Kaszálnak a gyógyszergyárak a koronavírus elleni vakcinán?

Már a világjárvány legelején figyelmeztették az embereket, hogy az ellenanyag kifejlesztése éveket vesz igénybe, és kezdetben ne várjunk túl sokat. Most, tíz hónappal a pandémia kirobbanása után mégis megkezdődött a védőoltások beadása. Befektetési elemzők máris azt vizionálják, hogy az amerikai Moderna biotechnológiai vállalat, valamint a német BioNTech és amerikai partnere, a Pfizer gyógyszeripari óriásvállalat jövőre vagonszámra lapátolhatja majd a dollármilliárdokra rúgó nyereséget. Ez azonban még egyáltalán nem biztos. Köszönhetően annak, hogy a fejlesztéseket több módon, több csatornán is finanszírozták, és egy sor cég csatlakozott a fejlesztési versenyhez, könnyen lehet, a nagy profitról szőtt remények hamar elillanhatnak.

A person walks past the Pfizer Headquarters building in the Manhattan borough of New York City, New York, U.S., December 7, 2020. REUTERS/Carlo Allegri - RC2KIK95WK8W Fotó: Carlo Allegri

Mivel sürgős szükség volt a Covid–19 elleni vakcinára, a kormányok és különböző adományozó szervezetek milliárdokat öntöttek fejlesztési és tesztelési projektekbe, de beszálltak a segélyszervezetek – például Bill Gates alapítványa – és gazdag magánszemélyek is – például Jack Ma, az Alibaba alapítója és Dolly Parton countryénekes. A BBC brit közszolgálati csatorna és az Airfinity adatelemző cég szerint a kormányok 6,5, a nonprofit szervezetek pedig 1,5 milliárd fonttal igyekeztek hozzájárulni a kutatások sikeréhez.

Ehhez képest maguk a gyógyszergyártók – amelyek közül sok külső finanszírozásra szorul – mindössze 2,6 milliárd fontot ruháztak be saját tőkéből.

Jó oka van annak, hogy a globális gyógyszeróriások kezdetben nem tülekedtek a vakcinaprojektek finanszírozásáért, ugyanis ellenanyagok fejlesztése egészségügyi vészhelyzet közepette nemigen mutatkozott kifizetődőnek a múltban. A felfedezési szakasz hosszadalmas és bizonytalan, a szegény országoknak nagy mennyiségre van szükségük, de kevés a pénzük, a gyógyszerek adagolását, elosztását pedig meg kell szervezni, és ez sem kis adminisztrációs költség. Másrészt az influenzaoltások több milliárd dolláros piacának tapasztalatai azt sugallják, hogy ha a Covid–19 influenzaként viselkedik és köztünk marad, folyamatos vakcinációt igényel, és csak azok a gyártók lesznek versenyképesek, amelyek a leghatékonyabban tudják előállítani az oltóanyagot.

Több gyártó sem szeretne úgy feltűnni, hogy zsíros hasznot akar húzni a világválságból, különösen, mivel külső szervezetek vastag dollárkötegekkel finanszírozták kutatásaikat. Az amerikai Johnson & Johnson, valamint

az Oxford Egyetemmel dolgozó brit AstraZeneca azt ígérte, hogy önköltségi áron értékesíti majd gyógyszerét, a brit gyártó esetében ez adagonként négy dollár, ez a legolcsóbb ár – bár csak a járvány idejére érvényes.

A legdrágábban, 37 dollárért, az amerikai Moderna fogja adni, ő inkább a részvényesek érdekeit tartja szem előtt. Igaz, ebben az árban számos járulékos költség – például a szállítás – is benne van. Magán- (nem tőzsdei) társaságoktól pedig egyáltalán nem lehet várni, hogy engedjenek a nyereségből. Szakértők arra számítanak, hogy ha majd talán jövőre több és több vakcina jelenik meg a piacon, az árak is lejjebb mennek. Hogy aztán mindebből mennyit profitálnak a gyártók? Kormányok és nemzetközi szervezetek eddig már milliárdos nagyságrendben kötöttek le vakcinaszállítást, megállapodott áron. Azok a társaságok, amelyek gazdag országoknak szállítanak, számíthatnak befektetésük megtérülésére, míg a legtöbb adag szállítását vállaló AstraZeneca csak a költségeit tudja majd fedezni. Az első szállítások után a „vakcinatájkép” további sorsa több dolgon fog múlni: mennyi ideig tartó immunitást biztosít az oltás, hány sikeres vakcina marad meg a piacon, és gördülékeny-e az utánpótlás. Jelenleg mintegy ötvenféle oltóanyag áll klinikai kipróbálás alatt világszerte, és becslések szerint körülbelül húsz marad majd két év múlva a piacon.

Mindeközben olyan kívánságok is megfogalmazódnak, hogy a gyártóknak meg kellene osztaniuk másokkal is a gyártási technológiát, így a szegényebb országok gyárai is ki tudnák szolgálni saját országuk igényeit. Önmaguktól a piaci szereplők nemigen fognak lemondani szellemi tulajdonukról, hacsak közpénzekből ezt nem finanszírozzák. Egyes vélekedések szerint a kormányoknak a kezdeti áralkuban ki kellett volna kötniük a know-how átadását is, cserébe a támogatásért.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) a múlt héten arról tanácskozott India és Dél-Afrika kezdeményezésére, hogy a Covid–19 vakcinákat ki kellene venni a szellemi tulajdonjog hatásköréből, és ezzel, illetve a helyi gyártás beindításával fel lehetne gyorsítani a globális ellátást az ázsiai, afrikai és latin-amerikai államokban.

A france24.com hírportál szerint a felvetést száz ország, valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is támogatta, a gyártók értelemszerűen élesen ellenezték. A döntés a WTO-tagállamok egyhangú véleményén múlik, és a jogdíjfizetési kötelezettséget mindaddig felfüggesztenék, amíg a világ népességének döntő része immunis nem lesz. Az elképzelés bírálói szerint még ha a szegényebb államok meg is kapnák a licencek szabad felhasználási jogát, akkor is évekbe telne, mire a semmiből kiépítik a gyártókapacitást. Addig pedig a nagy gyógyszergyártók nem biztos, hogy szívügyüknek fogják tekinteni a globális ellátást.