Mozgalmas napokon van túl Magyarország legnagyobb szomszédja, Ukrajna. Angela Merkel német kancellár Kijevben vizitált a hétvégén, de jelzésértékű, hogy előtte egy nappal azért gyorsan elment egyeztetni Moszkvába is. Ezután következett a félsziget diplomáciai eszközökkel történő visszaszerzésére alakult Krími Platform első nagy ülése, ahol Áder János magyar államfő nem mulasztotta el emlékeztetni az ország vezetését az Ukrajnában zajló kisebbségellenes jogfosztásokra, ami merőben ütközik azokkal az európai alapvető értékrendekkel, amit az ország igyekszik deklarálni.
Majd hatalmas katonai parádéval méltatták Ukrajna függetlenné válásának 30. évfordulóját, ahol Volodimir Zelenszkij elnök ezeréves ukrán államiságot teremtett beszédében, ami után jó néhány történész kapott a fejéhez.
A hamarosan leköszönő Angela Merkel búcsúlátogatásra érkezett az ukrán fővárosba. A német kancellár alig negyvenperces megbeszélést folytatott a regnáló ukrán elnökkel, majd sajtótájékoztatóján igyekezett megnyugtatni ukrán partnerét, hogy a befejezéséhez közeledő Északi Áramlat 2 stratégiai csővezeték nem fogja veszélyeztetni Ukrajna energiabiztonságát. A szép szavak ellenére ez senkit nem nyugtatott meg Kijevben, hiszen pontosan tudják, hosszabb távon mindenképp az ország geopolitikai jelentőségét csökkentik azzal, hogy az új földgázvezetékkel vészhelyzet esetén teljesen kiiktatható a nyugati gázszállítási rendszerből az eddigi legnagyobb tranzitállamnak számító Ukrajna.
A Nyugat elismerésére, támogatására vágyó kijevi hatalmi elit azt is rossz szemmel nézi, hogy a normandiai négyek közül sem Franciaország, sem pedig Németország nem dörgöl oda keményebben Moszkvának a donbászi válság Kijev szempontjából előnyös megoldása érdekében.
Zelenszkij és környezete csalódni látszik Washingtonban is, Joe Biden színre lépésétől ugyanis saját pozíciók megerősítését remélték, amiből egyelőre szinte semmit sem érzékelni. A napokban a komikusból lett elnök látogatást tesz a Fehér Házban, de nagyobb áttörésre senki sem számít. A Moszkvával szembeni retorika gyengülésére utal Brüsszel és Washington szankciós politikájának némi enyhülése is, a kijevi külügyminisztériumban egyesek már a keleti vonal megerősítését szorgalmazzák alternatívakeresés végett.
Érdekes mellékzöngéje volt még a Merkel-vizitnek, hogy a hatalommal egyre nyíltabban és látványosabban konfrontálódó kijevi főpolgármester, a bokszmúltjából eredően Németországban igencsak ismert és közkedvelt Vitalij Klicsko is szeretett volna találkozni a kancellár asszonnyal, de a biztonságiak ezt megakadályozták a reptéren. Klicskót nem véletlenül emlegetik egyre többen Zelenszkij első számú politikai kihívójaként.
Az oroszbarát Viktor Medvedcsukot gazdasági szankciókkal és médiaholdingjának felszámolásával alaposan meggyengítették, a következő a sorban Klicsko és a hozzá közel állók lehetnek.
Következett a Krími Platform, aminek deklarált célja diplomáciai módszerekkel visszaszerezni a 2014 tavaszán önkényesen elcsatolt félszigetet. A Kreml élesen tiltakozott is a tanácskozás ellen. A fórumon Zelenszkij őszintén elismerte, országa önerőből képtelen lesz visszacsatolni a Krímet és a megszállt kelet-ukrajnai területeket. Ezen a rendezvényen Áder János magyar köztársasági elnök is ott volt, s egyes ukrán elemzők támadásainak a kereszttüzébe került, amiért volt mersze számonkérni az ukrán vezetésen az Ukrajnában élő kisebbségek, köztük a magyarság elleni jogszűkítő magatartást. Dmitro Tuzsanszkij kárpátaljai elemző, az ukrán–magyar kapcsolatok „önjelölt” szakértője kisebb megrökönyödéssel fogadta, hogy a vendégségbe hívott Áder János más célokra használta a Krími Platformot. A magyar–ukrán diplomáciai szembenállásban rendre a magyar fél kompromisszumkészségét hiányoló, Soros-háttérfinanszírozású médiumoknak dolgozó újságíró írásaiban rendre elfeledkezik arról a nem elhanyagolható „apróságról”, hogy
Magyarországgal ellentétben Ukrajna volt az, aki 2017 szeptemberében az új oktatási törvénnyel gyakorlatilag felrúgta az addig kiváló kétoldalú viszonyt, amit azóta csak folyamatosan tetéz, hol a nyelvhasználati jogszabállyal, hol más intézkedésekkel.
A román politikum pedig azért orrolt meg Áder Jánosra, mert párhuzamot vont a Krím annektálása és a magyar nemzetet szétszaggató Trianoni trauma között…
És hogy teljes legyen a sor, ejtsünk pár szót Ukrajna 1991-es függetlenné válásának grandiózus megünnepléséről is. Az előzetes várakozásokkal ellentétben végül csupán Lengyelország, a három balti állam és Észak-Macedónia képviseltette magát a legmagasabb szinten, ami szintén bizonyos következtetésekre sarkall. Sokan voltak kíváncsiak Volodimir Zelenszkij beszédére is. Miután az elnök sem gazdasági, sem belpolitikai, sem pedig külpolitikai vonatkozásban nem tudott érdemi eredményekről beszámolni,
jobb híján a hazafias retorikához nyúlt és ünnepi beszéde közben írta alá azt a rendeletet, melynek értelmében ezentúl minden év július 28-án méltatják az ukrán államiság napját, aminek mint fogalmazott, ezeréves múltja van.
Az ukrán államfő az augusztus 24-i kijevi katonai parádét megelőző hagyományos ünnepi beszéde során úgy fogalmazott, hogy „örökösei vagyunk annak az államiságnak, ami ezer éve létezett itt”. Zelenszkij Kijev alapítását nevezte meg az ukrán államiság kezdetének, szavai szerint a Kijevi Rusz székvárosában kezdődött a pravoszláv vallás, az ószláv nyelvet pedig a mai ukrán nyelv elődjének tekinti, ezért az egész ukrán államiság kezdetét ezerévesnek vallja.
A bejelentésre – miszerint egyetlen pillanat alatt ezeréves államiságot teremtett az elnök –, jegyzett nemzetközi történészek is felkapták a fejüket. Még elődje, a nemzeti-radikálisok szimpátiáját kereső Petro Porosenko sem folyamodott hasonlóhoz, akit amúgy a függetlenségnapi ünnepségen tinktúrával locsoltak le…
Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (jobbra) a függetlenség napja alkalmából rendezett kijevi ünnepségen 2021. augusztus 24-én. Ukrajna 1991-ben nyerte el függetlenségét a Szovjetunótól
Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
