Potenciális partnerei tehát maradtak Oroszországnak, más kérdés, hogy exportjának több mint 41 százaléka az Európai Unióba irányult, ami nem helyettesíthető egyik napról a másikra.
Érdemes megvizsgálni, hogyan szavaztak az ENSZ-ben az Oroszországot elítélő márciusi határozatban. Ekkor mindössze öt ország voksolt nemmel: Észak-Korea, Eritrea, Szíria, Belarusz és természetesen Oroszország, 35-en pedig tartózkodtak, köztük olyan hatalmak, mint Kína, India, Pakisztán, Irán, Irak, illetve több afrikai ország, valamint volt szovjet tagállamok.
Bár sokan nem hajlandók felégetni a hidakat Oroszországgal, az ritkaságszámba megy, hogy támogassák az Ukrajna elleni agressziót. Ilyen volt például Belarusz, amelyre sokan – nem hivatalosan – hadviselő félként tekintenek, mivel a területéről indították a támadást, és állítólag katonáik is feltűntek a harctéren. Bassár al-Aszad szíriai elnök, akit az orosz beavatkozás mentett meg a bukástól, szintén támogatásáról biztosította Vlagyimir Putyint. De „igazságosnak” ítélte az offenzívát a mianmari katonai junta is, amely az oroszoktól számít segítségre Kína árnyékában.
Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Narendra Modi indiai miniszterelnök (Fotó: MTI/EPA/Haris Tjagi)
Orosz–ukrán háború
