Az osztályharcnak vége, a helyét átvette a fajok közötti háború

Manuel Valls az egyik legérdekesebb figurája a francia belpolitikának. Most az egész baloldalt megdöbbentette, amikor azt mondta: eljött a fajok közötti háború ideje.

French Prime Minister Manuel Valls attends a news conference during an Interministerial Committee on Disability, in Nancy, France, December 2, 2016. REUTERS/Vincent Kessler - RTSUCJY

Sajátos politikusa a baloldalnak Manuel Valls. Tulajdonképpen belügyminiszteri kinevezése, azaz 2012 óta kilógott a francia Szocialista Pártból. Nem volt engedékeny a bevándorlókkal, bírálta a párhuzamos társadalmat kialakító muszlimokat, és a szociális demagógiától is távol tartotta magát. Meglepően kemény kézzel irányította a rendőrséget, olyannyira, hogy egy év után kiderült, több a rendőri túlkapás a baloldali Francois Hollande elnöksége alatt, mint korábban a konzervatív Nicolas Sarkozy idején.

A sérelmeket újra és újra átélni

Manuel Valls az interjú elején a Franciaországot ma leginkább foglalkoztató Traoré-üggyel foglalkozik. Úgy látja, hogy bizonyos köröknek az az érdeke, hogy a sérelmeket újra és újra, folyamatosan átéljék a francia emberek.

A párizsi tüntetéseket szervezők mindenáron párhuzamot akarnak vonni azzal, ami az Egyesült Államokban és Franciaországban történt. George Floyd megvetendő meggyilkolása és a francia helyzettel való összehasonlítása Valls szerint elfogadhatatlan. Azt akarják elhitetni, hogy a rendőrség el akarja nyomni a kisebbségeket.

Ez az első alkalom, hogy ekkora visszhanggal és erővel akarják ránk kényszeríteni ezt a gondolatot. A köztársaság integritása és a demokratikus intézmények szempontjából ez egy rendkívül veszélyes folyamat, aminek ellen kell állni, és meg kell küzdeni ezekkel a mozgalmakkal”, mondja Manuel Valls.

Kérdésre válaszolva Manuel Valls világosan kifejti, hogy a „franciák óriási többsége szereti a rendőrséget. A rendőrség és a csendőrség a köztársaság tartóoszlopát képezik, ők a béke őrei. Nem szabad elfelejteni, hogy a franciák megtapsolták és „keblükre ölelték” a rendőrséget a 2015-ös iszlamista merényletsorozatot követően. Arról lehet vitázni, folytatja Valls, hogy milyen módon állítható helyre a bizalom a külvárosi fiatalok egy része és a rendőrség között, de, teszi hozzá az egykori szocialista miniszterelnök, „az nem normális, hogy polgártársaink egy része azt állítja, fél a rendőrségtől (Valls Camélia Jordana migráns hátterű énekesnő nyilatkozatára utal, amelyben az énekesnő arról beszél, hogy „fél a rendőrségtől”, és hogy a rendőrség lemészárolja a reggeli munkába siető embereket”.

A francia társadalom atomjaira esett szét

Valls meglehetősen borúlátó és pesszimista leírást ad a francia társadalomról. Szerinte „fel kellene hagyni ezzel az undorító, faji alapokon történő számolgatással. A szociális, politikai és morális válságnak köszönhetően

Franciaországban gyakorlatilag szétestek az intézmények, a külvárosokban a (klasszikus) kommunista párt eltűnt, az egyház elvesztette befolyását, a társadalom atomjaira esett szét.

Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a baloldal felhígult. A nagy szervezetek, az oktatás és az emberi jogok elvesztették igazi harcosaikat, az Emberi Jogi Liga (LDH) ajtót nyitott a szélsőséges radikálisoknak (Valls konkrétan a nőket erőszakoló, szélsőséges tanokat hirdető Tariq Ramadant említi az interjúban). Valls ehhez még azt is hozzáteszi, hogy az 1983-ban meghirdetett szocialista, migránsokat érintő integrációs politika szintén kudarcot vallott, és ehhez a kudarchoz többek között a (Soros-féle) „SOS Racisme” szervezet is hozzájárult.

A mozgalmak nem a valóságos problémákkal foglalkoznak

Másokhoz hasonlóan Valls is úgy látja, hogy Franciaországban elindult egy olyan folyamat, amelyet az áldozattá válás mellett a dekolonizációs mozgalom és a politika összefonódása jellemez, és ehhez a baloldali értelmiség és művészek egy része hatékonyan asszisztál. Ezek a mozgalmak szerinte nem a valóságos problémákkal foglalkoznak, hanem behálózzák a szociálisan hátrányos helyzetbe kerülő fiatalokat, irányítják, manipulálják őket, mégpedig azért, hogy a rend ellen tegyenek, azaz anarchikus állapotokat idézzenek elő. Nem csoda tehát, hogy az áldozattá válási logika egyre jobban felerősödik, miközben ezek a mozgalmak összekapcsolódnak a baloldali pártokkal. Az Új Antikapitalista Párt (NPA), a zöldpártok, az „Engedetlen Franciaország” egy része, sőt, még a Szocialista Párthoz tartozók is ide sorolhatók Manuel Valls szerint, gyakorlatilag tehát az egész francia baloldal.

Az osztályharcnak vége, helyét átvette a „fajok” közötti háború, és ahogy Manuel Valls fogalmaz, ez egy „kegyetlen háború, mert alapvetően a bőrszínen alapul, ezenkívül egyszerre olvad bele a politikai iszlámba, és egyszerre verseng is vele.

Egy igazi robbanó vegyületről van szó”.

A teljes tartalom IDE kattintva érhető el.