Soros György már az ENSZ Emberi Jogi Tanácsára is rátette a kezét

Egy jelentésből az derül ki, hogy néhány kisebb civil szervezet és alapítvány rátette a kezét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsára, melyet az ideológiájukat szolgáló befolyásoló eszközzé változtatott – írja a V4NA Hírügynökség.

DAVOS/SWITZERLAND, 27JAN10 - George Soros, Chairman, Soros Fund Management, USA, captured during the session 'Rebuilding Economics' of the Annual Meeting 2010 of the World Economic Forum in Davos, Switzerland, January 27, 2010 at the Congress Centre. Copyright by World Economic Forum swiss-image.ch/Photo by Sebastian Derungs Fotó: swiss-image.ch

Nemzetközi korrupció

A második fejezetben a Strasbourgtól Genfig húzódó, csendes korrupcióról van szó, kifejtve, hogy Grégor Puppinck kiterjesztette az Emberi Jogok Európai Bíróságán lefolytatott vizsgálatát az ENSZ testvérintézményére is. Kiemelik, hogy az ENSZ három tevékenységi körrel rendelkezik: biztonság, fejlesztés és emberi jogok.

Az utóbbi terület két fő intézményben, az Emberi Jogi Tanácsban és az Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalban (OHCHR) tevékenykedik, mindkettő olyan intézmény, amely biztosítja, hogy az államok tiszteletben tartsák a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeket.

Grégor Puppinck telefonon beszélt az ENSZ korábbi különleges előadójával, aki elmondta neki, hogy igen kényes témáról van szó, bizonyos különleges eljárások finanszírozása döntő hatással van az ENSZ által közzétett jelentésekre, az előadó csendes beszivárgást említ. Puppinck ezután módszeres kutatásba kezdett és pontos elemzést készített a 2015 és 2019 között közzétett pénzügyi kimutatásokról, a különleges eljárási megbízások jogosultjaira koncentrálva.

Egyéves kutatómunkát követően kategorikus következtetésre jut, mely szerint néhány magánszervezet egyre jobban a markában tartja az emberi jogok legmagasabb szintű globális intézményét.

Különleges eljárások

A harmadik fejezet a különleges emberi jogi eljárások témakörét járja körül, kiemelve, hogy az ENSZ keretein belül bárki panasszal élhet a világ bármely állama ellen, ellentétben az EJEB-bel, amely csak a nemzeti bírák döntése alapján járhat el és csakis olyan országokkal szemben, amelyek ratifikálták az Emberi jogok európai egyezményét. Az ENSZ-megbízottak hatalma azonban itt nem ér véget,

minden évben különböző országokba látogatnak, majd az ott látottakról jelentést írnak, nyilvánosan állást foglalnak különböző témákban, tanácsokat adnak a kormányoknak és rendszeresen beavatkoznak az ENSZ más testületeinek és nemzetközi testületek ügyeibe.

Az ENSZ-megbízottak által készített jelentések a szervezet hivatalos kiadványának számítanak, amely ezáltal hiteles jogi hivatkozásnak számít az egész világon, a legmagasabb nemzetközi szintű bíróságok, parlamentek és bírák hivatkoznak rá, ezáltal a különleges eljárások tehát nemzetközi jogi forrásnak minősülnek, szerzőik pedig jelentős hatalommal bírnak.

Emberjogi apostolok

A cikk negyedik fejezete az úgynevezett „független szakértőkkel” foglalkozik, akiket olyan kritériumok alapján választanak ki, mint az objektivitás, pártatlanság, kompetencia, tapasztalat, függetlenség és személyes integritás. Függetlenségük garantálása érdekében ezek az előadók nem tartoznak az ENSZ személyzetéhez és nem kapnak díjazást. Ez a függetlenség azonban két kockázatot rejt magában, az egyik az, hogy a szabad kéz adta lehetőségeket kihasználva a szakértő kísértésbe kerülhet az emberi jogok harcias elképzelésének bevezetésére;

az pedig, hogy nem kap fizetést, arra késztetheti, hogy különféle elismeréseket, díjazásokat és egyéb természetbeni juttatásokat fogadjon el anélkül, hogy az ENSZ ebben bármi kivetnivalót találna.

Az ENSZ a szakértők függetlensége érdekében magatartási kódexet bocsátott ki, melyben leszögezték, hogy nem fogadhatnak el tiszteletbeli kitüntetést, díjazást, szívességet, adományt vagy bármilyen kormányzati vagy nem kormányzati forrásból származó jutalmat a megbízatásuk keretében végzett tevékenységükért, a gyakorlatban azonban ezzel nem sikerült megakadályozni a szakértők külső, magán- vagy állami szereplők általi finanszírozását.

Pénz, pénz, pénz

A szakértők finanszírozása azonban csak a jéghegy csúcsa, az ötödik fejezetből kiderül, hogy a különleges eljárásokat az ENSZ finanszírozza a főbiztoson keresztül. Minden állam egyenlő arányban járul hozzá a költségekhez, ez 2015 és 2019 között összesen 168 millió dollár volt, ami azonban kevésnek bizonyult.

Ugyanis a szakértők, mivel nem az ENSZ alkalmazottai, rendelkezniük kell saját munkaeszközzel és fedezni kell a költségeiket.

Az egyik, Puppincknak nyilatkozó szakértő elmondta, az az igazi probléma, hogy nincs elég pénzügyi fedezet arra, hogy elvégezzék mindazt a munkát, amit szeretnének, nem támogatja őket a rendszer, külső finanszírozás nélkül pedig a szakértők csupán alacsony költségvetésű mechanizmust jelentenének az emberi jogok galaxisában. Ami a költségvetésen kívüli finanszírozást illeti, egyrészt egyes államok dönthetnek úgy, hogy több pénzt adnak be a közösbe, a finanszírozás nagy része azonban egyetemektől és magánalapítványoktól származik, és az ENSZ által teljesen követhetetlen, mivel az erkölcsi kötelességen kívül semmi nem kötelezi a szakértőket arra, hogy bevallják a költségvetésen kívüli forrásaik eredetét.

Soros György
Fotó: Sebastian Derungs

A Grégor Puppinck által vizsgált öt év alatt 10 millió dollár vándorolt a 121 szakértő közül 37-nek a zsebébe, különböző elosztásban. Volt, aki saját bevallása szerint több mint kétmilliót kapott, egy másik több mint egymilliót, hatan több mint ötszázezer dollárral gazdagodtak, míg 11-en több mint százezer dollárt kaptak.

A 10 millió dollárnak több mint a fele privát alapítványoktól érkezett, a legtöbbet, 2,2 milliót a Ford Alapítvány adta, Soros György Open Society nevű alapítványa pedig másfél millió dollárt adott.

Arra a kérdésre, hogy miért tűri meg az ENSZ ezeket az embereket, az a legkézenfekvőbb válasz, hogy ez a helyzet nem a speciális eljárásokra jellemző, hanem tágabb értelemben az Emberi Jogi Főbiztosi Hivatalt érinti, amelynek 2019-ben a költségvetése 63 százaléka önkéntes hozzájárulásokból származott, a civil szervezetek kérésére azonban a főbiztosi hivatal nem teszi közzé a megállapodások tartalmát.

Nem minden szakértő egyforma

A hatodik fejezet a szakértők közti különbségekkel foglalkozik, rámutatva, hogy egy szakértő életszínvonala attól is függ, hogy ideológiailag mennyire áll közel az adományozókhoz és milyen mértékben cimborál a civil szervezetekkel.

Egy előadó például arról számolt be, hogy több mint hárommillió dollárra tett szert az alapítványok kulcsembereivel való ismeretségének köszönhetően.

Az húzatja a nótát, aki fizet

A hetedik fejezet a megbízottak jótevőire koncentrál, akik nem emberbaráti szeretetből, hanem politikai megfontolásból cselekednek. Gyakran előfordul, hogy a civil szervezetek különféle fondorlatos módokat és pénzügyi csomagokat használnak arra, hogy kifizessék a szakértőket, mint például a Ford Alapítvány, amely 2017-ben százezer dollárt fizetett a szakértőt alkalmazó civil szervezetnek, hogy hagyjon neki időt arra, hogy szabadon dolgozzon megbízatásán; a jelentésben számos ilyen példa szerepel. A cikk kitér arra is, hogy az adományozó egyrészt irányítja a jelentések konklúzióit, másrészt meghatározza a kutatások témáját is. Éppen ezért az ENSZ ellenzi az előre kiosztott adományokat, mivel egy adott projekthez kapcsolódó finanszírozás korlátozza az előadó lehetséges cselekvési körét. A cikk állítása szerint egy fontos megbízatás volt megbízottja megerősítette, hogy ez az informális hatáskör-átruházás szinte hivatalos ezekben a körökben.

Az Open Society nem rejti véka alá, hogy a kedvezményezettekkel való kapcsolat nemcsak pénzügyi szempontból fontos, hanem azért is, mert szövetségesekre tesznek szert, akik segítenek a szervezet stratégiai céljainak elérésében.

A Nyílt Társadalom Alapítvány

A nyolcadik rész a Soros Györgyhöz köthető Open Society Fundról szól, amely olyannyira nem leplezi, hogy ellenőrizni akarja az emberi jogok mechanikáját, hogy azt feketén-fehéren leírja munkadokumentumaiba. Az alapítvány 2017-ben százezer dollárt fizetett a női globális vezetői központnak (CWGL), ami a New Jersey-i Rutgers Egyetemhez tartozó feministaaktivista-központ.

Az adományozás célja az volt, hogy befolyásolják az ENSZ különleges előadóját a rabszolgaság jelenkori formáival kapcsolatban, azt akarták ugyanis a jelentésbe vetetni, hogy az előadó ismerje el, hogy a házimunka egyfajta rabszolgamunka.

Ennek érdekében a CWGL mindent megtett, hogy az előadót a „jó” irányba terelje. A szóban forgó szervezet az ENSZ-szel folytatott lobbizás specialistájaként definiálja magát, globális lobbitevékenység-vezető igazgatója, Melissa Upreti korábban a világ legnagyobb abortuszpárti lobbijában, a Center for Reproducvite Rightsban dolgozott és az Open Democracy NGO-ban is aktív szerepet tölt be, emellett pedig az ENSZ nőkkel szembeni diszkrimináció elleni munkacsoport elnöke. Összefoglalva tehát a női globális vezetői központban tevékenykedő Upreti könnyűszerrel befolyásolhatja az ENSZ-ben általa vezetett szakértői csoportot, melynek több tagja is rendszeresen részt vett a CWGL által szervezett értekezleteken, mielőtt megírta a tematikus jelentést.

A Ford Alapítvány

A kilencedik fejezet a Ford Alapítvánnyal foglalkozik, amely bár sokkal diszkrétebb, mint az Open Society, felettébb hatékonyan működik. Miután 2011-ben az argentin Juan Méndezt kinevezték a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód ENSZ-előadójává, a Washingtoni Egyetem Emberi Jogi és Humanitárius Jogi

Központján belül az egyetem támogatásával létrehozták az Anti Torture Initiative nevű kezdeményezést, melyet a Ford Alapítvány bőkezűen támogatott.

2015-ben először 15 ezer, majd további 75 ezer dollárt adományozott, melyből a nemmel és a kínzással foglalkozó jelentést, kutatási asszisztenseket, utazásokat és konzultációk szervezését fizették. A jelentés egy szóval sem említi a guantánamói fogolytáborban történt kínzásokat, ezzel szemben viszont az abortuszt egyfajta kínzásként definiálja. 2018-ban a jelentés alapján a Ford Alapítvány támogatásával kiadtak egy könyvet Gender Perspectives on Torture: Law and Practice címmel, amit az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának 62. ülésén mutattak be. A jelentés az egész világon mérvadó, számos ítéletben hivatkoznak rá nemzetek feletti joghatóságok, különösen az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Emberi Jogok Amerika-közi Bírósága.

Civil szervezetek az ENSZ berkeiben

A tizedik fejezet azt taglalja, hogy az ENSZ 2010 óta hivatalban lévő 222 megbízottjából legalább 52-en folytattak vagy még most is folytatnak tevékenységet valamely NGO-n belül, elsősorban a Ford Alapítványban, az Open Societyben vagy valamely ezekhez tartozó egyéb civil szervezetnél. Ugyanazokról a szervezetekről van szó, amelyek az EJEB-beli Soros-bírákat is biztosították, nevezetesen az Amnesty International (14 szakértővel), a Jogászok Nemzetközi Bizottsága (12 szakértővel), maga az Open Society (6 szakértővel), a Human Rights Watch (4 szakértővel), illetve a Helsinki Bizottság. A koordinációs bizottság 47 szakértőjéből 17, azaz 36 százalék ezekből a civil szervezetekből kerül ki. Grégor Puppinck jelentéséből az is kiderül, hogy a legtöbb ENSZ-szakértő a civil szervezetek aktivistájaként viselkedik, a saját politikai elképzeléseiket népszerűsítik, megsértve ezzel a magatartási kódexet. Példaként említi a cikk Tlaleng Mofokeng ENSZ-raportőrt, aki híres abortuszaktivista, nyolc afrikai abortuszt népszerűsítő szervezet igazgatótanácsában ül, kitüntetéseket kapott a Gates Alapítványtól és anyagilag támogatta az Open Society. Mofokeng ezen kívül a médiában is jelen van, a Sex Talk with Dr Tet című televíziós műsort vezeti és írt egy szexuális felvilágosító könyvet, amely szado-mazo gyakorlatokat tanít, valamint úgy beszél a prostitúció legalizálásáról, mint a feminizmus végső formájáról.

Az egyetemek szerepe

Az utolsó, tizenegyedik fejezetben az egyetemekről esik szó, kiemelve, hogy nem csak a civil szervezetek soraiból kerülnek ki az ENSZ-raportőrök.

A cikk az egészből azt a következtetést vonja le, hogy az emberi jogokat egész egyszerűen elkobozták a civil szervezetek.

Az olyan nagy alapítványok, mint a Ford, az Open Society vagy a Gates Alapítvány, anyagilag beépültek az ENSZ-be, behálózva az emberi jogi ökoszisztémát. Ezek a nagy alapítványok, civil szervezetek és egyetemi központok alkotják azt az alapréteget, amelyből az ENSZ számos szakértője táplálkozik és ami alapján működnek. Az egész nem más, mint egy egész rendszer lassú és alapos ideológiai aláásása és eltérítése.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Sebastian Derungs