Amikor múlt hét csütörtökön, az ukrán–orosz háború kitörésének napján az orosz hadsereg elfoglalta a csernobili atomerőművet, az ukrán külügyminisztérium egy újabb környezeti katasztrófa bekövetkezésének esélyére figyelmeztetett.
Az ukrán állam nukleáris szabályozó hatóságának tájékoztatása szerint az atomerőmű körüli lezárt zónában a radioaktivitás szintje át is lépte a normális értéket az elmúlt napokban, vélhetően a térségben zajló katonai tevékenység miatt. A csernobili zónához négy lezárt atomreaktor tartozik, köztük az is, amely 1986-ban felrobbant, előidézve a világ legsúlyosabb nukleáris balesetét.
A csernobili atomerőmű elfoglalásán túl azonban az is óriási aggodalmat kelt Ukrajnában, hogy mi történik akkor, ha az ország tizenöt aktív atomreaktorának bármelyike megsérül a tűzharcokban
– az atomreaktorok Ukrajna áramellátásának mintegy felét biztosítják. A reaktorok az ország négy – a zaporizzsjai, a rivnei, a hmelnickiji és a dél-ukrajnai – atomerőművében helyezkednek el.
Egy atomerőmű a legbonyolultabb és legérzékenyebb ipari létesítmények közé tartozik, és rendkívül összetett, állandóan készenlétben tartott erőforráskészletet igényel ahhoz, hogy biztonságos legyen. Ezeket a feltételeket egy háborúban nem lehet garantálni
– nyilatkozta a Deutsche Welle német közszolgálati médiumnak Shaun Burnie, a Greenpeace globális környezetvédelmi szervezet kelet-ázsiai régiójának nukleáris szakértője. Véleménye szerint Oroszország, amelynek kétszer annyi atomreaktora van, mint Ukrajnának, tisztában van azzal, milyen következményeket okozna, ha támadás érne egy atomerőművet – beleértve azt is, hogy egy atomkatasztrófa következtében a radioaktív szennyeződéseket a szél Oroszországba is eljuttathatja.
Az aggodalmakat azonban nagymértékben fokozza, hogy az orosz erők napok óta próbálják bevenni a zaporizzsjai atomerőművet, amely Európai egyik legnagyobb és egyben legrosszabb állapotú atomlétesítménye, összesen hat reaktorral. A komplexum önmagában is igen sérülékeny, mivel több reaktorát még az 1970-es években építették, alapvetően negyvenéves távlatra.
Az erőmű közelében található Energodar város lakói napok óta élő pajzsot alkotva védelmezik a létesítményt, hogy megakadályozzanak egy esetleges atomkatasztrófát.
A települést egyébként az erőművel egy időben alapították annak érdekében, hogy kiszolgálja az atomlétesítményt, így az ott élők mind az erőmű dolgozói.
Mivel a komplexum a Dnyeper folyó partján fekszik, amely a reaktorok hűtővizét biztosítja, az is hatalmas veszélyt jelentene, ha a kiépített gátakat és víztározókat érné bármiféle támadás – ebben az esetben a vízellátás lecsökkenne, az atomreaktorok túlmelegednének, és radioaktív anyagokat bocsátanának a levegőbe.
Petro Kotin, a nemzeti atomenergetikai vállalat, az Energoatom vezetője hétfőn aggodalmát fejezte ki a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek (NAÜ) az atomerőművek körüli orosz csapatmozgások miatt. Egyúttal arra kérte a NAÜ-t, hogy avatkozzon be, és támogassa az erőművek körüli harminc kilométeres konfliktusmentes zónák létesítését.
Mindkét háborús féllel kapcsolatban állok, hogy megtudjam, milyen hatékony módon tudnánk segítséget nyújtani az ukrajnai atomerőművek biztonsága érdekében
– közölte szerdán Rafael Grossi, a NAÜ főigazgatója, miután az ügynökség vezetői Bécsben tanácskoztak a harcok nukleáris létesítményekre jelentett veszélyeiről. Hozzátette: mivel a konzultációk még folyamatban vannak, egyelőre nem tudja megmondani, mikor és milyen jellegű segítséget tudnak nyújtani.
Borítókép: Orosz katona Csernobilban (Fotó: Europress/AFP)
Orosz–ukrán háború
