– Szakmai elismerésnek is tekinthető, hogy a múlt héten ismét önt választották meg a fejlesztési szakbizottság néppárti koordinátorának, illetve szakmai felelősének. 2019 nyara óta tölti be ezt a tisztséget, milyen változások történtek azóta a fejlesztéspolitikában?
– A számtalan akadály ellenére is fontos eredményeket értünk el az elmúlt két és fél évben a fejlesztéspolitikai szakbizottságban. Sikerült hangot adnunk annak a magyar kormány által régóta képviselt elvnek, hogy a valódi segítségnyújtást a migráció kiváltó okainak helyben történő kezelése jelent, nem pedig a baj importálása.
Megfigyelhető egyfajta változás a szemléletmódban is, az új célkitűzések ugyanis már a partnerségben látják az Afrika-politika kulcsát.
Ez lehetőséget ad arra, hogy az adott országok igényeit és lehetőségeit jobban figyelembe vegyük a fejlesztéspolitikai döntéseknél. Ráadásul az új, 2026-ig tartó uniós költségvetésben csaknem 90 milliárd euró jut a fejlesztéspolitikára és a humanitárius segítségnyújtásra. A minden korábbinál nagyobb költségvetési keret azonban nagy felelősség is. Az eddigieknél jóval hatékonyabban, átláthatóbban és rugalmasabban kell felhasználnunk azt, amit csak akkor tudunk megtenni, ha valódi partnerség alakul ki az EU és az afrikai országok között. Ez hitelességi kérdés.
– Mekkora az összhang, illetve a nézetkülönbség a visegrádi országok és az európai uniós Afrika-politika között?
– A visegrádi országok vállát nem nyomja a gyarmatosítói múlt terhe, amellyel a nyugati-európai tagállamoknak szembe kell nézniük. E súlyok nélkül mi sokkal hitelesebben érvelhetünk amellett, hogy a problémákat helyben, a migráció kiváltó okainak kezelésével lehet megoldani. Ebben afrikai partnereink is egyetértenek. Ráadásul nekünk itt, Európa szívében közvetlen tapasztalatunk van a diktatúrából demokráciába való átmenetről, ami Afrikában továbbra is megoldandó feladat.
A megosztható tudásunk ebben a kérdésben tovább növeli a hitelességünket az afrikaiak szemében. Ez óriási előny.
További lényeges különbség, hogy a V4-ek Afrika-politikájában a gazdasági együttműködés mellett kiemelt szerep jut az üldözött, szükséget szenvedő keresztények támogatásának. Ez kulturális kérdés, amelyet Magyarország már fél évtizede felvállal. A gyakorlat azt igazolja, hogy amikor a szükséget szenvedő keresztényeket támogatjuk, akkor ezek nemcsak a keresztények, hanem a közösség minden tagjának, felekezetre való tekintet nélkül, segítséget jelent.
Jó példa erre a támogatott iskolák esete, amelyeket muszlimok és keresztények egyaránt látogatnak.
– Évek óta járja a migráció legnagyobb kibocsátó országainak számító afrikai államokat. Hogyan segítik az ott szerzett tapasztalatok az európai parlamenti képviselői munkáját?
– Az elmúlt évek során tizennégy afrikai országba látogattam el. Az útjaim során folytatott személyes beszélgetések alapján azt látom, hogy az európai „felsőbbrendűség” – ami a hozzáértés hiánya miatt a támogatások nem megfelelő felhasználása mellett a kioktatásban nyilvánul meg – érthető módon bántja az afrikai embereket.
A kelet-közép-európai országok érzékenysége azonban hitelesíti a partnerségi hozzáállásunkat is, ami a hatékony fejlesztéspolitika egyik alapja.
– Melyeket tartja a fejlesztéspolitika legfontosabb területeinek?
– A hasonlóan gondolkodó képviselőtársaimmal együtt büszkék vagyunk arra, hogy az oktatás kiemelt figyelmet kap a jövőben. Az EU fejlesztési költségvetésének több mint tíz százalékát kizárólag erre a területre fordítjuk majd. Ez óriási eredmény és egyben a fejlesztéspolitika sikerének egyik kulcsa is. Afrika legnagyobb erőforrását ugyanis a fiatalok jelentik, a kontinens lakosságának több mint fele 14 éven aluli, így számukra különösen fontos a XXI. században releváns tudás megszerzése.
Fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy az afrikai országokban tradicionálisan jelen lévő vallási felekezetek nélkül nem lehet sem megfelelő oktatást, sem munkahelyeket, sem pedig biztonságot teremteni.
Ez nem vallási kérdés. Egyszerűen fel kell ismerni az afrikai társadalom strukturális sajátosságát, hogy a felekezetek a társadalom legmélyebb rétegeiben is jelen vannak, és meg kell látni ebben a lehetőséget. Az EU-n belül erről a témáról még mindig heves viták zajlanak. A félreértelmezett szekularizáció miatt ugyanis sok baloldali kormány és EP-frakció szeretné elkerülni az egyházakat, amikor humanitárius segítségnyújtásról van szó, ez az elképzelés azonban a valóságtól idegen. Az egyházakkal való partnerség a hatékony fellépés elengedhetetlen eszköze.
Borítókép: Hölvényi György európai parlamenti képviselő (Forrás: Európai Parlament)
