— Közép- és Kelet-Európa még mindig jelentősen alulreprezentált az uniós intézmények vezetői pozícióinak betöltésében. 2004 óta ezen pozíciókat betöltő személyeket 90 százalékban Nyugat- és Dél-Európából nevezték ki. Az elmúlt évben például senki nem jutott vezetői pozícióhoz Közép- és Kelet-Európából. Ezek a statisztikák azt mutatják, hogy bőven van még tennivaló, hogy a „régi” és „új” tagállamok közötti különbség és megkülönböztetés valóban eltűnjön. Ennek az Európa jövőjéről szóló gondolkodásban is hangot kell adunk! — írta Gál Kinga, a Fidesz európai parlamenti delegációjának elnöke a Facebook-oldalán hétfőn. Az európai parlamenti képviselő a European Democracy Consulting agytröszt friss elemzését idézte, amiből kiderült:
az unió „nagy”, 2004-es bővítése óta kilencven százalékban Nyugat- és Dél- Európából származó politikusokat neveztek ki az EU intézményeinek az élére, miközben az északi országoknak sincs okuk a panaszra: lakosságarányos méretükhöz képest kétszer nagyobb valószínűséggel jutottak vezető uniós posztokhoz. A sor végén Közép- és Kelet-Európa kullog: a régió országai csatlakozásuk óta még tíz százalékot sem értek el a befolyásos EU-s tisztségek kiosztásakor.
A European Democracy Forum abból indult ki, hogy öt országcsoportra osztotta az unió egészét, így ideális esetben minden blokknak húszszázalékos részesedés jutna az intézmények berkeiben. A thinktank hetvenkettő uniós vagy európai szerv összesen több mint ötszáz pozícióját vizsgálta az elemzés összeállításakor. A 2021-es évre vonatkozóan azt írták: a tavaly újonnan létrehozott tisztségek is nyolcvanöt százalékban Nyugat- és Dél-Európának jutottak, míg Közép- és Kelet-Európa teljesen kimaradt a vezetői székek osztásakor. Mint írják, ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy a Nyugat a lakosságarányosan neki juttatandó pozícióknál 1,65-ször; Észak-Európa pedig 1,85-ször több vezető beosztást kapott. Megjegyzik: noha 2019 és 2021 között a közép-keleti-régió polgárai már nagy számban vannak jelen a különböző uniós ügynökségekben, az EU-s intézmények csúcspozícióiban a három év alatt is csak egy keleti politikus volt. (A szerzők minden bizonnyal a 2019-ig az Európai Tanácsot elnöklő, lengyel Donald Tuskra gondolnak — a szerk.)
A szerzők egyúttal felszólítják az uniós intézményeket, hogy nevezzenek meg konkrét célokat és eszközöket a probléma orvoslására. Az elemzés szerint nem elhanyagolható szempont az sem, hogy
Közép- és Kelet-Európa alulreprezentáltsága negatív hatással van az unión belüli kohézióra.
Emlékezetes, az Európai Unió csúcsintézményeinek utolsó nagy tisztújítását 2019-ben, az európai parlamenti választásokat követően tartották. Akkor nagy viták után Ursula von der Leyen az Európai Bizottság, Charles Michel pedig az Európai Tanács élére került. Az EU kül-és biztonságpolitikai főképviselője Josep Borrel, az Európai Parlament elnöke David Sassoli, az Európai Központi Bank elnöke pedig Christine Lagarde lett. Személyükben egy német, egy belga, egy spanyol, egy olasz és egy francia kapott kulcspozíciót.
Borítókép: Gál Kinga, a Fidesz európai parlamenti képviselője (Forrás: Bocskor László)
