Az Iszlám Államot legyőzték, de ideológiája tovább él

Több mint három év telt el azóta, hogy az Iszlám Állam vereséget szenvedett Irakban – vagy legalábbis elveszítette az ellenőrzést területei felett. Rövid rémuralma alatt azonban így is olyan pusztítást hagyott maga után, melyet az ország és népe csak évtizedek alatt heverhet ki. Jazidik, keresztények, a megosztott muszlimok mind arra figyelmeztetnek: távoli még a béke, a terrorszervezet gyilkos gyűlölete még ott bujkál a mélyben, és csak az alkalomra vár.

Magányos ima. A templomokban a feliratokat, kereszteket, arcábrázolásokat levésték a dzsihadisták. Fotó: László Dávid

– idézte fel a karakosi templom viszontlátásnak történetét Ammar atya.

A karakosi templom hátsó udvarát lőtérnek használták. A falat nem újították fel, emlékeztetőül a borzalmakra.
Fotó: László Dávid

A Szeplőtelen fogantatás szír katolikus templom ma már új fényben ragyog, Ferenc pápa múlt heti látogatására megfeszített munkával fejezték be a felújítást, szó szerint az utolsó pillanatban. Tornya magasából Szűz Mária szobra tekint le a keresztény többségű városra, a sebek begyógyulásához azonban még hosszú idő kell. – Már a 2003-as háború után megkezdődött az elvándorlás, de sokkal kisebb mértékben. Bő tíz évvel ezelőtt még ötvenezren laktak a településen, ma nagyjából 23 ezren. Pedig aki tehette, már visszatért – magyarázta Ammar atya. – 2014-ben rémes volt a biztonsági helyzet. Mindennap embereket öltek meg vagy raboltak el, az életét kockáztatta, aki elhagyta a várost, de még itt is voltak robbantásos merényletek. Most sokkal jobb a helyzet, de ez nem jelenti azt, hogy a veszély a múlté. Az Iszlám Állam ideológiája nagyon is él, még ha meg is gyengült – figyelmeztetett. Elmondása szerint a legnagyobb kihívás már nem is annyira a biztonság, sokkal aggasztóbb, hogy nincs elég munka, sokan a gazdasági nehézségek miatt döntenek a távozás mellett.

Minek jött?

Mesélték, hogy amikor az Iszlám Államot kiverték Tell-Aszkuf városából, a település határában óriási kereszteket építettek, amelyeket meggyújtottak, hogy távolról is jól lássák az irhájukat mentő dzsihadisták: a keresztények visszatértek.

– Fizikailag legyőztük az Iszlám Államot, de az előítéleteket nem!

– osztotta Ammar atya nézeteit a keresztény településen Karam atya is. Példaként hozta fel, hogy Ferenc pápa látogatása előtt néhány szélsőséges imám a katolikus egyházfő ellen hergelte a népet, még tüntetéseket is szerveztek. Hogy Irakban sem örült mindenki a szentatya látogatásának, az is jelezte, hogy a közösségi médiát ellepték a gyalázkodó bejegyzések. Karam atya azt mesélte, Ferenc pápa erbíli miséje után egy autóból válogatott gorombaságokat vágtak az ő fejükhöz is, amikor meglátták, hogy reverendát viselnek. Egyénként ő is ugyanazokat a gondokat ismétli: ha nincsenek is közvetlen életveszélyben, nagy a munkanélküliség, a családoknak nincs miből élniük. Ráadásul Tell-Aszkuf a vallási mellett a politikai bizonytalanság terhét is nyögi: a település a kurd és a szövetségi iraki területek határán fekszik, hovatartozása vitatott. A legtöbb család az elmúlt évben négyszer ha kapott fizetést Bagdadból, pedig a 200-300 dollárnak megfelelő (60–100 ezer forint) havi jövedelem Irakban sem sokra elég.

Magányos ima. A templomokban a feliratokat, kereszteket, arcábrázolásokat levésték a dzsihadisták.
Fotó: László Dávid

Alvó sejtek

De a vallási feszültség ott van a muszlimok között is. Irak muszlim lakosságának 70 százaléka síita, 30 százaléka szunnita, a szélsőséges szunnita Iszlám Állam veresége után most ismét a siíták kerekedtek felül. A „terrorkalifátus” egykori fővárosába, Moszulba vezető utat sem a pápa plakátjai díszítették, hanem az iráni forradalmi gárda parancsnokának, Kászem Szolejmaninak és a Katáib Hezbollah iraki síita milícia vezetőjének, Abu Mahdi al-Muhandisznak a képei, akikkel 2019-ben amerikai dróncsapás végzett Bagdad közelében. Miközben Moszul túlnyomóan szunnita többségű, a város biztonságát síita milíciák biztosítják, ahogy a vezetők is főként közülük kerülnek ki. Természetesen nem minden terroristától szabadulhattak meg, a háborúban nem volt az emberek homlokára írva, hogy menekülő civilek vagy az Iszlám Állam harcosai.

– A katonák két dolgot ellenőriztek: hogy a mutatóujjuk fekete-e a ravasztól és hogy a vállukon látszik-e a heveder nyoma. Ezenkívül ügynökeik beépültek a dzsihadisták közé, aztán segítettek az azonosításban

– magyarázta a módszereket az egyik fixer, aki az ostrom idején mindennapos vendég volt a fronton. Aligha kétséges, hogy a városban megannyi alvósejt maradt, amelyek csak a lehetőségre várnak.

Moszuli utcakép a Templom tér közelében. A romok közé visszatért az élet.
Fotó: László Dávid