Baljós fordulatok az amerikai külpolitikában

A Joe Biden „vezette” elnöki kabinet szakítva a több évtizedes hagyománnyal, hátat fordítva az amerikai nemzetbiztonsági érdekeknek, meglehetősen hűvös viszony kialakítására készül Izraellel a jövőben. A barátságtalan gesztusok sora azzal kezdődött, hogy csak február közepén, egy hónappal Biden beiktatása után került sor az első telefonbeszélgetésre az Egyesült Államok elnöke és az izraeli kormányfő között – olvasható a Tűzfalcsoport cikkében.

A két korábbi elnök, Donald Trump és Barack Obama egyaránt a beiktatásuk utáni első héten felhívták a közel-keleti vezetőket telefonon, hogy az aktuális kérdésekről tárgyaljanak, illetve vázolják a térségre vonatkozó elképzeléseiket. Trump már a hivatali ideje harmadik napján felhívta Benjamin Netanjahut, illetve meghívta Washingtonba, Obama pedig az első munkanapján tárgyalt telefonon az egyiptomi, az izraeli, a jordániai és a Palesztin Hatóság vezetőivel. A közel-keleti kérdés évtizedek óta az amerikai politika homlokterében van, ennek elvi és biztonságpolitikai indítékai egyaránt vannak.

Izraellel az egyetlen közel-keleti demokráciaként a legszorosabb térségbeli szövetségese az Egyesült Államoknak, ezért az amerikai nemzetbiztonsági érdek sérül azzal, ha a több évtizedes partneri viszony meggyengül. A jelek arra engednek következtetni, hogy a Biden-kabinet az eddigiektől merőben eltérő külpolitikát kíván folytatni. A váltás nem csak Donald Trump vezetéséhez képest jelent változást, hanem a korábbi demokrata elnökökéhez képest is.

A telefonhívás elmaradása azért érdekes kérdés, mivel az első munkamegbeszélések sorrendjének jelképes értéke van, egy elnök a kabinetje számára prioritást élvező irányokba teszi meg az első lépéseket. Az izraeli miniszterelnök irányába elmaradt gesztus egyet jelent azzal, hogy Izrael biztonsága, a közel-keleti stabilitása nem tartozik az új kormányzat prioritásai közé. Az első néhány nap teendőibe azonban belefért Kína és Oroszország megfenyegetése, mindez a konszolidáltabb liberális politika jegyében.

A Kongresszus külpolitikai bizottsága sem nézte jó szemmel, hogy Joe Biden nem hívta izraeli kollégáját, ezért az elnök sajtófőnökénél, Jen Psakinál érdeklődtek az okokról. Psaki nem reagált a megkeresésekre, azt viszont tisztázta, hogy a Biden-adminisztráció nem tartja szövetségesének Izraelt. Az új amerikai elnök éppen a növekvő terrorfenyegetettség közepette hagyja magára Izraelt, Irán ugyanis atomfegyver kifejlesztésén dolgozik. A nemzetközi sajtót is bejárta a hír február elején, hogy Irán fémuránt állított elő, amelyet nukleáris fegyverek magjához használnak fel. A fémurán termelését természetesen tiltja az Irán által is aláírt nemzetközi megállapodás. Ahogy azt is, hogy iráni üzemekben 20 százalékos dúsítású uránt állítsanak elő, mivel azzal egy ugrásnyira kerültek az atomfegyver előállításához szükséges munka befejezéséhez.

Joe Biden ilyen körülmények között is jelezte, hogy az USA kész visszatérni az Iránnal kötött atomalkuba, illetve feloldják a gazdasági szankciókat, ha Irán megteszi az első lépést és felhagy az atombomba előállítására irányuló kísérletekkel.

Biden és csapata azonban tud szigorú is lenni Iránnal szemben. Az amerikai légierő azonnal légicsapást mért több létesítményre Szíriában egy határátkelőnél, amelyet iráni támogatású milíciák használnak. Miközben Irán ellen hajlandóak fellépni Szíriában, az amerikai-orosz vetélkedés jegyében, addig Irán atomhatalommá válása érdekében semmit nem hajlandóak tenni.

A szíriai bombázás haszna várhatóan annyi lesz, hogy újabb ezrek indulnak útnak az élhetetlenné bombázott területekről Európa felé, hogy aztán egy menekülttáborban várják meg, amíg az Európai Unió beengedi őket. Egy bombázás során megsérülő és életüket vesztő ártatlanok számát pedig már megbecsülni sem lehet.

Biden tehát minden jel szerint arra készül, hogy bebizonyítsa a világnak, hogy Trump elnök után egy valódi „háborús héja” került az ország élére. Ettől a törekvéstől nem független, hogy március elején bejelentették, miszerint a Pentagon 125 millió dolláros katonai segélycsomagot küld Ukrajnának, bizonyos feltételek teljesülése esetén pedig az első küldeményt újabb 25 millió dollárnyi „adomány” követi. Két Mark VI típusú őrnaszád mellett ágyúelhárító radarok, műholdképek készítését és értékelését támogató berendezések, valamint tábori kórházi ellátást és harc közbeni kivonást segítő eszközök vannak a küldeményben.

A valóság az, hogy Ukrajna a teljes gazdasági összeomlás szélén áll, a koronavírus elleni védekezés tekintetében pedig esély sem látszik arra, hogy belátható időn belül oltóanyaghoz jusson az ország lakosság. A megoldhatatlan válsághalmazban vergődő ország számára valóban egy fegyveradomány jelenti a legnagyobb segítséget? Miért kap Biden Amerikájától fegyvert egy bajban levő ország? A magyarázat a kérdésekre az, hogy egyrészről az ukrán vezetésnek meg kell védenie a Soros-birodalom ukrajnai érdekeltségeit, illetve a fegyveradománnyal megkezdődött Ukrajna felkészítése egy erőteljesebb oroszellenes offenzívára.

Ez a lépés pedig súlyosan veszélyezteti Európa békéjét. Nem tudni, hogy az amerikai liberálisok és szélsőbaloldali csoportok erre a politikára szavaztak-e, ezért forgatták-e fel Amerika nagyvárosainak utcáit Biden győzelme érdekében?

A válasz igen. Biden a szélsőbaloldal programját hajtja végre: háborút vívni a normalitás és a világ ellen, kibékülni Iránnal, hátat fordítani Izraelnek!

Emlékezetes, hogy Ronny Jackson, republikánus képviselő nemzetbiztonsági okokból létfontosságúnak nevezte az amerikai-izraeli kapcsolatokat, és arra kérte Bident, ne hallgasson a Demokrata Párt szélsőbaloldali tagjaira Izraelt illetően. A Demokrata Párt balszárnya ugyanis vállaltan Izrael ellenes, a Biden-adminisztrációban pedig több Izrael-ellenes politikus is helyet kapott, például Maher Bitar a Nemzetbiztonsági Tanácsban, aki fiatal korában Izrael-ellenes bojkottokat szervezett, illetve Robert Malley, a külügyminisztérium iráni küldötte szintén Izrael hangos kritikusa.

A demokrata politikai elit egésze ellenszenvvel viseltet Benjamin Netanjahu iránt. A hazafias politika nem összeegyeztethető a demokraták világképével, nem képesek együttműködni egy olyan izraeli miniszterelnökkel, aki nem akar öngyilkos engedményeket tenni az országa ellenségeinek.

Csak emlékeztetőül azok számára, akik szenvedélyesen gyűlölték Trumpot és nagy várakozásokkal néztek Joe Biden elnöksége elé. Donald Trump volt hosszú idő óta az első elnök Amerika élén, aki nem kezdett újabb háborúba, illetve erőfeszítéseket tett a folyamatban levő fegyveres konfliktusok lezárására. Külpolitikájának legfontosabb eredménye mégis az volt, hogy 2020. szeptember 15-én, Izrael, Bahrein, az Egyesült Arab Emirátusok és az Egyesült Államok által megkötött Ábrahám-megállapodások történelmi fordulatot hoztak a Közel-Kelet életében.

A zsidó állam és az arab országok kapcsolatrendszere teljesen új perspektívába került, a világ ezáltal egy sokkal biztonságosabb hellyé vált. Biden ezzel szemben még csak két hónapja áll Amerika élén, de már hátat fordított Izraelnek, a nagyhatalmi konfliktusokat pedig sikerült tovább éleznie. Félő, hogy a Biden mögött álló csoportok újabb háborúkban rángatják bele a világot. Mindezt a világforradalom zászlaja alatt – olvasható a Tűzfalcsoport cikkében.