Elhunyt a „történelem legmagányosabb embere”

Michael Collins, az Apollo 11 pilótája élete végéig a felfedezés szószólója maradt.

Washington, 2021. április 28. 2019. július 19-én, az Apollo-11 amerikai ûrhajó holdutazásának 50. évfordulója alkalmából Donald Trump amerikai elnök által a washingtoni Fehér Házban adott fogadáson készített kép Michael Collins amerikai ûrhajósról, aki 2021. április 28-án, 90 éves korában rákbetegségben elhunyt. Collins a történelem elsõ holdutazását tévõ Apollo-11 legénységének tagja volt, amellyel két társa, Neil Armstrong és Buzz Aldrin eljutott a Holdra 1969-ben. MTI/EPA/Jim Lo Scalzo Fotó: Jim Lo Scalzo

Kilencvenéves korában, a rákkal folytatott hosszú küzdelem után elhunyt Michael Collins, az Apollo 11 parancsnoki moduljának pilótája. Az asztronauta Neil Armstrong „hatalmas ugrása” óta nem járt az űrben, de élete végéig a felfedezés szószólója maradt.

Michael Collins szerdán hunyt el. Családja a Facebookon tette közzé, hogy bár hiányolják, de az űrhajózás szerelmeseit inkább arra kérik, hogy vidáman emlékezzenek az Apollo 11 sokak által elfeledett asztronautájára, aki egyedülálló perspektívából tekinthetett a Földre, és bölcsességét nemcsak 384 ezer kilométerre a Földtől, de horgászhajójában a nyugodt vizet szemlélve is alkalmazta.

A jövendő űrhajós 1930. október 31-én született Olaszországban, katonacsaládban. Hamar egyértelművé vált, hogy pilóta lesz belőle. 2019-ben, az Apollo 11 repülésének ötvenedik évfordulóján elmesélte, hogy gyerekként úgy tekintett az égre, mint ahol „a legcsodálatosabb dolgok vannak”, és ekkor döntötte el, hogy repülni szeretne.

1969-ben készített kép Edwin „Buzz” Aldrin, Neil Armstrong és Michael Collins amerikai űrhajósokról (balról jobbra).
MTI/AP

1961-ben, mikor Kennedy elnök az űrverseny lázában bejelentette, hogy Amerika még az évtized vége előtt embert küld a Holdra és épségben vissza is hozza, Collins a kaliforniai Edwards bázison tanult tesztpilótának. Társai nyolcvan százalékával együtt boldogan jelentkezett a NASA-hoz, mivel az Apollo programot megelőző Mercury és Gemini programok jó előrelépési lehetőséget jelentettek a fiatal pilótáknak. A maradék 20 százalék azonban bolondnak nézte őket, mivel úgy vélték, a tesztrepülés izgalmához képest „lövedékként ülni egy kapszulában” egyáltalán nem vonzó.

Collinst először nem vették fel, de végül az asztronauták harmadik, addigi legnagyobb csoportjával 1963-ban bekerült az űrprogramba. A Gemini 10-zel repült először – amely során ő volt a harmadik amerikai, aki űrsétát hajtott végre – és 1969-ben az Apollo 11-gyel utoljára. Összesen 266 órát töltött az űrben.

Viszonylag rövid, de aktív űrhajós évei gyorsan elteltek a folyamatos tréningezéssel, amelyet a NASA szakemberei csak úgy emlegettek, hogy millió módon próbálták megölni az űrhajósokat. Ennek oka az volt, hogy a NASA mindenáron szerette volna elkerülni, hogy űrhajósai az igazi missziók során bajba kerüljenek. Collins ennek megfelelően, mikor megkapta az Apolllo 11 parancsnoki moduljának, a Columbiának pilóta tisztjét, 18 forgatókönyvet tanult meg aszerint, mi minden történhet a holdkomp és a parancsnoki modul holdraszállás utáni újracsatlakozásakor.

1969 májusában készített kép Neil Armstrong, Michael Collins és Edwin „Buzz” Aldrin űrhajósokról (balról jobbra).
MTI/EPA/NASA

Saját bevallása szerint az Apollo 11 során „nem az övé volt a legjobb hely”, de mégis élvezte a Columbiában töltött időt, és pszichésen azt is fel tudta dolgozni, hogyha Neil Armstronggal és Buzz Aldrinnal bármi történne a Hold felszínén, egyedüli emberként kellett volna visszatérnie a sikertelen holdraszállási kísérlet után.

Mivel kollégái nélkül egyedül keringett a Hold körül, sokan a „történelem legmagányosabb embereként” emlegették, ő azonban későbbi interjúiban úgy nyilatkozott, hogy egyáltalán nem érezte egyedül magát. Elsődleges feladata volt, hogy figyeljen a Columbia rendszereinek rendes működésére.

– Egy boldog otthon volt, szerettem a Columbiát. Szinte templomra vagy katedrálisra emlékeztetett.

Volt benne egy apszis, három hajó és az oltár: az irányító és navigációs rendszer. Volt forró kávém, zenét hallgathattam, ha akartam és beszélhettem emberekkel a rádión. Néha még túl sok ember túl sokat is beszélt a csatornán. Úgyhogy élveztem azokat a megszakításokat – mesélt 2019-ben a Hold körüli magányos keringéséről.

Collins 1970-ben vonult vissza az űrrepüléstől, mivel szeretett volna több időt tölteni a családjával. Először az amerikai külügyminisztérium sajtófőnöke lett, majd a Smithsonian Intézet repülési és űrhajózási múzeumának igazgatója. Később az LTV Aerospace alelnökeként dolgozott és alapított egy saját konzultációs céget. Nevét a Holdon a Nyugalom tengere közelében lévő 2,4 kilométeres kráter viseli.

2019. július 19-én, az Apollo-11 holdutazásának 50. évfordulója alkalmából Donald Trump amerikai elnök által a washingtoni Fehér Házban adott fogadáson készített kép Michael Collinsról.
MTI/EPA/Jim Lo Scalzo

Kedvenc filmje élete végéig Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiája maradt, amelynek szellemében szünet nélkül támogatta az űr felfedezését. A NASA szerint egyik kedvenc mondása az volt, hogy

„a felfedezés nem választás kérdése, hanem kötelező”.

Ez pedig tudósok, mérnökök, tesztpilóták és asztronauták generációit inspirálta.

Collins örökségét illetően szakértők felhívják a figyelmet, hogy nemcsak a felfedezésről szóló mondataira érdemes odafigyelni, hanem a légszennyezés és a globális felmelegedés tükrében mindarra, hogyan írta le a Földet 384 ezer kilométer távolságból. Egy apró labdát látott a világűr sötétjében, amelynek színei a fekete háttér miatt még szembetűnőbbek voltak. Az óceánok kékje és a felhők fehérje látszott rögtön és alattuk az ember sejteni vélte a kontinensek sávját. Ám ez az „apró, különleges, csodálatos hely törékenynek tűnik, amelyre vigyázni akarunk”.