Az aktivista nagyapja kormányzó volt a rabszolgaság központjában

A francia Floydként is emlegetett Adama Traoré mali származású. Az aktivista nagyapja nem is olyan régen kormányzó volt a rabszolgaság központjának számító Kayes-ben, ahol az elit még mindig előszeretettel dolgoztat rabszolgákkal – írja a V4NA Hírügynökség.

A szoninke népcsoporthoz tartozó Traoré család Maliból származik, a 2016-ban rendőri intézkedést követően elhunyt Adama apja, Mara-Siré Traoré 1943-ban Maliban született. Assa Traoré „Lettre á Adama” (Levél Adamának) című, 2017-ben kiadott könyvében az áll, hogy apja személyautóval hagyta el szülőföldjét, átszelte Mauritániát, majd hajóval Spanyolországba ment, onnan pedig Párizsba.

A Newyorker.com azt írja ehhez kiegészítésképp, hogy Mara-Siré Traoré 1960-ban hagyta el Malit, abban az évben, amikor az afrikai ország függetlenné vált Franciaországtól. A francia állampolgárságot 1968-ban kapta meg, majd a következő évben elvett egy fehér bőrű francia nőt, akitől két fia született, majd később elváltak.

A családapa, Mara-Siré Franciaországban poligámiában élt, miután elvált első nejétől, három nővel (egy fehér katolikus, egy muszlim és egy mali származású nővel) is házasságot kötött, akiktől összesen még további 15 gyereke született.

A családfő 1999-ben, 46 éves korában meghalt, a klán vezetését ekkor vette át Assa, akire a mai napig családfőként tekintenek. A Jeuneafrique.com magazinnak 2016 októberében adott interjújában a fiatal nő azt mondta, hogy nagyapja Kayes kormányzója volt. Kayes város az azonos nevű régió székhelye Mali délnyugati csücskében, a Szenegál-folyó partján. Az interjúban Assa által tett kijelentés a nagyapjáról azért fontos információ, mert ezen a területen bizonyos közösségek mind a mai napig tartanak rabszolgákat. Ilyen rabszolgatartó közösség például a szoninke népcsoport is, amelyhez a Traoré család is tartozik.

A mali rabszolgatartásról tudnak Franciaországban, sőt tüntetéseket is szoktak szervezni ellene az ott élő afrikai közösségek, mégsem tesz ellene senki sem érdemben. 2018. november 3-án a párizsi Trocadéro téren több mint ezer ember vonult fel, hogy tiltakozzon a szoninke néptörzs rabszolgatartó szokása és a mali kormány hallgatása ellen.

2019 októberében még nagyobb megmozdulást szerveztek, több, Franciaországban élő szoninke származású migránsokat tömörítő egyesület is tüntetett Párizsban a mali nagykövetség előtt azért, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy Maliban, Szenegálban, Gambiában és Mauritániában a nemesség a mai napig rabszolgákat tart.

A France 24 Observers csapata még ezt megelőzően 2019 szeptemberében Maliban készített egy riportot, ahol szemtanúi voltak, ahogy nyilvánosan megaláztak és megvertek egy férfit, aki fellázadt a rabszolgatartó rendszer ellen és nem volt hajlandó engedelmeskedni, sőt megtagadta, hogy rabszolgának nevezzék és úgy kezeljék.

A cikkben Marie Rodet történészre hivatkoznak, aki évek óta tanulmányozza a rabszolgaság gyakorlatát Kayes-ben. A történész állítása szerint a visszaéléseknek számos formája lehet, a legalacsonyabb osztályba tartozó emberek a „rabszolga” vagy a „rabszolga utódja” nevet viselik, mivel a rabszolgaság anyai ágon örökletes. A rabszolgáknak sok minden meg van tiltva, például nem házasodhatnak másik kasztból valóval, és nem lehet belőlük faluvezető még abban az esetben sem, ha diplomát szereznek. Néhány szoninke faluban speciális rabszolganegyedek is vannak, itt laknak a szolgák, akik ingyen dolgoznak a gazdájuk földjén. Ha valaki ellenszegül és azt mondja, hogy nem tekinti magát rabszolgának, akkor elüldözik a faluból, de ha mégis maradna, mindenétől megfosztják, nem mehet a boltba vásárolni, még ivóvizet sem kaphat.

Annak ellenére, hogy Maliban még a gyarmati időkben, 1905-ben betiltották a rabszolgaságot, a mai napig nincs olyan törvény, amely ezt büntetné, ellentétben a szomszédos Mauritániával, ahol egy 2015-ös törvény alapján a rabszolgatartás emberiség elleni bűncselekménynek számít, és akár húszéves börtönbüntetéssel sújtható.

Maliban tehát a mai napig él és virul a rabszolgaság bizonyos területeken, kiváltképp azon a népcsoporton belül, ahonnan a rasszizmus ellen harcoló Assa Traoré családja származik. Ráadásul az aktivista nagyapja nem is olyan régen bizonyítottan kormányzó volt a rabszolgaság központjának számító Kayes-ben, ahol az elit még mindig előszeretettel dolgoztat rabszolgákkal.