Bírói csalások, villanyoltás, eszét vesztő kapitány – ez a magyar–román női kézitörténelem

A magyar női kézilabda-válogatott szerdán este 18 órától a hollandiai Rotterdamban Románia ellen kezdi meg a világbajnokság középdöntőjét. Ebből az alkalomból idézünk most fel olyan világbajnoki mérkőzéseket, amikor Magyarország Románia ellen játszott. Kakukktojásként nem hagyhatjuk ki az olimpiákat, már csak azért sem, mert a 2008-as pekingi, románok elleni negyeddöntő örökre bevonult a sportág legendás meccsei közé. Csakúgy, mint a 2000-ben, Bukarestben rendezett Európa-bajnoki elődöntő is.

A román válogatott játékosa, Olteanu a kép alján zokog, fent az örömittas magyar játékosok a 2008-as pekingi olimpián a román csapat legyőzése után Fotó: PETER PARKS Forrás: AFP

A visszaemlékezést azért is 1971-ben kezdjük, mert ebben az évben szintén Hollandia rendezte meg a női kézilabda-világbajnokságot. Magyarországot azok után, hogy a nemzeti csapat 1965-ben, az NSZK-ban rendezett világbajnokságon aranyérmes lett, az esélyesek között tartották számon Hollandiában. (Ha már szóba került az 1965-ös világbajnokság, az aranyig vezető út egyik állomása a románok elleni mérkőzés volt Freiburgban. Az 1965. november 9-én lejátszott összecsapás 9-6-os magyar győzelmet hozott.) De térjünk most vissza Hollandiába. Ezen a vb-n nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettük volna, mert a jugoszláv és a keletnémet csapat is legyőzött bennünket. Éppen ezért az is csoda volt, hogy az eredmények számunkra kedvező alakulása miatt Románia ellen a bronzéremért léphettünk pályára.

Csenki Györgyné Varga Zsuzsanna (balra) is óriási meccseket vívott Románia ellen. Fotó: MTI

Kétszeri hosszabbítás döntött a vb-bronzéremről Románia ellen

Drámai összecsapást hozott a vb utolsó napján rendezett bronzcsata. A rendes játékidő végén 9-9 volt az állás, az akkori szabályok szerint kétszer három és fél perc hosszabbítás következett. 

Az első ilyen nem hozott döntést, 10-10 után újabb hosszabbítást rendeltek el.

Ennek az első részében a magyarok 12-11-es vezetésre tettek szert, a második három és fél percben pedig kivédekezték a románok támadásait. A 12-11-re megnyert bronzcsata után a mieink, ha nem is fülig érő szájjal, de boldogan integethettek a dobogó harmadik fokáról. Így aztán a hazafelé tartó, csaknem 24 órás vonatút sem telt el szomorúságban.

Elképesztő bírói döntéseket hoztak a magyar–román csaták

Két évvel később, a jugoszláviai Negotinban rendezett vb-középdöntőnek nem kisebb tétje volt, mint a vb-döntőbe jutás. A románok 1975-ben bombaformában játszottak, a magyarok elleni meccsükig nem is kaptak ki. Ráadásul Negotin a román határhoz közel fekvő város volt, így a lelátón rengetegen drukkoltak ellenfelünknek. Egészen elképesztő dolgok játszódtak le a végig izgalmas, szoros meccsen. Hat perccel a mérkőzés vége előtt Sterbinszky Amália góljával egyenlő lett az állás. Ekkor azonban olyan dolog történt, ami példátlan a sportág történetében: 

a közönség bekiabálására a dán bíró, Ovdal öt percre kiállította Csíknét.

Ez a bírói ítélet döntötte el a meccset, így nyert Románia 12-11-re, s jutott a vb-döntőbe. 

Sterbinszky Amália (a labdával) a románok ellen is óriási csatákat vívott a hetvenes években. Fotó: MTI/Németh Ferenc

A magyar csapat ezen az összecsapáson 11 percet játszott hátrányban, Románia egyetlen percet sem. A vereség összetörte a lányokat, a bronzmeccsen 20-12-re kikaptunk a szovjetektől, ezzel elúszott az éremszerzés. Két évvel később, 1975 decemberében Kijevben sikerült a visszavágás, Magyarország azon a meccsen 11-10-re nyert Románia ellen, szintén egy olyan mérkőzésen, amelyen a két bíró, a svéd Nielssen és Olsson játszotta a főszerepet. A két skandináv 30 másodperccel a vége előtt jogtalan hétméterest ítélt a románoknak, de az ellenfél a kapufát találta el.

Egészen döbbenetes, hogy miközben Olsson bíró a hetes megítélése előtt magyar szabaddobást jelzett, addig a másik sípmester a románoknak adott hetest. 

Az ő szava döntött. Óriási szerencse, hogy a románok kihagyták a büntetőt. Ezen a világbajnokságon bronzérmes lett Magyarország és kijutott a montreali olimpiára. Az 1976-ban megrendezett olimpiai játékokon is játszottunk a románok ellen, a 20-15-ös magyar győzelem szintén a feledhetetlen meccsek közé emelkedett

A B-vb-re minősítették vissza Magyarországot

Ezek után hosszú szünet következett. Kilenc év telt el, amikor az 1985-ös világbajnokságon ismét találkozott egymással a két csapat. Csakhogy ez a B-világbajnokság keretein belül történt meg, mivel Magyarország – hiába lett ezüstérmes az 1982-es budapesti vb-n – azzal, hogy nem indult el a Los Angelesben rendezett olimpián, büntetést kapott az IHF-től. 

Vb-ezüst ide, nagyszerű magyar válogatott oda, az IHF azzal büntette meg Magyarországot, hogy a női nemzeti csapatot leminősítette és a B-világbajnokságra száműzte. 

Bár az 1985-ös B-vb-ről sikerült visszajutni az A osztályba, a hanyatlás már itt megkezdődött, s ez vezetett el odáig, hogy 1991-ben Magyarország a C-vb mezőnyében találta magát. Ezen a ’85-ös B-világbajnokságon a románok ellen úgy nyertünk 22-19-re, hogy a 45. percben még az ellenfél vezetett 17-14-re.

Az 1997-es németországi vb-n a C csoportban találkoztunk a románokkal, akik hallatlan magabiztossággal készülődtek az egy évvel korábban az atlantai olimpián bronzérmet nyerő magyar csapat ellen. Románia ezt arra alapozta, hogy ennek az évnek a nyarán Rijekában egy felkészülési tornán legyőzte a magyarokat. Erre mi történt? Románia ezen a mérkőzésen csak egyszer vezetett, a magyarok 30-26-ra nyertek. A meccs végén a román szövetségi kapitány, Corneliu Badulescu teli torokból üvöltött a két norvég bíróval, mert szerinte a skandinávok a magyarokat segítették.

Villanyoltás Bukarestben 

2000-ben két nagyon emlékezetes összecsapást vívtunk Romániával. Az első talán már a feledés homályába vész, pedig a 21-21-es döntetlent hozó mérkőzést Sydney-ben, az olimpián rendezték meg. Ez a döntetlen akkor a magyarok csoportmásodik helyét jelentette, amivel azt értük el, hogy a negyeddöntőben az osztrákok ellen léphettünk pályára, majd meg sem álltunk a döntőig, amit a mai napig felfoghatatlan módon vesztettünk el Dánia ellen. A másik azonban sokkal, de sokkal emlékezetesebb maradt.

Pigniczky Krisztina két román játékossal küzd Sydney-ben a nyári olimpiai játékokon. Fotó: AFP/Kertin Joensson

A dátum: 2000. december 16. A helyszín: Bukarest. A tét: az Eb-döntőbe jutás. Attól a pillanattól kezdve, hogy ez a párosítás kiderült, a román sajtó azonnal megkezdte a hergelést a magyarok ellen. Mocsai Lajos szövetségi kapitány tudta, hogy pokoli 60 perc vár csapatára a román fővárosban. 

Az EHF bekérette az Eb szervezőbizottságának vezetőjét, Cristian Gatut. A szőnyeg szélére állítás nem volt véletlen: az európai szövetségi is érezte, hogy a hangulat, a szurkolói megnyilvánulások nem mindig tudnak sportszerű keretek között maradni. 

Ráadásul a bukaresti magyar–román meccsre Székelyföldről több tucat autóbusszal érkeztek meg az erdélyi magyarok, s ez a tény a szervezők mellett a román csendőrségnek is alapos fejtörést okozott.

A székelyföldi magyaroknak ez az elődöntő több volt, mint egy egyszerű sportesemény. Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Gyergyószentmiklósról, Székelyudvarhelyről és még ki tudja honnan indultak meg az emberek Bukarest felé. Volt olyan székely ember, aki évek óta arra spórolt, hogy a magyar válogatott meccseit Valceában és Bukarestben élőben láthassa. Egyikük azt mondta, ha a magyar csapat megnyerné az Európa-bajnokságot és ő Bukarestben ennek a tornának a végén a magyar himnuszt hallaná, az neki mindennel felérne. Ám itt még nem tartottunk. Előbb az elődöntőt kellett lejátszani Románia ellen. A bukaresti sportcsarnok zsúfolásig megtelt, 5000 néző felajzva várta az ütközetet. Mocsai Lajos nehezen tudott nyugalmat erőltetni magára. – Arra kértem a lányokat, hogy minden körülmények között őrizzék meg a nyugalmukat, és ha ez nem is lesz egyszerű, igyekezzenek könnyedén, okosan kézilabdázni. Gondoljanak azokra a biztató, szeretetet sugárzó üzenetekre, táviratokra, virágcsokrokra, amelyeket az utóbbi napokban kaptak az otthoni és az erdélyi magyaroktól.

Hamar kiderült: okkal félt Mocsai ettől a meccstől. 

Az egyik magyar támadás alatt, az első félidő 20. percében, 9-6-os magyar vezetésnél ugyanis – teljesen váratlanul – sötétbe borult a csarnok. 

Félő volt, hogy a nézőtéren kitör a botrány, de a világosság egy része, amilyen hirtelen eltűnt, vissza is jött. A bírók azonban nem akarták tovább vezetni a meccset, mondván, a fényerő nem elégséges. Ekkor az EHF főtitkára, Michael Wiederer lépett közbe, s arra utasította a két horvát játékvezetőt, hogy azonnal folytassák a meccset.  Wiederer érezte, ha nincs mérkőzés, tényleg elszabadulhat a pokol. Így a csapatok félhomályban játszottak tovább, majd a változatosság kedvéért az eredményjelző romlott el. A hangosbeszélőnek kellett mindenkit tájékoztatnia, hogyan áll a meccs. Mindez azonban nem zavarta meg a magyarokat, akik minden taktikai utasítást betartva 25-24-re legyőzték a románokat. Hogy mi történt ezek után a Germanescu-csarnok parkolójában? 

Farkas Ágnes, a magyar női kézilabda-válogatott tagja tekint a kamerába Mica, az Eb kabalafigurája mellől a kézilabda Európa-bajnokság Magyarország–Ukrajna döntő mérkőzését követő eredményhirdetésen Bukarestben. Fotó: MTI/Kisbenedek Attila

Az örömittas székelyek, erdélyi magyarok kiáltozása, a sírás és a boldogság keveredett össze. 

Volt olyan szurkoló, aki örömében a földre borulva zokogott, miközben könnye egy magyar zászlót áztatott. 

Akik látták mindezt, soha nem feledik el. Ennyit jelentett Romániában a román csapat legyőzése ezen az Európa-bajnokságon. Másnap Ukrajnát is legyőztük, a sportág történetében először Magyarország Európa-bajnok lett.

Elvesztett vb-bronz, pekingi kézilabda-őrület

Az öt évvel későbbi, szentpétervári vb-elődöntő viszont sokkal fájdalmasabb emlék. Románia azon a mérkőzésen 26-24-re győzött, megfosztva Magyarországot attól, hogy 2003 után újra vb-döntőt játszhassunk. A vereség borzalmas volt, de azért innen is sikerült a felállás, mert a dánok elleni bronzmeccsen mi nyertünk. Ez volt a szakág eddigi utolsó vb-érme.

A 2008-as pekingi olimpia negyeddöntője szintén olyan emlék, amit sehonnan nem lehet kitörölni. Kevesen emlékeznek, hogy a pekingi játékokra vezető selejtezőt Bukarestben rendezték, a magyar és a román csapat innen jutott el az olimpiára. Románia ekkor tényleg nagyszerű csapattal rendelkezett, de az arcuk is elég nagyra nőtt. Már az olimpia előtt arról beszéltek, hogy megnyerik az aranyérmet, s ha így lesz, a román sportvezetés aranygépet küld értük a kínai fővárosba.

A meccs: 

Nyári olimpiai játékok, Peking. 2008. augusztus 19. Magyarország–Románia 34-30 (16-14)
Peking, 800 néző. Vezette: Ludovik, Vakula (ukránok)
Magyarország: Pálinger – Kovacsicz 7, Ferling 7, Görbicz 4/1, Szamoránsky 3, Tóth T. 4, Vérten 6. Csere: Tomori 1, Szűcs G. 2, Hornyák. Szövetségi kapitány: Hajdu János.
Románia: Dinu – Maier 11/4, Neagu 6, Lungu 3, Stanca 1, Bese, Eliset 3. Csere: Pislaru (kapus), Meirosu 2, Bradeanu 1, Lecusanu, Olteanu 3. Szövetségi kapitány: Gheorghe Tadici.

Gheorghe Tadici tréner keserű beletörődéssel vallotta be: „Bármivel próbálkoztunk, nem működött. A magyarok motiváltabbak és jobbak voltak.”  Pálinger Katalin ellenben joggal így lelkendezett:

Már otthon tudtuk, hogy a negyeddöntő lesz az élet-halál meccs, erre készültünk lélekben is, ezért minden előzmény megszűnt számunkra.

„Óriási érzés, hogy ilyen tudatosan és logikusan kézilabdáztunk végig, és ha erre képesek vagyunk, senkitől sem kell tartanunk.”

Szinte hihetetlen eufóriát okozott Románia legyőzése a pekingi olimpián. Fotó: AFP/Peter Parks

A románok döbbenten fogadták a vereséget, s nem sokkal később az is kiderült, hogy a csapaton belül komoly ellentétek feszültek. Tadici szövetségi kapitány sajátos stílusát kevesen viselték el. Amikor Románia kikapott a magyaroktól, az addig parázsló tűz hatalmas lángokkal csapott fel. Mindenki a másikra mutogatott. De ez már nem nagyon érdekelte a magyarokat, akik végül a negyedik helyen végeztek.

Döbbenetes emlék a 2019-es vb-meccs

A pekingi olimpiai negyeddöntő azért is volt vízválasztó, mert innentől kezdve világbajnokságon nem nyertünk a románok ellen. 2009-ben 25-31, 2013-ban 17-21, 2019-ben 27-28 lett a végeredmény. Utóbbi meccs, amelyet Japánban, Jacusiróban rendeztek meg, szintén emlékezetes maradt. 

Már csak azért is, mert ez a vereség azt jelentette, hogy a mieink nem jutottak be a legjobb 12 közé, és az Elnök Kupáért folytathatták a vb-t. 

Kim Rasmussen a meccset követő sajtótájékoztatón magára vállalta a felelősséget, ugyanakkor nagyon idegesen beszélt az eseményekről. Elmondta, hogy a sárga lapot azért kapta, mert a meccs IHF-delegátusának annyit mondott, kérdezze már meg a bírókat, miért fújnak úgy, ahogy. Ezzel a sárga lappal még nem is lett volna gond, előfordul az ilyen. A nagy baj az, hogy Rasmussen ennek tudatában reklamált a második félidőben, ezzel elérte azt, hogy a két német bírónő kiállítsa két percre a magyar kapitányt. Ekkor egy játékosnak kellett leülnie, azaz Rasmussen miatt került emberelőnybe a magyar válogatott. Az 57. percben a románok támadtak, amikor úgy tűnt, hogy belemenés történt. A két német bírónő azonban visszaadta a labdát a románoknak. Ekkor reklamált Rasmussen, ekkor kapta meg a két percet. 26-24-re vezetett a magyar csapat. Mire letelt a kétperces büntetés, már 27-27 állt a táblán.

Kim Rasmussen belebukott a 2019-es világbajnokságon a románok elleni meccsbe. Fotó: AFP/Jean-Christophe Verhaegen

Egészen döbbenetes hiba volt mindez a dán szövetségi kapitány részéről. 

Egyértelműen az én hibám, mert kaptam egy kétperces kiállítást a végén. Igaz, csak annyit mondtam, hogy „áááá!!!” Ami történt, személyes támadás volt ellenem a játékvezetők, és főleg a delegátus részéről.

Ezek az emberek nem is tudják, mennyit ártanak a csapatoknak, sőt az egész sportágnak ezzel a viselkedéssel” – nyilatkozta a dán edző.

Kim Rasmussen bele is bukott ebbe. Nem sokkal később már nem ő volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Női kézilabda-világbajnokságon 2019 óta nem találkoztunk a románokkal, az utolsó három vb-meccsünkön magyar vereség lett a vége. Itt lenne az ideje megszakítani ezt a rossz sorozatot.