Amikor múlt hét csütörtökön, az ukrán–orosz háború kitörésének napján az orosz hadsereg elfoglalta a csernobili atomerőművet, az ukrán külügyminisztérium egy újabb környezeti katasztrófa bekövetkezésének esélyére figyelmeztetett.
Az ukrán állam nukleáris szabályozó hatóságának tájékoztatása szerint az atomerőmű körüli lezárt zónában a radioaktivitás szintje át is lépte a normális értéket az elmúlt napokban, vélhetően a térségben zajló katonai tevékenység miatt. A csernobili zónához négy lezárt atomreaktor tartozik, köztük az is, amely 1986-ban felrobbant, előidézve a világ legsúlyosabb nukleáris balesetét.
A csernobili atomerőmű elfoglalásán túl azonban az is óriási aggodalmat kelt Ukrajnában, hogy mi történik akkor, ha az ország tizenöt aktív atomreaktorának bármelyike megsérül a tűzharcokban
– az atomreaktorok Ukrajna áramellátásának mintegy felét biztosítják. A reaktorok az ország négy – a zaporizzsjai, a rivnei, a hmelnickiji és a dél-ukrajnai – atomerőművében helyezkednek el.
Egy atomerőmű a legbonyolultabb és legérzékenyebb ipari létesítmények közé tartozik, és rendkívül összetett, állandóan készenlétben tartott erőforráskészletet igényel ahhoz, hogy biztonságos legyen. Ezeket a feltételeket egy háborúban nem lehet garantálni
– nyilatkozta a Deutsche Welle német közszolgálati médiumnak Shaun Burnie, a Greenpeace globális környezetvédelmi szervezet kelet-ázsiai régiójának nukleáris szakértője. Véleménye szerint Oroszország, amelynek kétszer annyi atomreaktora van, mint Ukrajnának, tisztában van azzal, milyen következményeket okozna, ha támadás érne egy atomerőművet – beleértve azt is, hogy egy atomkatasztrófa következtében a radioaktív szennyeződéseket a szél Oroszországba is eljuttathatja.
Az aggodalmakat azonban nagymértékben fokozza, hogy az orosz erők napok óta próbálják bevenni a zaporizzsjai atomerőművet, amely Európai egyik legnagyobb és egyben legrosszabb állapotú atomlétesítménye, összesen hat reaktorral. A komplexum önmagában is igen sérülékeny, mivel több reaktorát még az 1970-es években építették, alapvetően negyvenéves távlatra.
