Lukasenka stratégiájának a másik része ugyanakkor továbbra is az erőszakra épít: a tüntetők ellen a hatóságok nagy erőket vetnek be, és nem rettennek el a gumilövedékek és a vízágyúk használatától sem. Sőt mi több, a múlt héten a belarusz belügyminisztérium azt is meglebegtette, hogy ha kell, éles lőszert is bevetnek. Ez nyilvánvalóan blöff: a társadalmi feszültség így is túl magas szinten van, és korábban éppen a hatósági erőszak volt az, ami augusztusban lendületet adott a tüntetéseknek, és igazán tömegessé tette őket.
Az idő azonban valójában az ellenzéknek sem kedvez, és az azonnali, radikális változások esélye minden egyes héttel csökken. A sikerek elmaradása sokakat elkedvteleníthet, és hosszútávon a tüntetések dinamikájának az elapadásához vezethet – pontosan ez az, amiben Lukasenka bízik. A nemzetközi média napirendjéről is kezd lekerülni a téma – konkrét eredmények nélkül a tüntetések megtörténte önmagában már egyre kevésbé üti meg az olvasók ingerküszöbét.
Közben a külső eszköztár is kimerülni látszik: az Európai Unió október elején hozott szankciói inkább csak szimbolikusak voltak, Moszkva pedig nem reagál az ellenzék kapcsolatfelvételi kísérleteire, és kitart Lukasenka mellett. Ilyen helyzetben csak egy stratégia marad: a polgári ellenállás konkretizálása és a rendszerrel szembeni nyomásgyakorlás minden lehetséges fronton. Múlt kedden Szvjatlana Cihanouszkaja korábbi elnökjelölt 13 napos ultimátumot adott a hatalomnak: amennyiben október 25-ig Lukasenka nem mond le, Cihanouszkaja újabb országos sztrájkokat, útzárakat és tömegtüntetéseket ígér.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!