Csak Németország viseli a felelősséget a második világháborúért és a holokausztért. Aki kétséget táplál ezzel kapcsolatban, és más népeket szorít az elkövető szerepébe, az áldozatokkal szemben követ el igazságtalanságot, eszközként használja fel a történelmet és megosztja Európát – írja Heiko Maas német külügyminiszter a Der Spiegel hamburgi hírmagazinban megjelent vendégkommentárjában, amelyet Andreas Wirsching történésszel közösen jegyez.
Az írás abból az alkalomból jelent meg, hogy Európában éppen 75 éve, 1945. május 8-án ért véget a második világháború, és – ahogy írják – „hallgattak el a fegyverek 40 millió halott sírja felett”. Maas szerint „a németek e napon fizetik meg annak az árát, hogy lehetővé tették 1933. január 30-át (Adolf Hitler náci diktátor hatalomra jutását – a szerk.), és nem tudták saját magukat felszabadítani a nemzetiszocializmus alól”.
A szociáldemokrata politikus úgy véli, a német múlt megmutatta a revizionizmus veszélyét, és a németeknek ezért, „nem pedig valamilyen vélelmezett erkölcsi fölény alapján” kell állást foglalniuk, ha valahol a megtámadottakat megtámadottá teszik, az áldozatokból pedig tetteseket kreálnak. „Lengyelország megtámadásával Németország egyedül robbantotta ki (1939-ben – a szerk.) a második világháborút. És Németország egyedül viseli a felelősséget a holokauszt során az emberiség ellen elkövetett bűntettekért”, írja Maas.
A külügyminiszter köszönetet mond mindazoknak, így az egykori Szovjetunió utódállamainak, akik szerepet játszottak a nácizmus legyőzésében. Ugyanakkor elismeri, hogy Lengyelországban, a Baltikumban, illetve Közép-, Kelet-, és Délkelet-Európa más országaiban vegyes érzések fűződnek 1945-höz, mert a nemzetiszocializmus legyőzését egy újfajta elnyomás váltotta fel a szovjet érdekszférába való kerüléssel – „és ezt a tapasztalatot sokan Kelet-Németországban is osztják”.
De Nyugat-Németországban is 40 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Richard von Weizsäcker szövetségi elnök 1985-ben úgy beszélhessen május 8-a kapcsán a felszabadulás napjáról, hogy ebben a nyugatnémet társadalom többségének támogatását is maga mögött tudta. „Ma a német külpolitika megingathatatlan lényege, hogy a német föld soha többé nem lehet háború vagy emberiség elleni bűntettek kiindulópontja”, szögezi le a berlini diplomácia irányítója.
