– Hol születnek meg valójában a politikai döntések: a parlamentben vagy inkább az elnöki hivatalban?
– Ukrajna papíron parlamenti–elnöki demokrácia, de a gyakorlatban mégis az államfő környezetében dőlnek el a legfontosabb kérdések. Dmitro Razumkov házelnök ugyanakkor megpróbálja minél erőteljesebben pozicionálni magát, a botrányok kíséretében elfogadott oligarchaellenes törvény körüli viták is ezt bizonyítják.
Zelenszkij elnöki irodájában nem nézik jó szemmel az önállósodását.
Ilyen értelemben ez okozta Arszen Avakov belügyminiszter kényszerű távozását is, egyértelmű jelzéseket küldenek Razumkov felé is, hogy térjen észhez, hagyjon fel az önálló politikai státusépítéssel. A Nép Szolgája parlamenti frakcióvezetője, David Arahamija nem véletlenül figyelmeztetett a minap, miszerint a Legfelső Tanács elnökét a kormánykoalíció javaslatára nevezik ki, s éppenséggel bármikor vissza is hívhatják. Érdekes lesz nyomon követni az egymásnak feszülésüket, hogy az miként befolyásolja a politikai erőviszonyokat és a közhangulat alakulását.
– Sokak szerint elkerülhetetlenek az újabb minisztercserék a kormányban, de egyesek Denisz Smihal kormányfő pozícióját is féltik.
– Meggyőződésem, hogy idén ősszel is kicserélődik néhány miniszter. Ukrajnában bevett szokás, hogy a legnehezebb szakterületeken minisztercserékkel palástolják az egy helyben topogást, a reformok folyamatos elodázását. Legnagyobb eséllyel az egészségügyi, az igazságügyi, a szociálpolitikai és a védelmi minisztériumoknál történhetnek személyi változások, de amennyiben a helyzet úgy kívánja, magát a miniszterelnököt is lemondathatják, ami automatikusan az egész kabinet távozását jelenti.
Volodimir Zelenszkij igyekszik úgy kiépíteni a hatalmi vertikált, hogy a politikai-gazdasági sikertelenségekért a mindenkori kormány és annak vezetője viselje a felelősséget, azaz más vigye el a balhét.
Az ő távozásukkal bármikor tudja csillapítani az elégedetlenkedők hangulatát. Jómaga pedig a pozitívumokat csatornázná be, csakhogy mostanság nemigen van olyan dolog, amit sikersztoriként tudna eladni, hiszen a kardinális kérdésekben – a gazdaság helyzete, a szociális helyzet javulása, a donbászi konfliktus békés rendezése, az ország nemzetközi pozicionálása – szemernyi előrehaladást sem tapasztalni.
– A nyilvánvaló feszültségek ellenére milyen témák uralhatják az őszi–téli belpolitikai szezont?
– Az oligarchaellenes törvény elfogadása körüli bonyodalmak még egy ideig eltartanak, már most annak újratárgyalását szorgalmazzák, mondván, az abban foglaltak alkotmányellenes elemeket tartalmaznak. Eleve jellemző, hogy nagyon sok új jogszabály vet fel alkotmányos aggályokat, megesik, hogy törvényi szinten szabályoznának alkotmányos kérdéseket, ami elfogadhatatlan egy jogállamban. Nem kis konfliktust generálhat az igazságügyi rendszer átalakítására tett legújabb kísérlet, örökzöld téma a rezsitarifák alakulásának kérdése.
Miután a nemzetközi beruházások továbbra is látványosan kerülik Ukrajnát, ismét a Nemzetközi Valutaalap hiteléért kell folyamodni, ami viszont áldozatokat követel, s ez, ahogyan eddig is, most sem fog tetszeni az átlagpolgárnak.
Szintén komoly konfliktust generálhat a jelenleg még 450 fős törvényhozás létszámának csökkentésére, megfelezésére irányuló kezdeményezés. A külön-külön is roppant nehéz kérdéseket kell egy zaklatott politikai miliőben, a hatalmon belüli problémákkal sújtott környezetben tárgyalni, ami előre nem látott botrányokkal kecsegtet, ezért unatkozni biztosan nem fogunk.
– Milyen irányba mozdulhat el a kelet-ukrajnai konfliktus? Zelenszkij elődjéhez, Petro Porosenkóhoz hasonlóan a háború gyors és megnyugtató lezárásával kampányolt, de akárcsak az előző elnök, úgy az ő idején sem észlelhető gyakorlati előrehaladás.
– Az elcsatolt és megszállt területek kérdése továbbra is nagy súllyal bír, alapjaiban határozza meg az elnök tevékenységének megítélését. A minszki megállapodások a gyakorlatban nem működnek, sőt az idén csak megszaporodtak a fegyveres összetűzések, eközben Oroszország egyre nagyobb nyomás alá helyezi Ukrajnát. Nem sok jóval kecsegtet a donbászi helyzet. Mintha a Nyugat sem törődne akkora súllyal már ezzel, mint korábban, hiszen Berlin, Brüsszel és Washington is el van foglalva a saját problémáival. Ukrajna kezd magára maradni ebben a tekintetben, ami globálisan Moszkvának kedvez, és ez is gyengíti a jelenlegi ukrán hatalmat.
– A borúsnak tűnő helyzetkép magában hordozhatja egy harmadik Majdan kirobbanásának esélyét?
– Bár kétségtelenül sok a probléma, ráadásul közeleg a téli fűtési idény, s az itteni alacsony jövedelmekhez mérten kirívóan magas rezsiárak miatt fokozott az emberek érzékenysége és negatív hangulata, de rövid távon mégsem látok esélyt tömeges tiltakozó hullámra, ám az események alakulásának függvényében pár hónappal később ennek az esélye is megnőhet. Ahol tíz éven belül két utcai hatalomváltás is lezajlott, ott bármikor megtörténhet harmadszor is. A Zelenszkijt támogató hatalmi elitet belső gondok is roncsolják, csökken a kormányzó erő és az elnök népszerűsége, ami az ellenzéket is aktívabb lépésekre sarkallhatja, akár már jövőre. Egy biztos: pillanatnyilag nagyfokú bizonytalanság uralja az ukrán belpolitikát és a közéletet egyaránt, ezért az előttünk álló hónapok kiszámíthatatlanul viharosnak ígérkeznek.
Borítókép: MTI/AP/Emilio Morenatti
