Az ukrán lakosság több mint fele elveszítette a munkáját az egy hónapja kitört háború miatt – idézte a Kárpáti Igaz Szó a Rejting szociológiai csoport friss felmérését. A kutatásból kiderült, hogy a munkavállalók 53 százaléka maradt állás és kereset nélkül, csupán az alkalmazottak 22 százaléka dolgozik teljes munkaidőben, 21 százalékuk részmunkaidőre tért át.
A legrosszabb helyzet a keleti országrészben van, ott az emberek közel kétharmada veszítette el a munkáját.
Emiatt természetesen megrendült a lakosok anyagi helyzete is; a megkérdezettek 52 százalékának nagyon romlottak, és csupán 18 százalékuknak nem változtak a financiális körülményei.
Ukrajnában már a háború kirobbanása előtt is meglehetősen magas, tíz százalék körüli volt a munkanélküliség. Sok ukrán a szürke- vagy feketegazdaságban dolgozott, milliók pedig külföldön, főként Lengyelországban és Magyarországon vállaltak munkát.
Ki állja a cechet?
Mivel a fegyverek még javában szólnak, megbecsülni is nehéz, hogy az ország hogyan állna talpra, ha egyszer béke lesz. Denisz Smihal ukrán miniszterelnök már március közepén úgy becsülte, hogy 565 milliárd dollárra lenne szükségük az újjáépítéshez – és ez az összeg napról napra növekszik. Ki állná a cechet? Kijev önerőből aligha, biztosan szükség lenne egyfajta új Marshall-tervre. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök már korábban indítványozta, hogy
az Európai Unió hívjon életre egy 100 milliárd eurós újraépítési alapot.
A politikus felvetette, hogy az orosz oligarchák lefoglalt vagyonából lehetne fedezni a költségeket. Hasonló szellemben az ukrán központi bank arra szólított fel, hogy használják a külföldön befagyasztott orosz pénzügyi tartalékokat a célra. Az észtek pedig azt sürgették, hogy az Oroszországnak a gázért és kőolajért fizetett összegek egy részét „zálogosítsák el”.
Adósságcsapda
De ezek az ötletek egyébként is nagyon előre szaladtak. Az ukrán gazdaság szinte leállt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslései szerint idén akár 35 százalékot is zsugorodhat.
A háborút viszont nemcsak rakétákkal, de rengeteg pénzzel is vívják, Kijevnek a mindennapi működéshez is folyamatos, milliárdokban mérhető nemzetközi támogatásra lenne szüksége.
A hagyományos csatornák, mint amilyen az IMF viszont csak korlátozottan elérhetők, a piacról nehezen és korlátozottan tudnak pénzt szerezni. A nyugati államok részint segély, részint hitel formájában pumpálják a milliárdokat Ukrajnába. Az amerikai kongresszus márciusban 13,6 milliárd dolláros támogatásról döntött, de ebből „csak” 6,9 milliárd dollár a hagyományos segély, és abból sem mindent Kijev kapja. Az unió pedig megduplázta, egymilliárd euróra emelte az Ukrajnának szánt katonai segélykeretet. Hogy csak a legjelentősebbeket említsük,
- korábban Washington egymilliárd dolláros,
- az IMF 1,4 milliárd dolláros,
- a Világbank 723 millió dolláros,
- az unió 1,2 milliárd eurós hitelkeretet ajánlott fel.
Ha a háború elhúzódik, még ezek a hatalmasnak tűnő összegek is csak cseppet jelentenek a tengerben, és nem milliárdokra, hanem billiókra lesz szükség az ország talpra állításához.
Ráadásul a hitel kétélű eszköz, hiszen előbb-utóbb vissza kell fizetni. Ukrajnára tehát a háború után is olyan adósságcsapda vár, amelyből önerőből biztosan nem tud kikeveredni.
Borítókép: A pusztítás nyomai az orosz tüzérségi támadásban megsemmisült bevásárlóközpont romjainál Kijevben (Fotó: MTI/EPA/LUSA/Nuno Veiga)
