Egy nukleáris háborút soha nem szabad megvívni, mert azt senki nem tudná megnyerni – nagyjából ez volt az egyetlen dolog, amiben egyet tudtak érteni az amerikaiak és az oroszok a Genfben rendezett tárgyalásokon. Pedig a vasárnap informális munkavacsorával kezdődő megbeszéléseket nem kapkodták el, hétfőn újra majd nyolc órán át egyeztettek a felek – igaz, állítólag sűrű szüneteket beiktatva – az Egyesült Államok állandó külképviseletén. Habár Wendy Sherman amerikai külügyminiszter-helyettes „őszinte és egyenes”, orosz kollégája, Szergej Rjabkov pedig „tartalmas, hosszas és konkrét javaslatokkal teli” beszélgetésről számolt be, az ellentétek mégis kibékíthetetlennek tűnnek.
Mindenekelőtt Ukrajna NATO-csatlakozása mérgezi a viszonyt, és ebben a kérdésben egyik fél sem enged.
Míg az amerikaiak ismét közölték, hogy „senkinek nem hagyják, hogy bezárja a katonai szövetség nyitott ajtók politikáját”, addig az oroszok határozottan leszögezték, hogy „Ukrajna soha, semmilyen körülmények között nem lesz NATO-tag”.
Nem mintha az ukránok csatlakozása napirenden lenne, a nézeteltérés egyelőre inkább elvi jellegű. Egyrészről a NATO elvben visszautasítja azt a hidegháborús gondolkodást, amely szerint a világot befolyási övezetekre lehetne osztani, mert úgy vélik, minden államnak szuverén döntése, hogy melyik szövetségi rendszerhez akar tartozni. Másrészt Oroszország ezt az érvelést nem fogadja el, a határaihoz egyre közelebb nyomuló rivális blokkra biztonsági kockázatként tekint.
Ami az első pontot illeti, Kijev azt már többször egyértelműen világossá tette, hogy mielőbb csatlakozna a NATO-hoz. Tavaly még az is felmerült, hogy népszavazást rendezzenek a kérdésben – hogy a népakarattal demonstrálják a szándékot –, a közvélemény-kutatások szerint a szakadár területeket leszámítva a többség támogatná is az ötletet. A katonai szövetség viszont már nem olyan lelkes. Még Joe Bidentől is mindössze annyira futotta, hogy tavaly „támogatásáról biztosította az ukránok euroatlanti integrációját”, de konkrét ígéretet mindmáig nem kaptak, és a bővítéshez egyébként is teljes konszenzus kellene, ami garantáltan hiányzik. Ugyanakkor az ajtót sem szeretnék rácsapni Kijevre.
Szergej Rjabkov az esemény utáni sajtótájékoztatón – amelyen egyébként kiváló angollal újságírói kérdésekre is válaszolt – viszont arra figyelmeztetett, hogy Oroszország ebben az ügyben „már nem tud hova hátrálni”. Az orosz külügyminiszter-helyettes szerint nem ultimátumról van szó, hanem egyszerűen sziklaszilárd orosz álláspontról:
garanciákat követelnek, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább keleti irányba.
Mi lesz, ha mégsem kapnak – ahogy a dolgok jelen állása szerint kinéz a dolog? Az orosz politikus sietett mindenkit megnyugtatni, hogy egyáltalán nem áll szándékukban megtámadni Ukrajnát, ebben a tekintetben senkinek nincs félnivalója. Egyúttal emlékeztetett, éppen a nyugatiak azok, akik szankciókkal fenyegetőznek.
Borítókép: Wendy Sherman amerikai (b) és Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes az ukrajnai válságról szóló amerikai-orosz tárgyalások megkezdése elõtt Genfben 2022. január 10-én.
(Fotó: MTI/EPA/Keystone/Denis Balibouse)
