Nincs egyetértés
Oroszország helyettes ENSZ-nagykövete, Dmitrij Poljanszkij elmondta, a retorziók sok esetben megakadályozzák az országokban zajló államépítés menetét, valamint a gazdaság fejlődését – két olyan folyamatot, amelyek a konfliktusok által sújtott területek szempontjából kiemelten fontosak lennének a válságból való kilábalás során. Az ülést vezető képviselő szerint a Biztonsági Tanácsnak nagyobb figyelmet kellene fordítania arra, hogy megértse, miként gondolkodnak a szankciók alá helyezett országok vezetői, emellett pedig elérhető „mérföldköveket” kell kijelölnie ezek feloldására.
Poljanszkij a felszólalásában külön kitért az egyes államok által külön bevezetett retorziók legitimitására is. Szerinte ezek a másodlagos szankciók az olyan területeken való együttműködést is megakadályozzák, melyeket az – általa egyedüliként elismert – ENSZ által kivetett korlátozások egyébként nem szabályoznának.
Ezen a véleményen volt Csang Dzsun kínai ENSZ-nagykövet is, aki hozzátette: az elmúlt időszakban a nyugati országok nyomós indok nélkül is képesek voltak drasztikus retorziókat bevezetni, melyek akadályt állítanak az érintett országok gazdasági, tudományos és társadalmi fejlődése elé.
Az orosz és kínai állásponttal szemben Washington képviselője, Linda Thomas-Greenfield, valamint James Kirkyuki, brit helyettes ENSZ-nagykövet kifejtették, a szankciók működnek, számos ország – például Angola, Sierra Leone vagy éppen Libéria – esetében elengedhetetlenek voltak a béke és a demokratikus átmenet biztosításának érdekében.
Hozzátették, a továbbiakban is támogatni fognak minden olyan kezdeményezést, melynek során valamely ország vagy nemzetközi szervezet önállóan próbál meg fellépni emberjogi jogsértések, terrorizmus vagy a nemzetközi béke veszélyeztetése ellen.
A nyugati szankciók problémái
Jelenleg a szankcionálás témája aktuálisabb, mint valaha. Az ukrán válság kapcsán az Egyesült Államok és szövetségesei napról napra határozottabb állásfoglalásokban adják Moszkva tudtára, hogy készek minden eddiginél keményebb retorziókat bevezetni abban az esetben, ha Oroszország lerohanná Ukrajnát.
Ezen szankciók hatékonysága azonban megkérdőjelezhető.
Számos szakértő szerint az orosz gazdaság évek óta arra készült, hogy ki tudja védeni a nyugati korlátozásokat: visszafogta az amerikai dollár jelenlétét a gazdaságban, jelentősen növelte devizatartalékait, ahol csak lehetett, csökkentette költségvetési kiadásait. Emellett rengeteget fejlődött az ország az importhelyettesítés terén – éppen a 2014 után bevezetett nyugati szankciók következtében –, az orosz bankoknak pedig megvannak a megfelelő tartalékaik.
Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár-helyettes korábban azon a véleményen volt, hogy újra kell gondolni az Oroszországgal kapcsolatos szankcionálás folyamatát.
Washington és szövetségeseinek intézkedései kezdetben fájdalmasak voltak Moszkva számára, azonban a túlzott használatuk miatt mára impotenssé váltak, nem hatják meg a Kremlt
– írta tavaly a Foreign Affairs amerikai külpolitikai folyóirat hasábjain.
Az Oroszországot érintő szankciók egy másik nagy problémája, hogy az energetikai és gazdasági függés miatt Európa államai jobban megszenvedik azok hatását, mint maga a szankcionált fél. Ezt gyakran Vlagyimir Putyin is felhozza érvként, amikor a retorziók megszüntetése mellett beszél, múlt heti moszkvai látogatása alkalmával pedig Orbán Viktor is arról beszélt, Magyarországot érzékenyen érintették a kereskedelmi partnerére kivetett szankciók. Habár abban megoszlanak a vélemények, hogy valójában mekkora hatást gyakorolnak az intézkedések az orosz gazdaságra, az kétségtelen, hogy az európai országok eddig többet vesztettek rajtuk, mint amennyi előrelépést sikerült elérni szorgalmazásukkal az ukrán válság kapcsán.
Borítókép: Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése 2021. december 22-én New Yorkban (Fotó: UN Photo/Loey Felipe)
