Egy évtizede már, hogy Szíriába is átgyűrűzött az úgynevezett arab tavasz, és elkezdődtek az első, kezdetben békés kormányellenes tüntetések, amelyekre hamarosan súlyos megtorlásokkal válaszolt a Bassár el-Aszad elnök vezette hatalom.
Az ellenzékiek és a kormány között kirobbant harcban nem sokkal később már külső országok is elfoglalták a saját helyüket: pénzt, fegyvereket, illetve harcosokat küldtek az általuk támogatott félnek.
A külső hatalmakon kívül pedig szélsőséges iszlamista terrorszervezetek is megjelentek, köztük az Iszlám Állam, amelyek saját vallási-ideológiai céljaik elérését tűzték ki a kialakult káosz közepette. Tíz évvel később a béke még mindig távolinak tűnik.

MTI/AP/Ghaith Alsayed
Speidl Bianka a konfliktus elhúzódását három tényezőnek tulajdonítja. Az első, hogy Szíria globális és regionális hatalmi harcok színtere.
Az országban egyre nagyobb területeket elfoglaló Iszlám Állammal szemben a szíriai kormányzat 2014-ben kérte az oroszok segítségét, akik a térségbeli érdekeiknél fogva beálltak a szír hatalom mellé. A nagyhatalom legfontosabb földközi-tengeri támaszpontja ugyanis Szíria kikötővárosa, Tartúsz. Irán szintén a szír kormányzat kérésére szállt be a konfliktusba, amit Izrael nem néz jó szemmel, és rendszeresen bombázza a háborús országban található iráni támaszpontokat. A Századvég vezető kutatója hozzáfűzte: a felkelők oldalán álló Törökország is hadszíntérként használja Szíriát a térségben élő kurdok ellen folytatott offenzívájában, hiszen a népcsoport saját szeparatista törekvéseit igyekszik érvényesíteni a háború során. Törökország mint a térségbeli szunnita nagyhatalom továbbá Iránnal, a térségbeli síita nagyhatalommal is szemben áll. Irán érdeke, hogy megerősítse a jelenlétét a térségben a szunnita Öböl-államokkal szemben, amelyek a felkelők oldalán harcolnak. A regionális hatalmi harcokon túl pedig egy globális vonatkozása is van a konfliktusnak, amely a szír kormányt segítő Oroszország és a felkelőket támogató Egyesült Államok közti feszültségből ered.

Fotó: MTI/EPA–Abdo Hajj Ahmad
A Közel-Kelet-szakértő szerint a háború elhúzódásának második oka, hogy a nagyhatalmak szankciókat vetnek ki, amelyek arra irányulnak, hogy a kormányzatot a nép kiéheztetésével buktassák meg.
– Ez humanitárius szempontból nem elfogadható megoldás, de a nagyhatalmi politikában bevett módszer – az Európai Unió is részt vesz benne, de a kezdeményezője az Egyesült Államok. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden olyan terület kaphat a segélyekből, amely nem a szíriai kormányzat ellenőrzése alatt áll – a lakosság többsége ugyanakkor a kormány által ellenőrzött területeken él.