Hetven éve írták alá a legfontosabb menekültügyi egyezményt

Hetven évvel ezelőtt írták alá a genfi konvenciót, amely világszerte a menedékjogi rendszer egyik alapkövének számít. Számos kutató azonban úgy véli, a menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény mára aktualitását vesztette. Ezzel az állítással Janik Szabolcs, a Migrációkutató Intézet igazgatóhelyettese is egyetért, aki lapunk megkeresésére elmondta, a napjainkban tapasztalható tömeges vándorlási kedvet – beleértve a ténylegesen menekülőket is – már nem tudja kezelni a második világháborút követően felállított menekültügyi rendszer, amelynek alapját éppen a genfi konvenció adja. Az egyezményt 1951. július 28-án írták alá azzal a céllal, hogy a második világháború elől elmenekült európaiakat segítsék.

Párizs, 2020. november 23. Illegális bevándorlók ülnek a párizsi Köztársaság téren különféle nem kormányzati egyesületek és szervezetek támogatásával felállított sátraikban 2020. november 23-án. Hat nappal korábban a francia rendõrség felszámolta a migránsok Párizs északi elõvárosában, Saint-Denisben lévõ táborát. MTI/EPA/Christophe Petit Tesson Fotó: Christophe Petit Tesson

– Az Európai Unió menekültügyi politikája a genfi konvencióra épül, tehát annak a szabályait, fogalmi rendszerét és az abban foglalt feltételeket követik a tagállami hatóságok

– hangsúlyozta a menekültügyi egyezmény fontosságát Janik Szabolcs, a Migrációkutató Intézet igazgatóhelyettese, hozzátéve, hogy álláspontja szerint a dokumentum felülvizsgálatra szorul.

A szakértő elmondta, hogy azok, akik 2015 óta az Európai Unió területére érkeztek, többnyire nyújtottak be menedékkérelmet, noha többségük később sem kapott semmilyen védelmi státuszt a genfi egyezmény értelmében sem. A kérelmek elbírálása a nemzeti hatóságok feladata: pozitív döntés esetén jogszerűen maradhatnak az érintettek, elutasítás esetén viszont a kérelmezőnek el kell hagynia az ország, valamint az Európai Unió területét. Janik Szabolcs ismertette továbbá, az elmúlt években elsősorban a háború sújtotta Szíriából érkezők voltak jogosultak a nemzetközi védelmi státuszra, más nemzetiségűek kérelmeit többnyire elutasították az európai tagállami hatóságok.

Illegális bevándorlók ülnek a párizsi Köztársaság téren különféle nem kormányzati egyesületek és szervezetek támogatásával felállított sátraikban 2020. november 23-án
Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson

A Migrációkutató Intézet munkatársát arról is kérdeztük, mi a helyzet azokkal a menedékkérőkkel, akik egészen a nyugat-európai országokig utaznak, noha útvonaluk számos biztonságos államot is érintett. Janik Szabolcs elmondta, nincs olyan kötelezettség a menekülőknek, miszerint az első biztonságos országban kötelesek menedéket keresni. Hozzátette: ez is mutatja, hogy a genfi konvenció több szabálya ma már életszerűtlen, hiszen a kérelmezők – legyenek valódi menekültek vagy gazdasági bevándorlók – akár kontinenseket átívelő távolságot is megtesznek az embercsempészek segítségével, hogy a vágyott célországba jussanak. Az egyezményt az elmúlt években – különösen a 2015-ös nagy migrációs válság idején – számos bírálat érte, sokan kiemelték, hogy a dokumentum hivatalosan csak azokra vonatkozik, akiket üldöznek, azokra viszont nem, akik a jobb élet reményében indulnak külföldre.

Illegális bevándorlók érkeznek Számosz szigetéről komppal az Athén közelében fekvő Eléfszina kikötőjébe 2019. október 22-én
Fotó: MTI/EPA/ANA-MPA/Kósztasz Cironisz

A hetvenedik évforduló alkalmából Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa a menekültügyi egyezmény megvédésére szólította fel a világ országait szerdán. A politikus elmondta, hogy aggódik, mert sokan – köztük több európai ország – egyre gyakrabban próbálják meg kikerülni a megállapodásban vállalt kötelezettségeiket. Az aláírók vállalták, hogy védelmet nyújtanak azoknak az embereknek, akiket hazájukban üldöznek, és befogadásukat kérelmezik. Az egyezmény értelmében a menedékkérőket tilos visszaküldeni azokba az országokba, ahol nincsenek biztonságban.

– A konvenciónak hála életek millióit sikerült megmenteni

– fogalmazott Grandi, aki beszédében a görög parti őrséget bírálta, mondván, a hajókon érkező migránsokat visszafordítják Törökországba.

Ugyancsak kritikával illette azokat a nagy-britanniai és dániai terveket, amelyek szerint a menedékkérőket egy harmadik országba küldenék, hogy ott bírálják el kérelmüket. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint a globális menekültkép évről évre romlik, tavaly mintegy 1,4 millióan hagyták el hazájukat világszerte, ami a járványhelyzet ellenére meglehetősen magas érték. Noha az önkéntes hazatérések és a nemzeti hazatelepítési programok továbbra is folyamatban vannak, sokakat a véget nem érőnek tűnő és megoldatlan belpolitikai, sokszor fegyveres konfliktusok visszatartanak attól, hogy valaha is visszatérjenek hazájukba. Spanyolországba, Görögországba és Olaszországba idén közel 48 ezren érkeztek, jelentős létszámban az afrikai országokból, azonban az afganisztáni helyzet súlyosbodása miatt Európa-szerte egyre több politikus aggódik újabb migránshullámok miatt.