Ultimátum és sztrájk – leállt az élet Belaruszban

Lejárt az ellenzék által Aljakszandr Lukasenka belarusz elnöknek adott ultimátum ideje. Szvjatlana Cihanouszkaja október 13-án jelentette be: ha nem bocsátják szabadon a politikai foglyokat és Lukasenka nem mond le, akkor országos útlezárások és általános sztrájk jön. Bár a hatalom nem engedett, a stratégia mégis meghozta a gyümölcsét: másfél hónapja nem láttak ennyi tüntetőt Minszk utcáin, mint most vasárnap.

A fegyveres erők egyelőre kitartanak Lukasenka mellett. Fotó: - Forrás: MTI/AP

„Találkozunk majd az új Belaruszban” – ígéri a felirat több minszki kávézó és bár ajtaján. A Tut.by belarusz hírportál szerint több száz olyan vállalat és szórakozóhely lehet, amelyek hétfőtől felfüggesztették a működésüket, köztük információs technológiai cégek, üzletek, nyelviskolák, szervizek, konditermek. Hasonló a helyzet az állami szektorban: az ipari vállalatok dolgozói nem végeznek munkát, vagy már eleve be sem mentek a gyárba. Hétfő reggel szolidaritási láncba álltak az orvosok, sztrájkolnak a diákok és tüntetnek a nyugdíjasok.

Az ultimátum hatása

Szvjatlana Cihanouszkaja korábbi elnökjelölt ultimátuma célba ért: az augusztus óta Vilniusban tartózkodó ellenzéki vezető két héttel ezelőtti követelései kockázatosak voltak – ha eredménytelen marad a fenyegetése, akkor azzal a hitelét és a politikai tőkéjét kockáztatta. Az ultimátum azonban elérte a kívánt hatást: új löketet adott a protest-mozgalomnak, miközben világos, konkrét célok köré szervezte a hatalommal szembehelyezkedő erőket. Ez eredményezhette azt, hogy vasárnap az elmúlt másfél hónap legnagyobb tüntetésére került sor Minszkben, és az ország más nagyvárosaiban – a becslések szerint száz-kétszázezer ember részvételével zajló megmozdulásokat a hatóságok ismét gumilövedékekkel és fénygránátokkal oszlatták.

A vasárnapi tüntetések felvételei Minszkben

– Október 26-án a fő feladat annak a kinyilvánítása, hogy senki sem fog a rezsimnek dolgozni – írta ki hétfő reggel Cihanouszkaja a Telegram csatornáján. – Az állami tulajdonban lévő gyárak és vállalkozások dolgozói, a tömegközlekedésben dolgozók, bányászok, tanárok és diákok már reggel kezdtek sztrájkolni. Hiszek benne, hogy a magánvállalatok, vallási közösségek, művészek, sportolók és az informatikai szakemberek is támogatni fogják a sztrájkolókat és egy napra abbahagyják munkájukat. Az állami vállalatok sztrájkja a gazdasági nyomásgyakorlás eszköze. A magánvállalatok sztrájkja pedig a szolidaritás kifejezése, ami legalább ugyanennyire fontos – véli Cihanouszkaja.

Hasonló lépésekre volt már példa augusztusban is, de a sztrájkok akkor fokozatosan elhaltak – politikai aktivitás ide vagy oda, de otthon enni is kell valamit. Az ellenzék ugyanakkor helyesen ismerte fel: békés eszközökkel a hatalmat az állami szektoron keresztül lehet térdre kényszeríteni. Belaruszban a kilencvenes években lényegében nem zajlott le privatizáció, a legnagyobb vállalatok állami kézben maradtak. 2020 elejére 3275 állami vállalatot tartottak számon, ahol 1,28 millió ember dolgozott – a teljes belarusz gazdaságban foglalkoztatottak 43,4 százaléka. Becslések szerint az állami vállalatok a GDP 41-43 százalékát állítják elő, így akár csak néhány napos leállás is igen komoly gazdasági károkat okozhat.

Студенты продолжают стоять в сцепке у БГУ (несмотря на людей в балаклавах поблизости) и скандируют «Всех не отчислят». pic.twitter.com/Pq2bUurmdM

— TUT.BY (@tutby) October 26, 2020

Diákok a Belarusz Állami Egyetem előtt hétfőn. „Mindenkit nem küldhettek el” – skandálják

Zavaros kilátások

Az október végére kialakult helyzet mindenesetre elemzők szerint nem Lukasenka rendszerének kedvez: Cihanouszkaja új célokat és támpontokat adott a kifulladásnak indult protest-mozgalomnak. Lukasenka távozásának követelése és a demokratikus átalakulás politikailag közérthető, és sokak számára elfogadható kitűzések, miközben a hatósági erőszak leállítása és a politikai foglyok szabadon engedése erkölcsi szempontból is igazolható.

Szakértők úgy vélik, Lukasenka még nem állt elő konkrét tervvel a belpolitikai válság kezelésére: egyik pillanatban meglátogatja a börtönben a vizsgálati fogságban lévő ellenzékieket és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, a másikban pedig szabad kezet ad a rendvédelmi szerveknek a tüntetők erőszakos feloszlatására. A hatalom által az elmúlt hetekben emlegetett alkotmánymódosításokról sem derült ki túl sok konkrétum, de azok bevezetését is 2022-ben tervezik, miközben az ellenzéknek most azonnal kell valami kézzelfogható politikai eredmény.

Rohamrendőrök állnak a szögesdrótból készített útzár mögött október 25-én Fotó: MTI/AP

Külső nyomás

Mindeközben Lukasenkát egyre több külső nyomás is éri, és nemcsak a Nyugat, hanem szövetségesei felől is. Az Európai Unió október elején fogadott el jobbára szimbolikus szankciós lépéseket Belarusszal szemben, ami leginkább azzal járt, hogy teljesen befagytak a kapcsolatok Brüsszel és a belarusz vezetés között. A kelet-európai ország helyzete ugyanakkor Washingtonban sem került még le a napirendről, a jövő heti amerikai elnökválasztás ellenére sem: Mike Pompeo amerikai külügyminiszter szombaton hívta fel telefonon Lukasenkát, aki elmondta neki, hogy „aktív párbeszéd zajlik jelenleg” a hatalom és az ellenzéki erők között.

Moszkva sem tétlen: a múlt csütörtökön megtartott Valdaj vitafórumon Vlagyimir Putyin orosz elnök kimondottan sokat foglalkozott Belarusszal. Elmondta, hogy szerinte a tüntetők ellen alkalmazott hatósági erőszak eltúlzott volt, és részletesen beszélt a belarusz válság lehetséges megoldásáról. Putyin ezt az alkotmány mielőbbi megváltoztatásában és új elnökválasztás kiírásában látja, ami mindenképpen egy sürgető üzenetnek is tekinthető Lukasenka irányába.