Aljakszandr Lukasenka, a Belaruszt 26 éve irányító államfő pozíciói augusztus óta jelentősen gyengültek, már nincs mögötte szilárd többség, és a hatalmat kizárólag az erőszakszervezetek segítségével tudja jelenleg megtartani. Ha a rendvédelmi szervek lojalitása meginog, abban a pillanatban Lukasenka is elbukhat.
A belarusz vezető stratégiája most egyértelműen az időhúzás: abban bízhatott, hogy az augusztus 9-i elnökválasztás után elindult tömegtüntetések idővel mérséklődnek, az aktivitás csökken, és fokozatosan eltűnnek az utcáról az elégedetlen tömegek. Nem így történt – a tüntetések elmúlt két és fél hónapja után is az utcára vonuló százezrek Lukasenka távozását követelik. A polgári engedetlenség Belaruszban mára már minden lehetséges szinten jelen van: sztrájkolnak az állami vállalatok dolgozói, tömegesen felmondtak az állami média munkatársai és a kulturális szféra emberei, és mélypontra zuhant a Lukasenka által kinevezett regionális vezetők támogatottsága. Az elnök és köre újra nemzetközi diplomáciai izolációba került, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben különösen problémásnak ígérkezik. A világgazdasági helyzet, a koronavírus járvány és a nyugati kapcsolatok megszakadása miatt a belarusz gazdaságban hétről hétre romlik a helyzet, ami nem a rendszer kezére játszik.
A vasárnapi minszki tüntetések képei
Ezért az elmúlt hetekben Lukasenka kettős stratégiára épít: egyrészt próbálna békülni az ellenzékkel. Október elején személyesen látogatta meg a vizsgálati fogságban lévő ellenzéki politikusokat, akik közül többet azóta szabadon engedtek. A fő narratívája a fokozatos politikai átalakulás lett: Lukasenka olyan alkotmánymódosítást jelentett be, amely nagyobb hatalmat adna a parlament kezébe. Az új belarusz alkotmány 2022-ig kerülne referendumra, ami után akár új, előrehozott választásokat is lehet tartani.
Csakhogy az alkotmánymódosítás irányán kívül a hatóságok még semmi konkrétummal nem álltak elő, ami valószínűleg szintén az időhúzás része: minél tovább sikerül kitartani, annál kevesebb engedményt adhat a hatalom. A szakértők ezért az alkotmánymódosítást inkább csak mézesmadzagnak gondolják a lakosság bizonytalan rétegei felé, amely valódi reformokat nem tartogat majd.