Egyre jobban felértékelődik a nehézbombázók szerepe

Hadászati erejüket fitogtatják az ellenségeskedő nagyhatalmak.

A 20. században a hidegháború szimbólumaivá váltak a lopakodó nehézbombázók. Áramvonalas formatervezésük sci-fi filmek képi világát idézte, az általuk képviselt csúcstechnológia pedig igazolta a korszakra jellemző, háborús hisztériát. A radarokkal alig észlelhető repülőgépek képesek voltak a semmiből felbukkanva nukleáris csapást mérni, az amerikai B-2-es lopakodó bombatere például több mint 18 tonnát bírt el.

Ahogyan az Egyesült Államok és Kína viszonya az ellenségeskedés felé sodródik, a nehézbombázók szerepe is felértékelődött. Először 2017-ben jelentette be az amerikai légierő, hogy tervezik a nukleáris csapásmérésre képes bombázók folyamatos készültségi szintjének visszaállítását. A Szovjetunió 1991-es összeomlásakor felfüggesztett gyakorlat lényege, hogy a bombázók legénysége a menetkész repülőgépek közvetlen közelében várták az indulási parancsot, ennek megfelelően szálláshelyüket is a közeli hangárokban alakították ki.

Washington egyre sürgetőbb lépéskényszerben van, Kína ugyanis hadászati mérföldkőhöz érkezett. Várhatóan novemberben mutatják be az első, saját fejlesztésű kínai lopakodó nehézbombázót: a Hszian H-20 megduplázza az ázsiai nagyhatalom csapásmérő képességének hatótávolságát, amerikai számítások szerint Peking 8500 kilométeren tudja eljuttatni a repülőgépbe tölthető 450 tonna bombát.

A Hszian H-20 repülőgéppel Kína megteremti az úgynevezett nukleáris triád képességét, vagyis már nem csak nagy hatótávolságú, interkontinentális rakétákkal és tengeralattjárókkal, de a szuperszonikus sebességgel repülő lopakodógéppel is képes lesz távoli célpontokra atomfegyvert eljuttatni. A South China Morning Post szerint Peking ugyanakkor hezitál az új eszköz idei debütálásával, a koronavírus-járvány miatt ugyanis kiéleződtek a regionális konfliktusok. Az elmúlt hetekben egyre nagyobb az amerikai haditengerészet aktivitása a térség puskaporos hordójaként emlegetett Tajvan-szorosban, a hangulat pedig a pandémia enyhülésével sem valószínű, hogy javul majd.

A Defence News szakportálon tegnap közölt átfogó elemzést a témáról, ebben azt írják, az amerikai légierő visszatér az egyesített bombázó erők koncepcióhoz. Ennek lényege szintén a készenlét fokozása: a négy-öt lopakodógépből álló egységeket mozgatnának a szövetséges országok között, ezáltal 48 órán belül komoly hadászati csapást tudnának mérni a világ bármely pontján.

– A parancsnokság már évek óta teszteli ezt a stratégiát – írja a Defence News, legutóbb április végén Japánba érkezett több, B-1 nehézbombázó is.