A két korábbi elnök, Donald Trump és Barack Obama egyaránt a beiktatásuk utáni első héten felhívták a közel-keleti vezetőket telefonon, hogy az aktuális kérdésekről tárgyaljanak, illetve vázolják a térségre vonatkozó elképzeléseiket. Trump már a hivatali ideje harmadik napján felhívta Benjamin Netanjahut, illetve meghívta Washingtonba, Obama pedig az első munkanapján tárgyalt telefonon az egyiptomi, az izraeli, a jordániai és a Palesztin Hatóság vezetőivel. A közel-keleti kérdés évtizedek óta az amerikai politika homlokterében van, ennek elvi és biztonságpolitikai indítékai egyaránt vannak.
Izraellel az egyetlen közel-keleti demokráciaként a legszorosabb térségbeli szövetségese az Egyesült Államoknak, ezért az amerikai nemzetbiztonsági érdek sérül azzal, ha a több évtizedes partneri viszony meggyengül. A jelek arra engednek következtetni, hogy a Biden-kabinet az eddigiektől merőben eltérő külpolitikát kíván folytatni. A váltás nem csak Donald Trump vezetéséhez képest jelent változást, hanem a korábbi demokrata elnökökéhez képest is.
A telefonhívás elmaradása azért érdekes kérdés, mivel az első munkamegbeszélések sorrendjének jelképes értéke van, egy elnök a kabinetje számára prioritást élvező irányokba teszi meg az első lépéseket. Az izraeli miniszterelnök irányába elmaradt gesztus egyet jelent azzal, hogy Izrael biztonsága, a közel-keleti stabilitása nem tartozik az új kormányzat prioritásai közé. Az első néhány nap teendőibe azonban belefért Kína és Oroszország megfenyegetése, mindez a konszolidáltabb liberális politika jegyében.
A Kongresszus külpolitikai bizottsága sem nézte jó szemmel, hogy Joe Biden nem hívta izraeli kollégáját, ezért az elnök sajtófőnökénél, Jen Psakinál érdeklődtek az okokról. Psaki nem reagált a megkeresésekre, azt viszont tisztázta, hogy a Biden-adminisztráció nem tartja szövetségesének Izraelt. Az új amerikai elnök éppen a növekvő terrorfenyegetettség közepette hagyja magára Izraelt, Irán ugyanis atomfegyver kifejlesztésén dolgozik. A nemzetközi sajtót is bejárta a hír február elején, hogy Irán fémuránt állított elő, amelyet nukleáris fegyverek magjához használnak fel. A fémurán termelését természetesen tiltja az Irán által is aláírt nemzetközi megállapodás. Ahogy azt is, hogy iráni üzemekben 20 százalékos dúsítású uránt állítsanak elő, mivel azzal egy ugrásnyira kerültek az atomfegyver előállításához szükséges munka befejezéséhez.