Az isztambuli repülőtéren feltorlódott fiatal férfiak tudják, mi vár rájuk. Télikabátot, túrabakancsot és téliesített hálózsákot visznek magukkal. A megkérdezett migránsok azt remélik, hogy a határon, szabad ég alatt töltött néhány nap után valahogy csak átjutnak az EU-ba, és azon belül álmaik földjére, Németországba. Ahogy egy iraki férfi fogalmaz:
Pár nap múlva már Berlinben kortyolom a kávémat!
Mint mindig, úgy most is érdekes a tudósítás alatti kommenteket elolvasni. A német újságolvasók meg vannak azon döbbenve, hogy észak-iraki kurd, marokkói, szír, vagy éppen jemeni családok polgárháborús országokban 15–20 000 euró megtakarítással/vagyonnal rendelkeznek, amit mozgósítva jegyet váltanak egy jobb életre. A nagyságrendet mutatja, hogy a német medián vagyon (2013) ennek csupán a duplája, ötvenegyezer euró, aminek egyik magyarázata, hogy a legtöbb német bérlakásban lakik.
A különbség abban áll, hogy a legtöbb német egy élet munkájával halmozza fel „vagyonát”, míg a fiatal migránsok (családjuk) vagyonuk eladásával váltanak jegyet egy jobb életre, amit az átlagnémetnek kell majd adóiból finanszíroznia. Mivel az eddigi tapasztalatok alapján a legtöbb muszlim várhatóan nem fog érdemben hozzájárulni a befogadó ország GDP-jéhez, a jövevényekre egyre inkább az „aranyásó”, vagy a „szerencselovag” kifejezés kezd elterjedni. A 2015-ben érkezett másfél millió emberből egymillió még mindig szociális segélyből él – írja Kiszelly Zoltán a Mozgástér blogon megjelent írásában .
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!