A második világháborút követően újjáalakuló csehszlovák állam első elnöke, az emigrációból frissen hazatért Eduard Benes dekrétumai a mai napig mérgezik a szlovák–magyar kapcsolatokat. Magyar családok tízezreit pakolták fel a vagonokra és vitték csehországi kényszermunkára, az átélt szenvedésekért soha nem kért tőlük bocsánatot sem a cseh, sem a szlovák állam.
Ma már világosan látszik, nem csak gesztusértékű cselekedet lenne a dekrétumok visszavonása, gyakorlati indokok húzódnak meg a háború utáni kitelepítéseknek, lakosságcseréknek és vagyonelkobzásnak törvényi keretet teremtő dekrétumok és rendeletek érvényben tartása mögött.
Cikkünknek az ad aktualitást, hogy az illetékes szlovák bíróságon bejelentették, áprilisban folytatódik majd az a per, amelyet a szlovák földalap kezdeményezett, hogy a pozsonyi körgyűrű helyén található földterületek kisajátítása után járó kompenzációt ne kaphassák meg az eredeti tulajdonos örökösei. Azzal érvelnek, a földek nem lehetnek magántulajdonban, mert a dekrétumok értelmében elkobozták őket korábbi tulajdonosuktól, ezért állami kompenzáció sem járhat értük.
Bár a benesi dekrétumokként emlegetett elnöki rendeletek nagy részének semmi köze a felvidéki magyar vagy német közösséghez (akad köztük, amely a prágai filharmonikusok jogállását rendezi), néhány közülük példátlan barbárságával egyértelműen a (cseh)szlovák nemzetállam erőszakos megteremtését szolgálta. A magyarokat állampolgárságuktól megfosztó 33-as, a deportálásukat munkakötelezettség címén legalizáló 88-as, illetve jelen írásunk szempontjából legfontosabb 108-as mindenképp külön kiemelendő. Ez utóbbi hivatalos nevét érdemes pontosan idézni: „dekrétum az ellenséges vagyon elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alapokról”. Ez, valamint a szlovák parlament által elfogadott, a mezőgazdasági vagyon elkobzását megerősítő 104/1945-ös rendelet, az 1946-os magyar–szlovák lakosságcsere-egyezmény, illetve több, háború utáni kollaborációs per az, amelyekre hivatkozva a szlovák földalap 2019 májusa és 2020 decembere között összesen 651, mintegy 260 hektárnyi parcellát sajátított ki a szlovák állam számára – áll a jelentésben.
A dokumentum külön kiemeli, hogy a fenti, nemzetiségi alapon diszkrimináló, kollektív bűnösség elvén nyugvó jogszabályok és rendeletek alapján jártak el.
A témával évek óta intenzíven foglalkozó jogász, Fiala-Butora János lapunk érdeklődésére leszögezte, a jelentésből egyértelműen kiderül: a földalap elismeri, hogy alkalmazza a Benes-dekrétumokat. Az más kérdés, hogy számukra ez nem emberi jogi kérdés, magyarázza, szerintük csak összhangba hozzák a valóságot a rendelkezésre álló jogi helyzettel. Fiala-Butora János szerint az sem véletlen, hogy a legfrissebb, 2020-as jelentés az első, amelyben foglalkoznak a kérdéssel. A földhivatal érzi, hogy a nyilvánosság elé került egy kifejezetten aggályos ügy, ezzel az eddig nem tapasztalt átláthatósággal csupán védekezni próbálnak.
A kisajátításokra azt követően került sor, hogy a földalapnál átvilágították a korábban lefolytatott úgynevezett ROEP-eljárásokat (a ROEP betűszó jelentése: megújított teleknyilvántartás-regisztráció), amelyek a rendezetlen vagy ismeretlen tulajdonviszonyú területek hovatartozását hivatottak tisztázni. Az ügy különös részlete, hogy nincs rá épkézláb magyarázat, miért éppen az adott földterületekre vonatkozó ROEP-eljárásokat vizsgálták felül, a földhivatal ugyanis következetesen egy anonim bejelentőre hivatkozik. Azt állítják, az ellenőrzés során több alkalommal is kiderült, egyik-másik ROEP-eljárás hibás volt, vagyis nincs törvényes tulajdonos, tehát joguk van állami kezelésbe venni az érintett területeket.
Őry Péter, az egyik érintett település, Csallóközcsütörtök polgármestere lapunknak elmondta, a földalap jelentésében is az áll, „rendkívül értékes” földterületekről van szó. Meghökkentő, de a polgármestert senki nem értesítette arról, hogy a településéhez tartozó földterületeken kisajátítási eljárásokra került sor, csak onnan tudta meg, hogy az általa vezetett falu nevével találkozott a jelentésben. Őry Péter arra is felhívta a figyelmünket, hogy átböngészve, mely települések kataszterében történtek ilyen kisajátítások,
feltűnő lehet, hogy a listán csupa (korábban) magyarlakta helységeket találunk, bár a földalap azt állítja, a „probléma országos kiterjedésű”.
Őry Péter, aki egy kisebbségi jogvédelemmel foglalkozó polgári társulást is irányít, kiemelte, felháborító, hogy az Európai Unió egyik tagállamában a szégyenletes zsidótörvényeknek megfeleltethető, a kollektív bűnösség elvén alapuló törvényeket és jogszabályokat alkalmaz a szlovák állam.
A 2018-as jelentésében az áll, 436 ezer hektár nem tisztázott tulajdonviszonyú földterületről tudnak (ez mintegy negyven százalékkal több, mint a földalap által 2018-ban kezelt összterület), így várhatóan további, a Benes-dekrétumokon nyugvó kisajátításokra kerülhet sor a közeljövőben – nyilván azokon a területeken, ahol a háború után jelentős magyar, illetve német közösség élt. A lóláb ott is kilóg, hogy a földalap jelentésében az áll, a ROEP-eljárások felülvizsgálatára elsősorban azokban a járásokban kerül majd sor, amelyekben jelentős közlekedés-infrastrukturális beruházásokra kerül sor a közeljövőben.
A jelentés öt járást külön kiemel: Vágsellye, Dunaszerdahely, Galánta, Komárom és Érsekújvár. Ezekben a járásokban a legnagyobb a felvidéki magyarság aránya.
A dekrétumok miatt tehát ezerszámra lehetnek itt olyan parcellák, amelyeknek tulajdonviszonyai összekuszálódtak a történelem viharában (értsd: a csehszlovák állam elkobozta azokat jogos tulajdonosaitól), így biztosan sor kerül még hasonló kisajátításokra a közeljövőben.
Borítókép: A dunaszerdahelyi azon járások egyike, ahol a tulajdonviszonyok összekuszálódtak (Fotó: MTI/Krizsán Csaba)
