Szombaton az orosz hatóságok őrizetbe vették Ukrajna szentpétervári konzulját: a vád szerint Alekszandr Szoszonyuk titkos információkat próbált szerezni az orosz nemzetbiztonság adatbázisaiból. Ezzel az Oroszország és Ukrajna, valamint Nyugat-Európa között tartó eszkaláció tovább folytatódott.
Orosz haditechnika vonulása a Krími hídon, március 31-én
A tavaly július óta tartó, törékeny békének Kelet-Ukrajnában vége: az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) legfrissebb, pénteki jelentése szerint a felek egyetlen nap alatt 1591 alkalommal sértették meg a tűzszüneti megállapodást a donyecki régióban, és 51 alkalommal a luhanszkiban. A 2014 óta tartó konfliktusnak az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) becslései szerint eddig több mint tizenháromezer halottja van.
A konfliktus újabb, látszólag hirtelen jött megújulásának és Oroszország katonai mozgósításának több oka van. A dolog részben összefügg az ukrán belpolitikával: 2019-ben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hatalomra kerülésével mindkét fél bizakodó volt. Zelenszkij abban bízott, hogy bizonyos engedmények révén – de a vörösvonalak átlépése nélkül – sikerül egyezségre jutnia Moszkvával. A Kreml úgy gondolta, hogy Zelenszkij tapasztalatlansága és békülési szándéka miatt el tudják fogadtatni az ukránokkal a saját feltételeiket. Két évvel később láthatjuk, egyik elvárás sem volt valós:
a minszki egyezmények megvalósítása zsákutcába futott, a békülékeny hangnemet pedig mindkét oldalon hónapok óta agresszív retorika váltotta fel.
Márciusban Zelenszkij ráadásul három népszerű oroszbarát ukrán televíziós csatornát záratott be, amit még az elődje, Petro Porosenko sem merte megtenni.
Van egy orosz belpolitikai olvasata is: az országban ősszel parlamenti választások lesznek, amelyekre az egy éve tartó Covid–19-járvány, a romló gazdasági körülmények és Alekszej Navalnij ellenzéki politikus bebörtönzése mind negatív hatást gyakorol. Egy ilyen külpolitikai akció – határozott kiállás az orosz érdekek mellett – eltereli a lakosság figyelmét és növeli a kormány népszerűségi mutatóit. Idetartozik a szakadárok irányítása alatt álló kelet-ukrajnai régiókban tapasztalható helyzet is – 2019 óta Oroszország előszeretettel osztogatja az orosz állampolgárságot az ott élőknek. Becslések szerint ez már legalább négyszázezer embert, az ottani lakosság tíz százalékát jelenti.
Ők részben szavazók, részben pedig azok, akiket a hivatalos narratíva szerint meg kell védeni, ha a Kreml esetleg az orosz „békefenntartók” beküldéséről döntene.
Nem segít Ukrajna helyzetén a nemzetközi környezet sem: Joe Biden amerikai elnök januári beiktatása óta eszkalációra törekszik Moszkvával (összhangban a belpolitikai elvárásokkal és a saját választási ígéreteivel). Egy hónapja Biden a nemzetközi diplomáciában egészen példátlan módon gyilkosnak nevezte az orosz elnököt, és csütörtökön három hónap alatt már a második Oroszországgal szembeni szankciós csomagról hozott döntést. Ezek után Vlagyimir Putyin orosz elnöknek emelnie kell a téteket, és meg kell mutatnia, hogy a saját befolyási zónájának tekintett régióban továbbra is Moszkva irányít. Ilyen felfűtött hangulatban a helyzetnek vannak komoly biztonsági kockázatai, de a nyílt katonai szembenállásban szerencsére valójában egyik fél sem érdekelt.
