– Hogyan látja a nyugati csapatok kivonulását?
– Mielőtt megválaszolnám a kérdést, hadd mondjam el, országom hálás a nemzetközi közösségnek a hosszú időn át Afganisztán népének és kormányának nyújtott segítségéért. Nagyra értékeljük a nemzetközi közösség részvételét és elkötelezettségét. Számos eredményt értünk el Afganisztánban, kétségtelen, hogy a nemzetközi közösség jelenléte és segítsége nélkül mindez nem sikerült volna. A kivonulás ugyanakkor elengedhetetlen volt, tudtuk, hogy egy napon a nemzetközi csapatok el fogják hagyni Afganisztánt, küldetésük nem örökre szól. Mindez azonban nagyon gyorsan történt, és nem tudtuk összeszedni magunkat, túlságosan is a nemzetközi közösség segítségére és támogatására támaszkodtunk. Tehát ez volt a tragédia gyökere, amely a tálibok hatalomátvételéhez vezetett.
– Számított arra, hogy a kormány ilyen rövid időn belül összeomlik?
– Egyáltalán nem. Reméltem, hogy biztonsági erőink képesek lesznek megvédeni Afganisztánt és az ország népét, de sajnos ez bizonyos okok miatt nem így történt. Először is, a tálibok az évek során fokozatosan vették át a hatalmat, az elmúlt években kifejezetten aktívak voltak. Biztos menedékük volt az egyik szomszédos országban, Pakisztánban, ahol évekig tartózkodtak. Még Katarba is pakisztáni útlevéllel utaztak, hogy tárgyaljanak az afganisztáni kormánnyal. Voltak regionális támogatóik, és természetesen számos anyagi forrásuk volt a kábítószer-kereskedelemből, valamint a térség szélsőséges csoportjainak támogatását is élvezték. Miután az Egyesült Államok bejelentette a kivonulást, az afganisztáni biztonsági erők természetesen elvesztették a küzdeni akarásukat, a nép egésze elvesztette a küzdeni akarását; mindeközben a tálibok kompromisszumokat is kötöttek a kormányon belül. Tehát nem kizárólag katonai erővel győzték le a kormányt.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy afgán menekültek ezrei árasszák el Európát?
– Ha konfliktus és háború van, ha kontroll alatt és diktatúrában élnek az emberek, igyekeznek elmenekülni. Ez azonban egy globális probléma, nem csak Afganisztánról vagy a mi népünkről szól. Jelenleg azt látjuk, hogy Afganisztánt egy terrorszervezet irányítja, és tagjainak megvan a saját értelmezésük a kormányzásról, az emberi jogokról, a nők jogairól. Ilyen körülmények között azonban nem látjuk az Afganisztánban élő több millió ember jövőjét, legalábbis nem látunk fényes jövőt. A sajtó- és a szólásszabadság megszűnt, ugyanakkor az embereknek élelemre, menedékre és egyéb alapvető dolgokra van szükségük. A tálibok nem képesek mindezt biztosítani. Tehát ebben a válságban – az országban több kihívás is van – egyértelmű, hogy az emberek igyekeznek elhagyni az országot. Ezen adatok és a körülményekkel kapcsolatos ismereteim alapján azt mondanám, hogy igen, sokan szeretnék elhagyni Afganisztánt, és ezrek fognak megindulni a szomszédos országok felé.
Ami Európát illeti, úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek csak egy kis töredéke fog átjutni a kontinensre.