Több tucat iraki adott vért a napokban, annak reményében, hogy összehasonlító DNS-vizsgálatokkal azonosíthatók lesznek az Iszlám Állam által hátrahagyott tömegsírokban talált holttestek. – Válaszokra van szükségem, hogy békét leljek, 17 éve nem tudom, hogy a fiam él vagy halott – panaszolta például az AFP hírügynökségnek Abbasz Muhammad, akinek fiát még 2005-ben az amerikaiak vetették a badúsi börtönbe. Ez az a büntetés-végrehajtási intézmény, ahol az Iszlám Állam 2014 június 10-én rendezett mészárlást. Túlélők visszaemlékezései szerint miután a terroristák elfoglalták a Moszultól nem messze fekvő települést, a börtönben raboskodó mintegy 1500 foglyot is összeterelték. Ezután elszállították őket a sivatagba, még azzal nyugtatgatva mindenkit, hogy felszabadultak a bagdadi kormány rémuralma alól. Később azonban elkezdték szétválogatni a szunnita és síita muszlimokat, még mindig azzal hitegetve az embereket, hogy a szunnitáknak fegyvert akarnak adni, hogy harcolhassanak mellettük. Ehelyett a síitákat letérdeltették, majd agyonlőtték, végül holttesteiket felgyújtották.
Becslések szerint legalább 670 síita muszlimot végeztek ki, sokukat a mai napig nem sikerült azonosítani.
Alig néhány nappal később, 2014. június 12-én, azaz éppen hét éve történt az Iszlám Állam legvéresebb tömeggyilkossága. A speicher-bázisi mészárlás néven hírhedtté vált öldöklésben a dzsihadisták a légborúlátóbb számítások szerint kétezer, a leggyakrabban hivatkozott becslések alapján 1700 főleg fegyvertelen iraki kadétot gyilkolt meg. A Tikríttől nem messze fekvő egykori amerikai bázis elfoglalása után az ifjú – többségében ugyancsak síita – tanulókat több nagyobb csoportban elszállították, majd válogatott módszerekkel kivégezték.
Egy részüket tömegsírokba temették, másokat a Tigris folyóba lőttek bele, szemtanúk szerint olyan sok emberrel végeztek, hogy vérük szó szerint vörösre festette a vizet.
A speicher-bázisi mészárlás elkövetői közül 36-ot már 2016-ban kivégeztek, de az iraki terrorelhárítók még tavaly is fogtak el olyanokat, akiknek közük lehetett a vérfürdőhöz.
Fotó: Europress/AFP/AHMAD AL-RUBAYE
Mindkét vérengzés különleges volt 2014-ben: egyrészt, mert az Iszlám Állam még csak ekkor kezdte meg hódításait, ezzel mutatta ki a foga fehérjét, ráébresztve a nyugati döntéshozókat is, hogy itt az al-Kaidától merőben eltérő, sokkal kegyetlenebb módszerekkel dolgozó terrorszervezetről van szó. A tömeggyilkosságoknak – melyeket még újabbak követtek, köztük a jazidi kisebbség ellen – is szerepe volt abban, hogy a világ a beavatkozás mellett döntsön. Másrészt, mert az Iszlám Állam a kivégzéseket az interneten is közvetítette, melyet akkoriban a közösségi média még viszonylag zavartalanul hagyott. A „hitetlenek elleni harc” aztán számos külföldit vonzott Irakba és Szíriába, egyúttal elborzasztotta és félelemmel töltötte el a Nyugatot.
