Habár az amerikai elnök már februárban tisztában volt a koronavírus veszélyeivel, mégis próbálta bagatellizálni, hogy ne keltesen pánikot – derül ki Bob Woodward oknyomozó újságíró hamarosan megjelenő könyvéből, amely az elnökkel folytatott beszélgetéseken alapul. A Washington Post Pulitzer-díjas veterán újságírója 2019 decembere és 2020 júliusa között 18 alkalommal interjúvolta meg Donald Trumpot, és minden beszélgetést rögzített, a kilenc órányi hanganyagot aztán Düh (Rage) című könyvében foglalta össze.
Nem ez az első lejárató könyv Trumpról, nemrégiben John Bolton egykori nemzetbiztonsági tanácsadó, valamint Mary Trump, az elnök unokahúga is kiteregette a szennyest.
A „leleplezésre” reagálva Trump azt nyilatkozta, hogy csupán egy újabb politikai támadásról van szó, és igyekezett megvédeni a járvánnyal szemben felállított stratégiáját. Emlékeztetett január végi döntésére, miszerint már ekkor korlátozta az Egyesült Államokból Kínába induló repülőjáratokat. Azzal is visszavágott, hogy
ha az újságíró szerint valóban olyan veszélyesek voltak a szavai, akkor miért nem hozta azokat nyilvánosságra már februárban?
A novemberi elnökválasztás előtt a járvány már eddig is fontos kampánytéma volt, az elnök járványügyi politikáját riválisa, Joe Biden demokrata elnökjelölt rendszeresen bírálja. A politikus értelmezése szerint Trump gyakorlatilag tudatosan hazudott a népnek a koronavírus-fenyegetés mértékéről, és a járvány megállításáért szándékosan nem tett semmit. Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke pedig azt vágta az elnök fejéhez, hogy azért nem cselekedett időben, mert nem tudta, hogyan birkózzon meg az előtte álló kihívással.
Bob Woodward könyve egy másik rendkívül izgalmas témába, Donald Trump és Kim Dzsongun kapcsolatába is bepillantást enged az olvasónak.
Fotó: KCNA via REUTERS
Az amerikai elnök és az észak-koreai vezető 2018-ban és 2019-ben is történelmi béketárgyalásokat folytattak, melyek ugyan zátonyra futottak, de viszonyuk mindvégig vállaltan baráti maradt. Összesen 25 levelet váltottak, melyeket a média gyakran csak „szerelmes levelekként” emlegetett, közülük kettő jutott az oknyomozó újságíró birtokába.
Az üzenetekből kiderült, hogy kapcsolatuk kifejezetten baráti, és leveleik szokatlanul személyes hangvételűek.
