Saját hívei elől menekült a jeruzsálemi főmufti

Nem tetszett a hívőknek, hogy a vallási vezető nem beszélt az Izrael elleni háborúról.

Palesztin tüntetõ menekül a rendõrök könnygázgránátjai elõl a jeruzsálemi Al-Aksza mecsetnél vívott összecsapásuk közben 2021. május 10-én. MTI/AP/Mahmoud Illean Fotó: Mahmoud Illean

– Kifelé, hatóság kutyái! – skandálták a felháborodott palesztinok a jeruzsálemi Al-Aksza-mecset pénteki imáján, majd arra kényszerítették Muhammad Husszein főmuftit, hogy hagyja el a szószéket. Állítólag az váltotta ki a haragjukat, hogy a vallási vezető meg sem említette a több mint kétszáz palesztin életét követelő 11 napos rakétaháborút Izraellel. – Mi Muhammad Deíf emberei vagyunk! – ordították a közösségi médiára feltöltött felvételek tanúsága szerint, utalva a Hamász radikális iszlamista szervezet egyik híres katonai parancsnokára, aki több testrészét és a családját is elveszítette az izraeli támadásokban.

Jeruzsálemben az Óváros biztonságára az izraeli hatóságok ügyelnek, a Templom-hegyet azonban a jordán vezetésű iszlám tanács, a vakf irányítja. Habár az iszlám harmadik legszentebb helye így elméletileg politikamentes övezet, a gyakorlatban egyáltalán nem példátlan, hogy a konfliktus az Al-Akszába is begyűrűzik. Az elmúlt hetekben a palesztin tüntetők és izraeli hatóságok összecsapásai során a mecset sokszor inkább háborús övezetre hasonlított, felrobbanó könnygázgránátokkal és földön heverő sebesültekkel. Az utóbbi időben az is mind gyakrabban előfordul, hogy a Templom-hegy a palesztinok belső harcának a csataterévé vált. Az Izrael-ellenes demonstrációkon olykor Mahmúd Abbász palesztin elnök is célkeresztbe került, azt skandálták például, hogy „amerikai ügynök”, máskor a két rivális palesztin párt, a Fatah és a Hamász támogatói verekedtek össze.

Az viszont egészen kivételes, hogy a szent helyen testőreinek kelljen kimenekítenie a muszlimok karmai közül Jeruzsálem legfőbb muszlim vallási méltóságát.

Mi bajuk a jeruzsálemi főmuftival? Az, hogy Muhammad Husszeint 2006-ban Mahmúd Abbász palesztin elnök nevezte ki a pozícióra, azóta is közeli szövetségeseként tartják számon. Az eredeti tervek szerint idén, tizenöt év után végre palesztin választásokat tartottak volna, ahol a közvélemény-kutatások szerint a Hamász volt az esélyesebb. A voksolást előbb elhalasztották, majd most, a „rakétaháború” után a megrendezése is lehetetlenné vált. Az eseményekből azonban a Hamász annyiban megerősödve jött ki, hogy bizonyította, ő az egyetlen erő, amely fegyverrel is harcol a független Palesztináért és Jeruzsálemért, illetve ismét nemzetközileg napirendre került a palesztinkérdés. Pénteken is tömegek gyűltek össze az Al-Aksza-mecset főterén, hogy a „győzelmet” ünnepeljék, amely aztán ismét kisebb összecsapásokba torkollt az izraeli rendfenntartó erőkkel.

A történtek palesztin oldalon is nagy indulatokat váltottak ki. Jeruzsálemi muszlimok és keresztények például nyílt levélben ítélték el a vallási méltósággal szembeni fellépést, Mohammed Staje palesztin miniszterelnök pedig úgy fogalmazott, hogy „a főmufti elleni támadással a szent helyeket és a nemzeti egységet is megtámadták”.

Ha Muhammad Husszein ezúttal nem is szónokolt a háborúról, azért aligha lehet Izrael-barátsággal vádolni. A jeruzsálemi főmufti többször megjárta az izraeli börtönöket, és tett néhány meglehetősen kemény kijelentést. Nem sokkal kinevezése után például úgy nyilatkozott, hogy elfogadható az öngyilkos merénylet, amíg az a palesztin ellenállás ügyét szolgálja. Azt is tagadja, hogy a Templom-hegyen valaha zsidó templom állt volna.