– Hogyan látja a nyugati csapatok kivonulását?
– Mielőtt megválaszolnám a kérdést, hadd mondjam el, országom hálás a nemzetközi közösségnek a hosszú időn át Afganisztán népének és kormányának nyújtott segítségéért. Nagyra értékeljük a nemzetközi közösség részvételét és elkötelezettségét. Számos eredményt értünk el Afganisztánban, kétségtelen, hogy a nemzetközi közösség jelenléte és segítsége nélkül mindez nem sikerült volna. A kivonulás ugyanakkor elengedhetetlen volt, tudtuk, hogy egy napon a nemzetközi csapatok el fogják hagyni Afganisztánt, küldetésük nem örökre szól. Mindez azonban nagyon gyorsan történt, és nem tudtuk összeszedni magunkat, túlságosan is a nemzetközi közösség segítségére és támogatására támaszkodtunk. Tehát ez volt a tragédia gyökere, amely a tálibok hatalomátvételéhez vezetett.
– Számított arra, hogy a kormány ilyen rövid időn belül összeomlik?
– Egyáltalán nem. Reméltem, hogy biztonsági erőink képesek lesznek megvédeni Afganisztánt és az ország népét, de sajnos ez bizonyos okok miatt nem így történt. Először is, a tálibok az évek során fokozatosan vették át a hatalmat, az elmúlt években kifejezetten aktívak voltak. Biztos menedékük volt az egyik szomszédos országban, Pakisztánban, ahol évekig tartózkodtak. Még Katarba is pakisztáni útlevéllel utaztak, hogy tárgyaljanak az afganisztáni kormánnyal. Voltak regionális támogatóik, és természetesen számos anyagi forrásuk volt a kábítószer-kereskedelemből, valamint a térség szélsőséges csoportjainak támogatását is élvezték. Miután az Egyesült Államok bejelentette a kivonulást, az afganisztáni biztonsági erők természetesen elvesztették a küzdeni akarásukat, a nép egésze elvesztette a küzdeni akarását; mindeközben a tálibok kompromisszumokat is kötöttek a kormányon belül. Tehát nem kizárólag katonai erővel győzték le a kormányt.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy afgán menekültek ezrei árasszák el Európát?
– Ha konfliktus és háború van, ha kontroll alatt és diktatúrában élnek az emberek, igyekeznek elmenekülni. Ez azonban egy globális probléma, nem csak Afganisztánról vagy a mi népünkről szól. Jelenleg azt látjuk, hogy Afganisztánt egy terrorszervezet irányítja, és tagjainak megvan a saját értelmezésük a kormányzásról, az emberi jogokról, a nők jogairól. Ilyen körülmények között azonban nem látjuk az Afganisztánban élő több millió ember jövőjét, legalábbis nem látunk fényes jövőt. A sajtó- és a szólásszabadság megszűnt, ugyanakkor az embereknek élelemre, menedékre és egyéb alapvető dolgokra van szükségük. A tálibok nem képesek mindezt biztosítani. Tehát ebben a válságban – az országban több kihívás is van – egyértelmű, hogy az emberek igyekeznek elhagyni az országot. Ezen adatok és a körülményekkel kapcsolatos ismereteim alapján azt mondanám, hogy igen, sokan szeretnék elhagyni Afganisztánt, és ezrek fognak megindulni a szomszédos országok felé.
Ami Európát illeti, úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek csak egy kis töredéke fog átjutni a kontinensre.
Hacsak a tálibok nem kötnek kompromisszumot egy egységkormány létrehozása érdekében, nem hagyják az embereket szabadon élni, tiszteletben tartják az emberi jogokat – különösen a nők jogait –, visszaengedik a lányokat az iskolákba és engedélyezik a nőknek, hogy ismét munkába álljanak. Ebben az esetben természetesen senki nem akarja majd elhagyni az országot, maradni akarnak majd az emberek. Amikor az emberek elmennek, annak oka van.
– Lát arra esélyt, hogy az afganisztáni helyzet ismét háborúba torkolljon?
– A helyzet jelenleg nagyon törékeny. Nehéz megjósolni Afganisztán jövőjét, de ahogy látja, aggodalomra ad okot a tálibok jelenléte. Először is, Afganisztán ismét biztonságos menedékhely lett a nemzetközi terroristák számára. Nemrégiben még Putyin elnök is kijelentette, hogy Szíriából és más közel-keleti országokból iszlám szélsőségesek szeretnének Afganisztánba menni, továbbá a tálibok sem mutatták jelét annak, hogy megszakították volna kapcsolataikat az al-Kaidával. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor valószínű, hogy Afganisztán biztonságos fellegvár lesz a terroristák számára, ami újabb háborút vonhat maga után. Másrészt van némi ellenállás a tálibokkal szemben Afganisztánban, amiről nem mondanám, hogy hatalmas, de napról napra egyre nagyobb és nagyobb lehet. Korábban említettem, hogy a tálibok nem alakítottak ki egységkormányt, ezért sokan nem hallathatták a hangjukat. Úgy gondolom, ha a tálibok így folytatják, van esély a nagyobb ellenállásra, ami szintén háborúhoz vezethet, de remélem, ez nem fog megtörténni. Népünk belefáradt a negyvenévnyi háborúba és nem akarnak újabbat. Sokan nem boldogok Afganisztánban, de nem akarnak erőszakot alkalmazni, csak békésen élni. Az utóbbi időben a nők az utcákra vonultak és a jogaikért kiáltottak, ezek a felvonulások békések voltak. Tudjuk, a háború és a fegyveres erő alkalmazása nem megoldás. Az emberek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy elkerüljék az erőszakot.
– Ön szerint van esély arra, hogy az afgánok visszafoglalják Kabult és ismét irányításuk alá vonják az országot?
– Trükkös kérdés, tekintve, hogy mi a kormány részeként működünk. Ahogy azt ön is látja, a kormány legitimitása továbbra is létezik, még ha fizikailag nincs is jelen, miután a tálibok átvették a hatalmat Afganisztánban az ENSZ mandátuma, az Egyesült Államokkal kötött megállapodás és a 2513. számú határozat ellenére. Hogy az Afganisztáni Iszlám Köztársaság kormánya fogja-e újból vezetni az országot? Nem tudom. Tényleg nem tudom, kevés esélyt látok rá. Talán más összetétellel, de nem úgy, mint korábban: ugyanazzal az elnökkel, ugyanazokkal a miniszterekkel. Politikusaink Afganisztánon belül és kívül is konzultálnak egymással, próbálnak kiutat találni ebből a helyzetből. Meg kell említeni azt is, hogy a tálibok jelentik most Afganisztán valóságát, ezt nem titkoljuk, vannak gyökereik az országban, mi viszont folytatni akarjuk a tárgyalásokat velük, hogy tartós békét teremthessünk az országban. Tudniillik a béke nem csak a háború hiányát jelenti, hanem a béke és az igazságosság meglétét is. Jelenleg nincs tartós béke Afganisztánban, ezért továbbra is az egységkormány létrehozására igyekszünk ösztönözni a tálibokat, valamint arra, hogy vegyék figyelembe az összes nemzetközi és nemzeti szabályozást, ha irányítani akarják az országot.
– Olvastam a Kronen Zeitung osztrák napilapnak adott interjúját még szeptember elején, amelyben arra szólította fel a világot, hogy ne ismerjék el a tálib vezetést. Mit gondol arról, hogy számos kormány már tárgyalt Afganisztán új vezetésével?
– Egy dolgot tisztázzunk: Afganisztán jelenleg súlyos humanitárius válsággal néz szembe.
Tehát az afganisztáni helyzet kezeléséhez a nemzetközi közösségnek kapcsolatba kell lépnie a tálibokkal, mivel enélkül hogyan juttatnák el a segélyeket, a különböző szolgáltatásokat Afganisztánba?
Ez elengedhetetlen, hiszen nem kerülhetik el, hogy kapcsolatba lépjenek a tálibokkal, igaz? Tehát, tegyünk különbséget az elismerés és a tálibokkal való kapcsolattartás között, mivel jogi szempontból ez két különböző dolog. A nemzetközi közösség ez idáig nem ismerte el a tálibokat legitim kormányként. Még azok az országok sem, amelyek szoros kapcsolatban állnak velük és évek óta támogatják őket, mint például Pakisztán és Katar. Nyilvánosan bejelentették, amíg a tálibok nem tartják tiszteletben különösen a nők jogait, nem fogják elismerni őket. Egyetértek Önnel, a tálibok valóban ellátogattak Katarba és Törökországba, de mindez nem jelent nemzetközi elismerést. Erre persze sor kerülhet, de nem mostanában. A táliboknak mindenekelőtt nincs intellektuális kapacitása sem egy ország irányítására, valamint többen közülük jól ismert terroristák. Hadd mondjak egy példát: Sziradzsuddin Hakkáni belügyminiszter szerepel az Egyesült Államok szankciós listáján és nagyon sok hozzá hasonló személy van a kabinetben. Hogyan ismerhetne el a világ egy ilyen terrorszervezetet, hacsak nem hajtanak végre alapvető változtatásokat? Véleményem szerint egy ilyen csoport legitim kormányként való elismerése más következményekkel is járhat. Hadd említsem meg például a nigériai Boko Haramot. Ez egy terrorszervezet, amely igyekszik a terrorizmus minden eszközét bevetni a kormány megfélemlítése és a terror fenntartása érdekében. Tehát ha elismernék a tálibokat, mi lenne a Boko Harammal? Egy nap majd előállnak azzal, hogy sikerült átvenniük a hatalmat és törvényes kormánynak nevezik magukat. Úgy gondolom, ez sok problémát okozna a világban. Biztos vagyok benne, hogy a nemzetközi vezetők nagyon okosak és bölcsek, jó döntést fognak hozni. Azonban fel kell venniük a kapcsolatot a tálibokkal, hogy segélyeket és szolgáltatásokat juttathassanak Afganisztánba. A népnek segítségre van szüksége.
– Lát esélyt arra, hogy valaha visszatérjen Afganisztánba?
– Afganisztán az én szeretett országom, és egyetlen olyan esélyt sem fogok elvesztegetni, hogy visszatérjek. A jelenlegi körülmények azonban nem engedik ezt meg. Kormányzati alkalmazottként és nőként nem látok számomra jövőt Afganisztánban, életveszélyben lennék ott. De ha a helyzet úgy adná, boldogan, büszkén térnék haza és ott is maradnék. Jelenleg én és a csapatom is igyekszünk minden erőnket abba fektetni, hogy békét teremtsünk az országban. Nekünk ez személyes és egyben nemzeti kötelességünk is. Természetesen szívesen visszatérnék Afganisztánba.
Borítókép: Manizha Bakhtari, Afganisztán bécsi nagykövete.
Fotó: Mirkó István
