Bizonytalan jövő elé néz Podgorica

Miközben a vasárnapi választáson győztes ellenzék zajosan ünnepel, a nemzetközi közösség aggodalommal figyel, milyen irányba fordul majd a nyugat-balkáni ország a Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) trónfosztása után. Közben egyre több városban kerül sor incidensekre muszlimok, elsősorban bosnyákok ellen.

Montenegrói zászló leng Podgoricában. MTI/AP/Risto Bozovic Fotó: Risto Bozovic

Betörték a minap a pljevljai muszlim közösség helyi irodájának ablakait. A bosznia-hercegovinai muszlim közösség vezetője, Husein Kavazović a muszlimok fokozott védelmére szólította fel a montenegrói hatóságokat. Felhívásában arra is figyelmeztetett, hogy ami most folyik a montenegrói városok utcáin, az az 1990-es évek uralkodó ideo­lógiájára emlékeztet, amely háborúkhoz és népirtáshoz vezetett.

A vasárnapi választásokon három ellenzéki blokk szoros eredménnyel bár, de maga mögé utasította a Montenegrót harminc éven át kormányzó DPS-t, a jelenleg államelnöki tisztséget betöltő Milo Đukanović pártját. A választásokra felforrósodott légkörben került sor. A kampányt elsősorban az identitással kapcsolatos kérdések uralták. Montenegró lakosságának 45 százaléka vallja magát montenegróinak, 29 százaléka pedig szerbnek. Ennek ellenére az utcákon a szerb zászlók domináltak. A két lakossági csoport között – a nyelv és az etnikum mellett – az összekötő kapocs a pravoszláv felekezethez való tartozás, ami megalapozta az egyház erőteljes, mondhatni erőszakos részvételét a közvélemény alakításában. Az alkalmat a vallásszabadságról a télen elfogadott törvény szolgáltatta, amely kimondja, hogy az 1918, tehát az ­önálló Montenegrói Királyságnak a közös délszláv államba való beol­vadása előtt keletkezett állami tulajdonú egyházi javakat vissza kell származtatni a jelenlegi államra. Amfilohije Radovics metropolita, aki a „birodalmi” szerb egyházhoz (SPC) hasonlóan politikai, a szerb és a pravoszláv összetartozás alapján az orosz érdekek szószólója is Montenegróban, az egyház „kifosztása” ellen és különböző álhírek terjesztésével folyamatosan tömegeket vitt az utcára. A szerb párti Demokrata Front (DF) és az egyház Belgrád kinyújtott karjaként működnek a délszláv utódállamokban.

A vasárnapi választáson a DPS harminc mandátumot szerzett a 81 fős parlamentben. Mivel csak tízre számíthat hagyományos koalíciós partnereitől, valószínűleg alulmarad az ellenzékkel szemben, amelynek a kisebbségi pártokkal együtt 41 mandátuma lehet. A bosnyák párt visszautasította az együttműködést, a két albán koalíció közül egy viszont hajlandónak mutatkozott a kooperációra. Az ellenzék már a választást követő napon sietett közölni, hogy nem térnek le az „európai útról”, Montenegró minden eddigi nemzetközi kötelezettségvállalásának eleget tesznek, és mihamarabb szakértői kormányt állítanak fel. Hogy ez sikerül-e, az a jövő zenéje. A legerősebb, Montenegró Jövőjéért elnevezésű ellenzéki tömörülés hivatalosan ellenzi a NATO-tagságot. A DF elnöke kedden mégis azt nyilatkozta, hogy a katonai szövetségből való kilépés lehetetlen – Szerbiával és Oroszországgal ugyanakkor javítani akarják a kapcsolatokat.

Egyelőre nehéz megjósolni, lesz-e változás Montenegróban. Egy biztos: Đjukanović mint államfő továbbra is érvényesíteni fogja befolyását. Pragmatizmusából adódóan talán egy olyan koalíciós kormány megalakulását is elősegítheti, ami a Feketén-fehéren (URA) nevű, az ország euroatlanti integrációja mellett kiálló polgári mozgalom részvételével alakul. Ennek vezetője Dritan Abazović, az ulcinji születésű, 35 éves albán politikus. Ez a közösség Montenegró legnagyobb létszámú nem szláv etnikuma.

Elemzők szerint a Nyugat számára kétségkívül ez a forgatókönyv volna a kedvezőbb. Nem úgy Szerbiának és Oroszországnak, ők nagy erőket vetettek be ugyanis a Đukanović-rezsim ellen, hogy ismét kijussanak az Adriá­ra, amelyet jelenleg a NATO ural. A győztes ellenzéki tömörülések azonban megbízhatatlanok, mert célkitűzéseiket tekintve nagyon heterogének. Köztük – ahogyan a rájuk szavazók többségének is – a közös nevező a Đukanović-ellenesség volt, ami kevés a kormányzáshoz.