Ma sem egyszerű átjutni Európa utolsó vasfüggönyének helyén

Sokaknak ismerős lehet Kisszelmenc és Nagyszelmenc története, hiszen alig tizenhat éve, hogy lebontották a két ikerfalu között húzódó kerítést. – Egy nagy, drótkerítésen át összeboruló ünnepség volt itt – mesélte lapunknak Szanyi Béla helyi lakos, hogyan várták a kis- és a nagyszelmenciek a határátkelő megnyitását. A kárpátaljai ikerfalvak nem mindennapi sorsa a magyarság széttöredezettségéről és összetartozásáról is tanúskodik, lapunk tudósítója ezért a helyszínen annak járt utána, hogyan alakult a helyiek sorsa Európa utolsó vasfüggönyének lebontása után.

Koren-Karczub Tímea (Kisszelmenc)
2021. 10. 26. 5:55
20210907 Kárpátalja Ukrajna Ungvár Munkács Beregszász Kisszelmenc illusztráció Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Aztán már komolyabban megmozgatták a köveket, és eljutottak egészen az Egyesült Államok Kongresszusáig, ahol a külügyi bizottság előtt beszámoltak a helyzetről, és kérték, hogy gyakoroljanak nyomást Ukrajnára és Szlovákiára, és mozduljon el a holtpontról ez a kérdés – magyarázta Szanyi Béla, hozzátéve, hogy Szlovákia vonakodott végrehajtani a kérést.

– Most tulajdonképpen mit fogunk megnyitni? Két magyar falu közt egy átjárót? Akkor ország-világ előtt világos lesz, hogy ez nem normális helyzet, az egyik magyar falu Szlovákiában, a másik magyar falu Ukrajnában, inkább jegeljük a témát

– idézte a kárpátaljai férfi a szlovákiai álláspontot. Elbeszéléséből az is kiderült, hogy igazi változás csak akkor következett be, amikor az ukrajnai és a szlovákiai magyarság szervezetei felállították a kettévágott székely kaput.

– Nagy, drótkerítésen át összeboruló ünnepség volt itt

– elevenítette fel emlékeit Szanyi Béla. 

Az emlékmű felavatása pedig el is érte a célját: 2005-ben megnyitották a gyalogosátkelőt, a kis- és a nagyszelmenciek pedig több mint hat évtizednyi elszakítottság után újból átsétálhattak a másik oldalra, hogy üdvözöljék rég nem látott rokonaikat és ismerőseiket. 

– Elkezdődtek a tömeges rokonlátogatások: előfordult, hogy vasárnap harmincan ültek az ebédlőasztalnál. Voltak olyan rokonok, akik addig sosem látták egymást – számolt be róla Szanyi Béla.

Ma sem egyszerű az élet a faluban. Fotó: Mirkó István

Amíg azonban a kárpátaljai férfival beszélgettünk, senkit sem láttunk a határ közelében, hiszen a mai körülmények között sem egyszerű átjutniuk a kisszelmencieknek Nagyszelmencre. A koronavírus-járvány ugyanis tovább bonyolítja az egyébként sem zökkenőmentes átjárást az európai uniós Szlovákia és az EU-n kívüli Ukrajna között. A járványügyi szabályok azonban már nem jelenthetnek akkora gondot azoknak a magyaroknak, akik között több mint hatvan évig magasodott Európa utolsó vasfüggönye.

Borítókép: Szanyi Béla kárpátaljai lakos idézi fel a falu történetét. Fotó: Mirkó István

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.