– Sokak nem is a járványtól tartanak, hanem a következményeiből, a vele járó korlátozásokból van elegük. Ez régebben is így volt?
– A spanyolnátha idején, 1918-ban például létrejött San Franciscóban a Maszkellenes Liga, amelynek képviselői a polgárjogokra hivatkozva az ellen tüntettek, hogy kötelező volt eltakarniuk az arcukat. Azt is tudjuk, hogy az elhúzódó karantén borzasztóan meg tud terhelni egy társadalmat. Nehéz megállni, hogy most, amikor két hónap korlátozás után kinézünk az ablakon, és gyönyörűen süt a nap, ne az az érzés kerítse hatalmába az embert: minden szabályt betartottam, megváltoztattam a szokásaimat, de most már vissza akarom kapni az életemet! Ezzel kapcsolatban mi, amerikaiak sem vagyunk egységesek. Arról nem is beszélve, hogy miként reagálunk arra, ha egy erős második hullámmal szembesülünk, ahogyan a spanyolnátha esetében is történt.
Fotó: MTI/AP/Paul Sancya
– Említette a maszkelleneseket. Arra is tud-e történelmi példákat hozni, hogy egyesek ugyanúgy bizonyos népeket hibáztattak a történtekért, mint most a kínaiakat?
– 1901-ben bubópestis fertőzött San Franciscóban, és ázsiai betegségként vonult be a köztudatba. Voltak, akik a kínaiakat hibáztatták, a Chinatownt, a kínai negyedet karantén alá akarták vonni, kordonnal vették körbe. Voltak fehérek is, akik elkapták a kórt, de őket áldozatnak tekintették, nem lettek belőlük bűnbakok. Az emberek magyarázatot akarnak, hogy értsék, mi történik velük, és maguk is gyártanak magyarázatokat. 1916-ban New Yorkban a járványos gyermekbénuláshoz vezető poliovírus pusztított, amely egy olasz bevándorlók lakta negyedben alakult ki. A kórt bevándorlóbetegségként írták le, számos korlátozás a bevándorlókat érintette. A római amerikai nagykövetség megbízást kapott, hogy nézzen utána, van-e ilyen járvány Olaszországban – de nem volt.
– Vannak példák arra, hogyan őrzi meg a világjárványokat a kollektív emlékezet? Például amikor az unokáinknak elmeséljük majd, milyen volt az, amikor maszkban jártunk az utcán?
– Érdekes, hogy sokszor ezek feledésbe merülnek. Ma sokat hivatkozunk a spanyolnáthára, részben a maszkok, részben pedig amiatt, mert szintén légzőszervi megbetegedés volt, de annak idején meglepően könnyen elfeledték. Részben azért, mert a borzalmas első világháború folytatásának tekintették, és a kettőt egyszerre akarták elfelejteni – a háborút és a járványt is. A diákjaim pedig legalább 12 évvel az után születtek, hogy a HIV/AIDS-et azonosították volna. Az is nagy járvány volt, de nekik már csak történelem, nem annak köszönhetően hallanak róla, ami a kollektív emlékezetben megmaradt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!