Múlt szombaton Franciaország vette át Szlovéniától az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a blokk második legnagyobb tagállamának prioritásai és politikai célkitűzései a következő hat hónapban az átlagosnál is nagyobb mértékben alakítják az uniós ügyek agendáját. Csakhogy a Párizs által régóta várt ünnepi pillanat szinte azonnal kínos botrányba fulladt: a kormányzat ugyanis az előtte álló feladat felé való szimbolikus tisztelgés céljával az Európai Unió zászlajára cserélte a párizsi diadalíven feszülő óriási nemzeti lobogót, és számos francia jelkép, köztük az Eiffel-torony is a kék alapon egy kört alkotó tizenkét csillagot ábrázoló fényfestést kapott.
Ez azonban a francia jobboldal heves nemtetszését váltotta ki – egyesek a francia nemzeti identitás eltörlésével vádolták meg a centrista kormányt.
Marine Le Pen, a bevándorlásellenes Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje például saját elmondása szerint a zászló miatt panaszt nyújtott be a francia legfelsőbb bíróságon, de a nemzeti jelképek lecserélése miatt a jobboldali publicistából lett elnökjelölt, Éric Zemmour és a jobbközép Republikánusok elnökjelöltje, Valérie Pécresse is ellenérzésének adott hangot.
Noha a francia nemzeti jelképekre vetülő vényfestés továbbra is maradt, a diadalívre kitűzött uniós zászló már vasárnap délutánra eltűnt, hogy visszaadja helyét a nemzeti lobogónak – a jobboldali pártok ezt a kormány, illetve Emmanuel Macron államfő pártja, a Köztársaság Lendületben! felett aratott győzelemként értékelték. Csakhogy az Élysée-palota szerint a jobboldali politikusoknak semmi oka az ünneplésre, hiszen minden a tervezett ütemterv szerint haladt, vagyis az uniós zászlót a konzervatív elnökjelöltek hangos tiltakozása nélkül is eltávolították volna. – A zászlót a tervek szerint vonták vissza vasárnap – mondta Clément Beaune francia Európa-ügyi miniszter, aki azt is sietett hozzáfűzni, hogy nem volt szó semmiféle visszavonulásról.
Noha a nyilatkozatháborúban győztest hirdetni lehetetlen, annyi bizonyos, hogy az eset kiválóan előrevetíti az uniós identitásról szóló vitákat, illetve a kérdésben a tagállamok között régóta meglévő mély törésvonalakat.
Másrészt pedig abból is ízelítőt ad, hogy milyen puskaporos belpolitikai hangulatban kell megküzdenie a soros elnökség jelentette feladatokkal az áprilisban elnökválasztásra készülő Franciaországnak. Ahogy a Politico ezzel kapcsolatban megjegyezte: lényeges, hogy nemcsak a brüsszeli hírportál által szélsőségesnek bélyegzett Éric Zemmour és Marine Le Pen fakadt ki a nyilvánosság előtt az uniós zászló ellen, de a Nyugaton mérsékeltnek tekintett Valérie Pécresse is, aki köztudottan a Republikánusok liberális szárnyát képviseli, december eleje óta immár a párt történetének első női elnökjelöltjeként.
Igen az európai elnökségre, nem a francia nemzeti identitás eltörlésére
– írta az esettel kapcsolatban Pécresse a Twitteren, ami a Politico szerint a „szélsőjobb cinkosává tette” a jobbközép államfőjelöltjét.
Az elnökség eredményessége tehát nagyban függ attól, ki nyeri majd az elnökválasztást, Emmanuel Macron mindenesetre ambiciózus tervekkel futott neki a következő hat hónapnak: az elnök prioritásai között az erős uniós határvédelem kialakítása, a schengeni övezet reformja és az európai stratégiai szuverenitás meghatározása, illetve a techóriásokra vonatkozó uniós szabályozás célba juttatása is szerepel.
Borítókép: Uniós zászló díszítette szilveszterkor a párizsi diadalívet (Forrás: AFP/Getty Images)
