Korábban már 22 hónapos börtönbüntetésre ítélték a bécsi terrortámadás elkövetőjét, miután megpróbált kijutni Szíriába, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz – derült ki az osztrák belügyminiszter szavaiból.
Példája korántsem egyedi.
Az Iszlám Állam hatalmának csúcsán, 2014 és 2016 között óvatos becslések szerint is mintegy harmincezer külföldi utazott ki Szíriába és Irakba, hogy a terrorszervezet oldalán harcoljon. Közülük nagyjából két-háromszázan Ausztriából kelhettek útra – állítja egy idén megjelent osztrák kutatás. A szám alacsonynak tűnik, de népességarányosan
Ausztria ezzel a második legtöbb embert küldte Belgium után.
Legtöbbjük valószínűleg meghalt a csatamezőn, néhányan még bujkálhatnak vagy harcolhatnak, esetleg valamelyik fogolytáborban raboskodnak. Néhányan viszont haza is tértek, a hatóságok 2018 végi összesítése szerint legalább 93-an utaztak vissza Ausztriába, vagy mert megsebesültek, vagy mert belefáradtak a háborúba. Rájuk börtön és tárgyalás vár, ám több ezer kilométer távolságból nagyon nehéz megítélni és bebizonyítani, hogy pontosan milyen szerepet játszottak a terrorszervezetben. Ezért aztán míg néhányan máig rácsok mögött vannak, másokat már szabadon kellett engedni. Ausztria egyébként tagja – Magyarországhoz hasonlóan – annak az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíciónak, melyet az Iszlám Állam legyőzésére hívtak életre. Bécs azonban semleges államként katonailag nem, csak politikailag és „humanitárius segítséggel”, például a keresztények megsegítésével vette ki a részét a feladatból.
A tanulmány emlékeztet arra is, hogy
Ausztriában egyébként meglehetősen új jelenség a szélsőséges iszlám.
Korábban, a 2001. szeptember 11-i merénylet után vagy a csecsen és balkáni háborúkat követően voltak ugyan kisebb hálózatok, Ausztriát azonban eddig elkerülték a terrortámadások, igaz, a hatóságoknak jó néhányat sikerült meghiúsítaniuk. A kutatás, amelyben ilyen visszatért dzsihadistákkal is interjúkat készítettek, alapvetően három helyszínét azonosítja a radikalizációnak. Az egyik az internet, de ez főként szélsőséges tartalmak követését jelentette, nem pedig konkrét kapcsolatot az Iszlám Állam terroristáival. A második a mecsetek, ahol eszmét cserélhettek a szélsőségesek, de toborzás ezekben sem igazán folyt. Ahol pedig mégis azonosítani tudtak ilyen tevékenységet, azok jobbára bezártak. Harmadikként a börtönökben: a dzsihadisták mindannyian találkoztak szélsőségesekkel a rácsok mögött, de elmondásuk szerint ők inkább csak megerősítették elhatározásukat.
