hirtelen hol is tudnám beszerezni a húsvéthoz szükséges alapanyagokat – tettem fel magamnak a kérdést. Szerencsére, volt itthon tavaszi művirágcsokor, színes fatojások és a gyerekkori, elnyűtt plüssnyuszi – ebből hoztam ki a maximumot.

Sütni-főzni kellene – jött a következő gondolat, de ez se olyan egyszerű feladat. Nálam a hét elején jött el a 10. nap a legutóbbi bevásárláshoz képest. Akkor még kevésbé voltam húsvéti hangulatban. Úgy alakult, hogy végül „programon kívüli” rántott hús és mediterrán tengeri hal került a vasárnapi asztalra. Füstölt sonkáért haza kellett volna repülni. Marad – illúzióként – a csomagolt gépsonka, tojás és torma.

Azért, az óriási olasz húsvéti tojást megvettem. Olyan, mint egy kindertojás, csak sokkal nagyobb, csillogó-villogó papírba csomagolva. Van benne meglepetés is. Egy pár percre de jó lesz ismét gyereknek lenni, ebben a szürreális világban!