Nemzeti értékeink megőrzése a legfőbb feladat

Az elmúlt száz évben a határon túlra szakadt magyar kisebbségnek volt elegendő ideje, hogy hozzászokjon ehhez a létállapothoz. Fontosabb, hogy milyen értékeket őriztünk meg, hoztunk létre és adunk tovább – mondta lapunknak Besnyi Károly helytörténész, aki az egyik legmagyarabb délvidéki település, Bácskossuthfalva híres Kossuth-szobrának és első világháborús emlékművének a történetét idézte fel.

Az első világháborús alkotás, közepén az országzászlótartóval Forrás: VMHT

Az első világháborús alkotás, közepén az országzászlótartóval
Fotó: VMHT

Egy másik átmentett emlékünk az országzászlótartó a református templom parkjában. 1941-ben, a visszacsatolás első hónapjaiban készült. A budafoki gyülekezet küldött hozzá országzászlót. Amikor nem állhatott tovább, egyszerűen csak lefektették, melléültettek egy cserjét, és évtizedekig észrevétlen volt. Tudták az emberek, hogy ott van, és kivárták, hogy ismét láthatóvá váljék. – Az egyszerű betonoszlop, rajta az 1941 felirattal máig emlékeztet arra, hogy akkor a budafoki reformátusok velünk voltak. A Hősi emlékművet 1942–43-ban emelték. Ez az egyedüli megmaradt magyar köztéri emlékmű a Vajdaságban. Itt gyűlik össze évente az egyre fogyatkozó közösség emlékezni. Nem csupán 1848-ra, inkább annak mai üzenetére. Negyedikén itt gyújtjuk meg összetartozásunk tüzét, 308 mécsest, az I. világháború helyi áldozatai előtt is tisztelegve. Alkalom lesz ez a számvetésre, lelki épülésünkre, nemzeti hovatartozásunk elmélyítésére is. Összetartozunk, Trianontól függetlenül – fogalmazott Besnyi Károly.

Elveszített identitás

Szőke Anna néprajzkutató évtizedek óta fáradhatatlanul végzi kutatásait a Délvidéken a tömbben, valamint a szórványban élő magyarok körében. Megtapasztalta, hogy a legdélebbi végeken az asszimiláció mennyire tetten érhető jelenség. – Éppen az ezredfordulón, 2000-ben kezdtem meg kutatásaimat a Versec környéki magyarság körében. Akkor még szép számban éltek ott magyarok, de mind idősek voltak. Gyermekeik – elsősorban a magyar oktatás híján – mind elszerbesedtek. Magát a szót, hogy Trianon, nem emlegetik, ellenben azt, hogy ez a terület valamikor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, gyakran mondják – meséli lapunknak. Mint mondja, Dél-Bánátban nagyon szegények voltak a magyarok, és a fiatal lányok mind szolgálni álltak, főleg Belgrádba; Észak-Bánátban erősebb Trianon emléke, mert erősebb volt a katolikus egyház hatása; Közép-Bánát Nagybecskerek központúságával viszont elveszítette magyar identitását. – Muzsla maradt olyan település, amely erősen tartja még magát, az ottaniak a magyarságukat nyíltan vállalják, Trianon képe és annak következményei pedig a mai napig élő emlékezet – meséli a néprajzkutató.