Tűzszünetet kötött Izrael és a Hamász, a fegyvernyugvás péntektől kezdődik – jelentette a nemzetközi média. A döntés nem volt előzmény nélküli, sajtóértesülések az elmúlt napokban közeledésről számoltak be, csütörtökön már alábbhagyott a háború, volt olyan nyolcórás időtartam, mikor egyetlen rakétát sem lőttek ki Izraelre. A május 10. óta tartó fegyveres konfliktus mérlege 228 halott a palesztin, és 12 az izraeli oldalon.
Miért éppen most? Egyrészt a nemzetközi, már a legközelebbi szövetségesektől is érkező nyomás miatt. Döntő változás, hogy előbb szerdán Joe Biden amerikai elnök sürgette az enyhülést, amikor Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel beszélt telefonon, majd csütörtökön külügyminisztere, Antony Blinken tette egyértelművé, hogy fegyvernyugvást szeretnének látni.
Másrészt, mert Izrael nagyjából elérhette stratégiai céljait. Győzelemről nem lehet beszélni, mert nem mértek döntő csapást a Hamászra. De ez nem is állt szándékukban, egy szárazföldi offenzíva borítékolható áldozatai – 2014-ben izraeli oldalon 67 katona és hat civil életét követelte a háború –, valamint a terrorszervezet megsemmisítése után következő hatalmi vákuum és a nyomában járó még nagyobb káosz miatt. Ehelyett a cél olyannyira megroppantani a Hamászt, hogy a következő három-öt évben ne legyenek képesek hasonló nagyságrendű támadást végrehajtani.
A Hamász és az Iszlám Dzsihád teljes rakétaarzenálját 14 ezer darabosra becsüli az izraeli hírszerzés, ennek jelentős részét most kilőtték vagy a légicsapások megsemmisítették.
Bár így is több ezer maradhatott a rejtett fegyverraktárakban, a készletek pótlása minden bizonnyal időbe telik majd. Emellett jelentős károkat könyvelhetett el a terror-infrastruktúra, mint amilyen a város alatt húzódó alagútrendszer vagy a katonai központok. Izraeli információk szerint a Hamász 120, az Iszlám Dzsihád 25 harcosával végeztek a konfliktusban. Tekintve, hogy a Gázai övezetet uraló két terrorszervezetnek több tízezer embere is lehet, a veszteségek aligha rázták meg alapjaiban. Még akkor sem, ha az izraeli csapások célkeresztjébe elsősorban a katonai vezetők kerülnek. Ezek a célzott támadások visszavethetik a hatékonyságot, de az évek során a Hamász olyan szervezeti rendszert épített fel, melyben mindenki pótolható, legfeljebb némi időbe telik. A felső vezetők ráadásul úgyis a föld alatti, titkos rejtekhelyeken vészelik át a bombázást. Mindenkivel nem lehet végezni, amire jó példa a napokban kiszivárgott Mohammed Deíf története. A magas rangú parancsnok állítólag már legalább hat támadást túlélt, bár elvesztette az egyik szemét és kezét, mindkét lábát. A legutóbbi akcióban a felesége és gyermeke is meghalt.
