A lengyel elnökválasztás második fordulójában már csak két jelölt van, a jelenlegi elnök Andzej Duda, aki a kormánypárt színeiben indult, valamint Rafal Trzaskowski Varsó polgármestere, aki a Polgári Koalíció jelöltjeként szállt versenybe. Jendzej Bielecki, a Rzeczpospolita újságírója úgy fogalmazott, hogy a választások első fordulója arról szól, hogy az emberek kit kedvelnek, a második azonban már csak arról, hogy kit nem, és az állampolgárok ez alapján döntenek majd a két jelölt között. Elmondta, ez már inkább a félelemre alapozott kampány, és a vesztes az lesz, aki az emberek szemében nagyobb fenyegetést jelent az országra.
Ennek szellemében Rafal Trzaskowski a liberális jelöltektől nem idegen jogállamisági kérdést vette elő és úgy fogalmazott, a választások arról szólnak, hogy Lengyelország demokratikus ország marad-e. Elmondta, hogy a vasárnapi választáson olyan elnököt kell választani, aki tényleg független és a nép mellett áll.
Bár a jogállamiság kérdése nem új az uniós politikában és így a belpolitikában sem Tymoteusz Zych, az Ordo Iuris kutatóintézet alelnöke elmondta, hogy egy szubjektív fogalomról beszélünk, mert a jogállamiságot minden európai ország másként definiálja saját hagyományainak és jogrendszerének tükrében. „Bár a demokrácia alapvető szabályai mindenhol életben vannak Európában, lehetetlen azt állítani, hogy bármelyik jogi alapvetés egyetemes lenne” – fogalmazott a szakértő.
Felmerültek azonban más problémák is Trzaskowski érvelésével, a liberális politikus ugyanis azt is állította, hogy Lengyelország recesszióban van és a gazdaság hanyatlik, mely kijelentését Mateusz Morawiecki miniszterelnök igazította helyre, aki csak annyit mondott: „Trzaskowski nyilván nem tudja mi az a GDP”. A kormányfő ezért készített egy kártyát kifejezetten az elnökjelöltnek, melyen megmutatta, elsősorban azt, hogy minden európai gazdaság csökkenő tendenciát mutat a járványhelyzet miatt, másrészt azt, hogy ettől függetlenül Lengyelország mutatja a legkisebb csökkenést. Hozzátette, lehet, hogy Trzaskowski fejjel lefele olvasta a kártyát, de ő már nem igazán tudta, hogy most sírjon vagy nevessen a kijelentésein.