„Találkozunk majd az új Belaruszban” – ígéri a felirat több minszki kávézó és bár ajtaján. A Tut.by belarusz hírportál szerint több száz olyan vállalat és szórakozóhely lehet, amelyek hétfőtől felfüggesztették a működésüket, köztük információs technológiai cégek, üzletek, nyelviskolák, szervizek, konditermek. Hasonló a helyzet az állami szektorban: az ipari vállalatok dolgozói nem végeznek munkát, vagy már eleve be sem mentek a gyárba. Hétfő reggel szolidaritási láncba álltak az orvosok, sztrájkolnak a diákok és tüntetnek a nyugdíjasok.
Az ultimátum hatása
Szvjatlana Cihanouszkaja korábbi elnökjelölt ultimátuma célba ért: az augusztus óta Vilniusban tartózkodó ellenzéki vezető két héttel ezelőtti követelései kockázatosak voltak – ha eredménytelen marad a fenyegetése, akkor azzal a hitelét és a politikai tőkéjét kockáztatta. Az ultimátum azonban elérte a kívánt hatást: új löketet adott a protest-mozgalomnak, miközben világos, konkrét célok köré szervezte a hatalommal szembehelyezkedő erőket. Ez eredményezhette azt, hogy vasárnap az elmúlt másfél hónap legnagyobb tüntetésére került sor Minszkben, és az ország más nagyvárosaiban – a becslések szerint száz-kétszázezer ember részvételével zajló megmozdulásokat a hatóságok ismét gumilövedékekkel és fénygránátokkal oszlatták.
A vasárnapi tüntetések felvételei Minszkben
– Október 26-án a fő feladat annak a kinyilvánítása, hogy senki sem fog a rezsimnek dolgozni – írta ki hétfő reggel Cihanouszkaja a Telegram csatornáján. – Az állami tulajdonban lévő gyárak és vállalkozások dolgozói, a tömegközlekedésben dolgozók, bányászok, tanárok és diákok már reggel kezdtek sztrájkolni. Hiszek benne, hogy a magánvállalatok, vallási közösségek, művészek, sportolók és az informatikai szakemberek is támogatni fogják a sztrájkolókat és egy napra abbahagyják munkájukat. Az állami vállalatok sztrájkja a gazdasági nyomásgyakorlás eszköze. A magánvállalatok sztrájkja pedig a szolidaritás kifejezése, ami legalább ugyanennyire fontos – véli Cihanouszkaja.
Hasonló lépésekre volt már példa augusztusban is, de a sztrájkok akkor fokozatosan elhaltak – politikai aktivitás ide vagy oda, de otthon enni is kell valamit. Az ellenzék ugyanakkor helyesen ismerte fel: békés eszközökkel a hatalmat az állami szektoron keresztül lehet térdre kényszeríteni. Belaruszban a kilencvenes években lényegében nem zajlott le privatizáció, a legnagyobb vállalatok állami kézben maradtak. 2020 elejére 3275 állami vállalatot tartottak számon, ahol 1,28 millió ember dolgozott – a teljes belarusz gazdaságban foglalkoztatottak 43,4 százaléka. Becslések szerint az állami vállalatok a GDP 41-43 százalékát állítják elő, így akár csak néhány napos leállás is igen komoly gazdasági károkat okozhat.