A múlt hónapban Josep Borell, az Európai Unió külügyekért felelős biztosa kijelentette: az EU-nak nincsenek eszközei arra, hogy eldöntse, mi legyen az Északi Áramlat 2 sorsa. Ez a projektben részt vevő magáncégek és a németek dolga.
Amerikai illúziók. Az Északi Áramlat 2 elleni amerikai érvek skálája a gazdaságitól a geopolitikai érvekig terjed. Washington nehezményezi, hogy a vezeték kikerüli Ukrajnát, s ezzel állítólag évi hárommilliárd dollár tranzitdíjtól fosztja meg Kijevet, nem beszélve, hogy növeli Európa függését az orosz földgáztól. Tény ugyanakkor, hogy Oroszországnak erre már 2011 óta lenne lehetősége, amikor átadták az Északi Áramlat 1-et. Miközben azonban a második vezetékpár további évi 55 milliárd köbméter gáz szállítását teszi lehetővé, ez a mennyiség még mindig nem elég ahhoz, hogy pótolja az Ukrajnán keresztül áramló évi 87 milliárd köbmétert. Ami pedig az Egyesült Államoknak az energiaellátás diverzifikálására irányuló követelését illeti – amelyen Washington amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) megvásárlását érti –, az ötlet két okból sem tűnik praktikusnak. Egyrészt az LNG drága, és a szállítandó mennyiséggel is vannak gondok, másrészt pedig erősen csökkentené annak az Ukrajnának a tranzitdíjait, amelynek a sorsát az USA állítólag a szívén viseli.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!