Nem hozott békét a Nobel-díj Etiópiának

Békét, demokráciát, jólétet és egységet ígért Etiópiának a tegnap kezdődött parlamenti választások előtt Abij Ahmed etióp miniszterelnök. A nemzetközi közösség által egykoron ünnepelt politikus szavaiban azonban korántsem bíznak annyira, mint három évvel ezelőtti kinevezésekor.

Asszonyok és gyerekek egy középiskolai tanteremben az Etiópia északi Tigré tartományában kialakult konfliktus miatt lakóhelyük elhagyására kényszerült emberek számára létesített belföldi menekülttáborban Tigré tartomány székhelyén, Mekelében. Fotó: MTI/AP/Ben Curtis

Ami a békét illeti: Abij Ahmedet 2019-ben a több évtizede húzódó eritreai konfliktus lezárásáért rögtön Nobel-békedíjjal is kitüntették, a megelőlegezett bizalom azonban mára némileg elhamarkodottnak tűnik. A kormányfő ugyanis tavaly nem habozott teljes körű offenzívát indítani az ország északi részén található Tigré tartomány ellen, miután a Tigréi Népi Felszabadítási Front fegyveresei több katonai támaszpontot elfoglaltak. Abban nem is lenne semmi kivetnivaló, hogy a központi kormány ellen harcoló szakadár milícia ellen erővel lépett fel.

Abban viszont már annál inkább, hogy emberi jogi szervezetek szerint az etióp hadsereg háborús bűnöket követett el, civileket mészárolt le, nőket erőszakolt meg.

Nem bizonyult túl hosszú életűnek a békülés a szomszédos Eritreával sem, amelyre azonnal ujjal mutogattak, hogy a lázadókat támogatja. Közben a harcok miatt a térségben humanitárius katasztrófa alakult ki, ezrek vesztették életüket, tízezrek kényszerültek otthonuk elhagyására, az ENSZ becslései szerint 350 ezren éheznek. Nem sikerült egységet kovácsolni a törzsek között sem, több helyen fellángolt az etnikai erőszak.

Asszonyok és gyerekek egy középiskolai tanteremben Etiópia északi Tigré tartományában egy menekülttáborban
Fotó: MTI/AP/Ben Curtis

Ráadásul mindig ott lóg a levegőben egy esetleges háború kirobbanása Egyiptommal (és Szudánnal). Etiópia 2011-ben fogott neki a nagy etióp reneszánsz gát felépítésébe a Níluson, a 4,8 milliárd dolláros beruházás részeként Afrika legnagyobb vízerőművét húznák fel, amelytől az ország gyér elektromos ellátottságának megoldását remélik. A terveket ellenzi Kairó, amely attól tart, a duzzasztógát felépítése elapasztaná a szomszédból érkező vízhozamot. Mivel Egyiptom vízforrásainak több mint kilencven százalékát a Nílus adja, a folyó az ország számára szó szerint élet-halál kérdése. Miközben Etiópia már meg is kezdte a víztározó feltöltését, a tárgyalásokon patthelyzet alakult ki.

A fegyveres konfliktus ugyan egyik félnek sem érdeke, de Abij Ahmed korábban már kijelentette, „ha háborúba kell menni, ­milliók állnak rá készen”, és arról is lehet tudni, hogy Kairóban is léteztek tervek arra, hogy katonailag tegyenek pontot a vita végére.

Messze nem valósult meg a demokratikus átmenet sem. A választásokat több mint egy évvel elhalasztották, hivatalosan a koronavírus-járvány, de az ellenzék vádjai szerint a kormány visszaélései miatt. Az ellenzék egy része így bojkottra szólított fel, biztonsági vagy logisztikai problémákra hivatkozva pedig a körzetek ötödében amúgy sem voksolhatnak. Ezekben szeptemberben pótolhatják a szavazást, a fentebb említett, hatmilliós Tigré tartományban azonban még időpont sincs kitűzve.

Leadja voksát egy nő az etiópiai Addisz-Abeba egyik szavazóhelyiségében a parlamenti választások napján
Fotó: MTI/AP/Ben Curtis

Az előrejelzések szerint a főként etnikai alapú szavazáson a legnagyobb, oromo népcsoporthoz tartozó Abij Ahmed megszilárdíthatja hatalmát. A voksolás kapcsán szakértők rámutattak, eltúlzottak voltak a nemzetközi várakozások a miniszterelnökkel szemben, aki azonban újabb lehetőséget kaphat arra, hogy bizonyítson.