– Milyen következtetéseket kell levonnia az Európai Uniónak az afgán válságból? Mindez milyen hatással lehet a bővítési folyamatra?
– Az afgán válság megmutatta, hogy súlyos következményei vannak, amennyiben a geopolitikai választásainkban nem vagyunk kellően erélyesek és következetesek. Afganisztánban is egy ilyen geopolitikai döntés miatt voltunk jelen, és nem jártunk sikerrel. A kialakult helyzet rendkívül súlyos. Képzeljük csak el, hogy mi történik, ha a nyugat-balkáni partnerek bővítési folyamata tovább húzódik, és – ugyancsak bizonyos geopolitikai megfontolásból – nem az történik a valóságban, amire ígéretet tettünk. A Nyugat-Balkán márpedig földrajzilag sokkal közelebb van hozzánk, mint Afganisztán. Ebből következik, hogy Európa első számú választása az kell legyen, hogy integrálja a térséget. Be kell tartanunk a Nyugat-Balkánnak tett ígéreteinket! Számomra ez az afgán helyzet egyik legfontosabb tanulsága.
– A migrációs hullámról szóló forgatókönyvek a Nyugat-Balkánra, valamint Törökországra is óriási nyomást helyeznek. Mennyire intenzívek az egyeztetések a biztonsági dimenzióról?
– A múlt héten Törökországban jártam, ahol az újabb migrációs hullám megelőzésére tett erőfeszítésekről is tárgyaltunk. Nagy különbség a 2015-ös helyzethez képest, hogy most még időben vagyunk, és talán megelőzhetjük a válságot. Ehhez azonban megfelelő lépéseket kell tennünk, valóban a megelőzésre kell helyeznünk a hangsúlyt, tanulva a 2015-ös leckéből. Az Európai Uniónak újfajta partnerségre van szüksége Törökországgal mind a gazdasági, mind a migrációs együttműködést illetően. És nemcsak Ankarával, hanem a Nyugat-Balkánnal is meg kell erősítenünk a munkát a migráció tekintetében. A folyamatot nem segíti, hogy az amerikaiak időközben olyan afgánokat is szállítottak a térségbe, akik az amerikai biztonsági ellenőrzéseken nem mentek át. Európa számára ez egy nyilvánvaló biztonsági kockázat, így azt gondolom, hogy okkal vagyunk kritikusak. Szövetségesek között ez nem fair.
Én magam minden olyan nyugat-balkáni vezetővel tárgyaltam a közelmúltban, aki befogadást végez. Felhívtuk a figyelmüket a biztonsági dimenzió jelentőségére.
Bízunk benne, hogy ez a kockázat a humanitárius vízumok elbírálásáig áll csak fenn.
– A Törökországgal való új partnerség a 2016-os migrációs alku felülírását is jelentheti?
– Nem használnám a felülírni szót. Folytatnunk kell a megállapodás végrehajtását, miközben vannak olyan új tényezők is, amiket egész egyszerűen az idő hozott magával. Nyilvánvaló, hogy már olyan szempontok is vannak, amikről 2015–2016-ban még nem eshetett szó. Ilyen a török határvédelem minél átfogóbb támogatása, valamint az Afganisztán jelentette kihívás Törökországra, így Európára nézve. Valamelyest könnyíti a helyzetünket, hogy az utóbbi időben elindult egy enyhülési folyamat a török–uniós kapcsolatokban. Az Európai Tanács márciusi ülésén az EU világos üzenetet küldött Törökországnak, miszerint készen állunk a pozitív irányú együttműködésre. Az én törökországi utam is ennek a jegyében történt. A feszültséget kiváltó, nyitott kérdések viszont továbbra is megvannak, ezeken dolgoznunk kell. Senki nem akarja őket kezeletlenül hagyni. Az afgán válság mindenesetre megmutatta, hogy nincs más út, együtt kell dolgoznunk Ankarával.
– Októberben EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóra kerül sor. A Covid-, valamint az afgán válság következményeinek menedzselése mellett is lehetnek ambiciózusak az elvárások?
– Meggyőződésem, hogy a közép- és hosszú távú feladatokat a válságmenedzselés mellett sem szabad szem elől téveszteni. Az utóbbi időszakban mindkét típusú munkából jutott bőven. Az októberi csúcstalálkozón már szeretném látni, hogy a gazdasági-fejlesztési tervek melyik elemeinek a fizikai megvalósítása indulhat el. Jelenleg is sok projekten dolgozunk, de nem szeretném előre lelőni a poént. A terveink nemcsak gazdasági értelemben változtathatják meg a Nyugat-Balkán helyzetét, hanem politikai üzenetet is hordoznak magukban. A cél, hogy a térség hosszú távú stabilitását és békéjét támogassuk.
– Mire számíthatunk az albán és észak-macedón csatlakozásokat illetően? Bulgária ez idáig akadályozza a csatlakozási tárgyalások indulását Észak-Macedóniával.
– Egyáltalán nem segít, hogy Bulgáriában rövid időn belül immár a harmadik parlamenti választást rendezik. Nyilvánvalóan szerettük volna még az októberi csúcstalálkozó előtt megoldani a kérdést. Meglátjuk, hogy ez sikerül-e. Én nem adtam fel, a hónap végén egy újabb szófiai látogatást is tervezek. Próbálunk előrelépni. Az Európai Bizottságnak prioritása a Nyugat-Balkán, a tagállamok pedig elfogadták az új bővítési metodológiát. Abban mindenki egyetért, hogy mindkét ország teljesíti a tárgyalás kezdésének minden kritériumát, tehát a feltételek adottak.
– Az e heti magyar–szerb kormányzati csúcstalálkozón egyértelműen kiálltak a szerb EU-tagság mellett, múlt héten pedig az osztrák kancellár is az ország uniós integrációja mellett szólalt fel. Mi várhat Belgrádra a következő időszakban?
– Egészen nyilvánvaló, hogy Szerbiában új lendületet kapott a reformfolyamat. Ennek kiemelt területe a jogállamiság, elég csak az alkotmánymódosítást példaként hozni. A szerb kormányzat komoly és nehéz politikai döntéseket hozott meg, és eddig beváltotta a hozzá fűzött reményeinket. A magam részéről a messzemenőkig támogatom az előrelépést.
Innentől fogva a tagállamokon múlik, hogy egy-két kivétellel, de az összes tárgyalási fejezet megnyílik-e Szerbiával még ebben az évben.
Hangsúlyozom, Szerbia is része annak annak az összefüggésnek, amiről korábban beszéltem. Európában helyes geopolitikai döntéseket kell hoznunk. Nem elég hangzatos szalagcímekkel és unalomig ismételt mondatokkal jönni. Konkrét lépésekre van szükség.
