Trócsányi László: Jelentős a szakértői hálózatok hatalma

Hiánypótló tudományos kézikönyv jelent meg Trócsányi László, a Magyar Jogász Egylet elnökének, volt igazságügyi miniszternek a szerkesztésében. Az Európai körkép című kötetben a szerzők egy csokorba szedik, hogy a nemzetközi és civil szervezetek milyen véleményt, kritikát fogalmaznak meg egyes uniós tagországokról. Mindamellett, hogy a könyv nagyon hasznos lehet a folyamatosan terítéken lévő jogállamisági viták során, arra is rávilágít, hogy az utóbbi évtizedekben erős szakértői, úgynevezett monitoringhatalom jött létre, amely az államok nemzetközi mozgásterét is képes befolyásolni. – Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy kellő fenntartással kell felhasználnunk az országjelentéseket. Azt pedig senki se higgye, hogy csak Magyarországot éri kritika. Bírálat mindegyik országgal szemben megjelenik, a kötetünk erre is rávilágít – mondta lapunknak adott interjújában a jelenlegi európai parlamenti képviselő. Trócsányi László a szakértői háttérhatalom történetéről, valamint Magyarország nemzetközi mozgásterének alakulásáról is beszélt a Magyar Nemzetnek.

Trócsányi László és Lovászy László szerkesztésében jelent meg a hiánypótló kézikönyv Fotó: Ludovika Egyetemi Kiadó

– Ez Magyarország esetében is jellemző? Hazánk gyakran kap szigorú kritikát civil szervezetek és akár az uniós intézmények részéről is. Mennyire lehet valóban szakértői jellege egy Tavares- vagy Sargentini-jelentésnek?

– A tisztánlátás valóban különösen fontos kellene hogy legyen a Budapest és Brüsszel között zajló politikai viták során. Az objektivitás megkérdőjeleződik, amennyiben egy politikus látja el a szakértői feladatot, ő maga válik a szakértői hatalom részévé. A jelentések révén az Európai Parlament lényegében bíróságként jár el, ugyanis dönt arról, hogy negatív értékelést fogalmaz meg egy országról. A következmények pedig nagyon súlyosak lehetnek. Az említett Sargentini-jelentés például a hetes cikkely szerinti eljárás része – utóbbi uniós tagállamokkal szembeni szankciókhoz vezethet.

Pontosan erre szeretném felhívni a figyelmet: felelősséggel kell támaszkodnunk az országjelentésekre. Azt pedig senki se higgye, hogy csak Magyarországot éri kritika. Bírálat mindegyik országgal szemben megjelenik, a kötetünk erre is rávilágít.

Franciaország például az antiszemitizmus és a bevándorlók integrációja terén kap kritikát. Más kérdés, hogy a mesterséges monitoring során egyes országok esetében súlyosabb következményekkel bíró mondatokat fogalmaznak meg. A kézikönyvünkben mindenesetre kizárólag konkrétumok vannak, lényegében országjelentésekből csináltunk újabb országjelentéseket. A következtetéseket már az olvasóknak kell levonniuk.

– Kikből áll az olvasóközönség? Hasznos lehet a kötet a magyar diplomatáknak, politikusoknak a nagyon intenzív jogállamisági viták során?

– A kézikönyv kétségkívül nagyon hasznos lehet diplomáciai tárgyalások során, de ennél szélesebb szakmai közönségnek készült. Az állam- és közigazgatásban dolgozó szakemberek, illetve jogi, nemzetközi és európai tanulmányok, közgazdasági, állam- és közigazgatás-tudományi, történelem és társadalomtudományi szakos hallgatók is bátran lapozhatják. Mivel a jogállamisági vita ma jelenséggé vált, folyamatosan terítéken van, valóban nem árt tisztában lenni azzal, hogy más országokkal kapcsolatosan milyen kritikát fogalmaztak meg.

Trócsányi László és Lázár János az Európai körkép című kötettel Forrás: Facebook

– A szakértői hatalom tehát képes rá, hogy korlátozza egyes államok nemzetközi mozgásterét. Hogyan kell ezt elképzelnünk? Magyarország esetében mindez azt jelenti, hogy a közelmúlt kritikái, a jogállamisági vita hazánk mozgásterét is csökkentette?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy voltak erre irányuló próbálkozások. A XXI. század amiatt vált a monitoring évszázadává, mert a digitalizáció elterjedésével az információgyűjtés és -feldolgozás lényegesen egyszerűbbé vált. Ráadásul mindez kéz a kézben jár a globalizációs törekvések erősödésével. A világ államai ma nem zárkózhatnak be, reagálni kell arra, amit a szakértői hálózatok mondanak róluk. Magam is jártam korábban Genfben, ahol az ENSZ égisze alatt emberi jogi témájú kérdésekre kellett hosszasan válaszolni Magyarországgal kapcsolatban. A monitoringrendszernek tehát megvan az előnye is, természetesen megfogalmaznak legitim ajánlásokat, véleményeket egyes országokról. Ehhez viszont objektív és azonos mérce kell. Ma már a tagállamok és bírói fórumok részéről is kritikusak, egyre többen mondják ki, hogy igenis biztosítani kell az állam mozgásterét. Látványos példa erre a közelmúltból az Emberi Jogok Európai Bíróságának, valamint az Európai Unió Bíróságának a magyar tranzitzónák ügyében hozott ítéletei. Strasbourgban megállapították, hogy szó sincs jogellenes fogva tartásról, ám hónapokkal később Luxemburgban már őrizetnek minősítették a tranzitzónában való elhelyezést.

Az állampolgárok egy részének nehezen értelmezhető, hogy két bíróság ennyire rövid időn belül miért jut ellentétes véleményre ugyanabban a kérdésben. Számomra ez viszont épp arra világított rá, hogy a bíróságok soraiban is van némi bizonytalanság a monitoring megbízhatóságát illetően.

Már számos kutatás látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy egyes NGO-k és a jelentéseik mekkora befolyással vannak bírói fórumok munkájára.