Az Európai Unió és Törökország között évek óta élénk számháború dúl a migráció kérdésében. Ankara legfrissebb becslései szerint már több mint ötmillió menekült él az országban, összességében 190 különféle származási háttérrel, de közülük a szíriaiak vannak a legtöbben, 3,7 millióan. Rajtuk kívül további 2,1 millió szíriai költözhetett vissza azokra a területekre, melyeket részben a török hadsereg ellenőriz. Ehhez képest az unió leragadt a „mintegy négymilliós” számnál – ami egyébként még így is a legmagasabb a világon.
Nincs egyetértés annak a hatmilliárd eurónak a sorsáról sem, melyet a 2016. márciusi, úgynevezett migrációs alku során az EU Törökországnak ígért. Brüsszel álláspontja az, hogy ezt az összeget kifizette, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ténylegesen meg is érkezett a számlákra. A pénzt ugyanis nem közvetlenül a török állam kapja, hanem különféle konkrét, menekülteket támogató projektekre adják. Ezeknek egy része még csak tervezett ügy, kifutásuk 2025-ig várható, így a valós folyósítás is várat magára. Az unió nemrégiben különített el további 325 millió eurót a célra, nyáron pedig felmerült, hogy további 3,5 milliárd euróval segítenék Törökországot a következő két-három évben.
Csakhogy Ankara szerint mikor ők az államkasszából már legalább negyvenmilliárd dollárt költöttek a menekültek ellátására, ez az összeg csupán csepp a tengerben.
Főként, hogy az alku nem csupán a pénzről szólt: a török uniós csatlakozási tárgyalások felgyorsításából, a törökök vízummentességéről, a vámunió kibővítéséről azóta sem lett semmi.
Viszont az országot közben újabb migrációs hullám fenyegeti. Afganisztán augusztusi tálib kézre kerülésével afgánok tömegei indultak útnak, hogy elsősorban Iránon keresztül, majd Törökországon át Európába jussanak. A hatóságok számításai szerint az elmúlt fél évben már közel kétszázezer regisztrált és 120 ezer illegális afgán határsértőt fogtak el. Az iráni határon felhúzott fal szemléletesen jelzi, hogy a török „nyitott kapuk” migrációs politika már régen a múlté.
De a változás világosan tetten érhető a társadalomban is, a közvélemény-kutatások szerint már a törökök hetven százaléka lezárná a határokat, és a túlnyomó többség hazaküldené a „vendégnek” hívott szíriai menekülteket.
Visszautasítjuk, hogy az országunkat révként használják azok a menekültek, akiket a Nyugat fél befogadni!
– fakadt ki a napokban a nép szavát meghallgatva Recep Tayyip Erdoğan.
Márpedig a török elnök kezében aduként mindig ott van a „menekültkártya”, bármikor kijátszhatja, hogy a migránsokat Európára ereszti. Történt már hasonló, például 2020 év elején, mikor migránsok ezrei szó szerint ostromolták a görög szárazföldi határt, a helyzet elfajulását végül csak a koronavírus-járvány kirobbanása napolta el. Azóta csalóka a nyugalom,
az ENSZ statisztikái szerint eddig idén 8300 illegális migráns érkezett Görögországba, valamint további 2700 Ciprusra, ami elenyésző a 2015-ös több százezres nagyságrendhez képest.
Törökországra már csak azért is ráfér a támogatás, mert közben példátlan mélyrepülésben van a gazdaság. Ennek egyik oka az elszabadult infláció: míg 2017-ben még egy amerikai dollár három-négy török lírát ért, nemrégiben már 16-17-et. Recep Tayyip Erdoğan a minap éppen azzal sokkolta újra a piacokat, hogy bejelentette, senki ne kérje tőle a kamatok emelését, mert az ellentétes lenne az iszlám tanításaival. Az összeomlás végül elmaradt, miután a török elnök hétfőn újabb gazdasági intézkedéseket jelentett be, melynek hatására a líra – legalábbis átmenetileg – elképesztő erősödésbe kezdett.
Borítókép: Élelemre váró migránsok az Ankarától 900 kilométerre dél-keletre fekvõ Diyarbakirban 2021. június 14-én. (Fotó: MTI/EPA/Sedat Suna)
