Aranyásók a lengyel–belarusz határon

Fiatal, katonakorú férfiak Marokkóból, Irakból, Szíriából és az Európával szomszédos kontinensek más országaiból. A mainstream média még mindig „menekülteknek”, vagy jelen időben „menekülőknek” nevezi őket. A német kommentelők új nevet találtak nekik: aranyásók – olvasható a Mozgástér cikkében.

Grodno, 2021. november 9. Migrns a lengyel hatrnl, a fehroroszorszgi Grodno krnykn 2021. november 9-n. Az elz nap a lengyel hatrnl sszegylt nagy ltszm migrnscsoport megprblt erszakkal ttrni a hatrvd kertsen, hogy bejusson az Eurpai Uni terletre. MTI/EPA/BELTA/Leanyid Scseglov Fotó: Leanyid Scseglov

A korábbi migrációs hullámoknál is megjelentek már cikkek a nyugati médiában, amelyek az embercsempészek árairól tudósítottak. Líbiából már két-háromezer euróért is átvitték lélekvesztőkön az embereket Olaszországba. Ha előtte át kellett kelni a Szaharán, az még további nagyjából ötszáz eurót kóstált.

Most egy német lap tudósítója az isztambuli repülőtéren kérdezte a Németországba igyekvő migránsokat arról, hogy mennyit fizettek életük nagy utazásáért?

Mint a cikkből kiderül, egy belarusz vízumból, repülőjegyből, PCR-tesztből, minszki szállásból és a lengyel határhoz buszozásból álló csomagért három- és ötezer euró között kell fizetni fejenként. Egy átlagos család így tizenötezer és húszezer euró között fizet az útért. A Közel-Keleten gombamód szaporodtak el az ilyen utakra szakosodott „irodák”, amelyek ezerszámra toboroztak utasokat, akik saját útlevelükkel repültek Isztambulba, Dubaiba, vagy Moszkvába és onnan Minszkbe. Csak Isztambulból napi három járat indult a belarusz fővárosba – fogalmaz a Mozgástér blogon megjelent írásában Kiszelly Zoltán.

Az isztambuli repülőtéren feltorlódott fiatal férfiak tudják, mi vár rájuk. Télikabátot, túrabakancsot és téliesített hálózsákot visznek magukkal. A megkérdezett migránsok azt remélik, hogy a határon, szabad ég alatt töltött néhány nap után valahogy csak átjutnak az EU-ba, és azon belül álmaik földjére, Németországba. Ahogy egy iraki férfi fogalmaz: 

Pár nap múlva már Berlinben kortyolom a kávémat!

Mint mindig, úgy most is érdekes a tudósítás alatti kommenteket elolvasni. A német újságolvasók meg vannak azon döbbenve, hogy észak-iraki kurd, marokkói, szír, vagy éppen jemeni családok polgárháborús országokban 15–20 000 euró megtakarítással/vagyonnal rendelkeznek, amit mozgósítva jegyet váltanak egy jobb életre. A nagyságrendet mutatja, hogy a német medián vagyon (2013) ennek csupán a duplája, ötvenegyezer euró, aminek egyik magyarázata, hogy a legtöbb német bérlakásban lakik.

A különbség abban áll, hogy a legtöbb német egy élet munkájával halmozza fel „vagyonát”, míg a fiatal migránsok (családjuk) vagyonuk eladásával váltanak jegyet egy jobb életre, amit az átlagnémetnek kell majd adóiból finanszíroznia. Mivel az eddigi tapasztalatok alapján a legtöbb muszlim várhatóan nem fog érdemben hozzájárulni a befogadó ország GDP-jéhez, a jövevényekre egyre inkább az „aranyásó”, vagy a „szerencselovag” kifejezés kezd elterjedni. A 2015-ben érkezett másfél millió emberből egymillió még mindig szociális segélyből él – írja Kiszelly Zoltán a Mozgástér blogon megjelent írásában .

Borítókép: migráns a lengyel határnál, a fehéroroszországi Grodno környékén (Fotó: MTI/EPA/BELTA/Leanyid Scseglov)

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.