Az Ukrajnában történtek felkavarják ugyan az amerikaiakat, de ez nem jelent pártpolitikai megosztottságot – állítja a lapunknak adott interjúban Jon Shields konzervatív amerikai politológus, aki szerint a mostani háborúnak nem lesz komoly hatása az amerikai belpolitikára. A Claremont McKenna College kaliforniai magánegyetem tanára a Mathias Corvinus Collegium alkotmánypolitikai műhelyének vendége volt.
John Shields 20220316 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
– Biztosnak gondolja-e, hogy Donald Trump újraindul 2024-ben az amerikai elnökségéért, és ha igen, lesz-e esélye nyerni? Jelenleg azt látjuk, Joe Biden igen népszerűtlen elnök.
– Szerintem biztos, hogy ismét indul, ami önmagában figyelemre méltó és szokatlan. Amerikában az a szokás, hogy ha valaki elveszít egy elnökválasztást, akkor szinte soha nem indul újra a Fehér Házért. Ha valaki veszít, nehezen talál újra támogatásra akár csak a saját pártján belül is: egyszerűen leírják és tovább akarnak lépni, keresnek egy reményteljes új jelöltet. Így járt korábban a republikánusok közül Mitt Romney vagy John McCain is. Trump ebben is eltér a többiektől. Ő van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy megnyerje a republikánus előválasztást.
Különleges az a kapcsolat is, amelyet Trump a republikánus szavazóbázissal kialakított. Kialakult körülötte egyfajta személyi kultusz, sokan rajonganak érte.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy le is tudja győzni demokrata ellenfelét. Elnökként sem volt különösebben népszerű, és amikor 2016-ban győzött, akkor is kevesebben szavaztak rá, mint az ellenfelére. Nagyon nehéz most bármennyire is esélyekről beszélni: Amerika politikailag megosztott és szoros választási eredmények születnek. Ha nyer is, szűk többséggel nyer majd, és megint néhány szövetségi államon múlhat a választás. Megfordítanám a kérdést: inkább a demokratáknak lesz szükségük olyan ütős elnökjelöltre, aki le tudja majd győzni Trumpot.
– Ki lehet az? Talán Kamala Harris alelnök?
– Éppenséggel ő sem nagyon népszerű. De igaza van a kérdésfeltevéssel, Biden valószínűleg nem indul újra. Így aztán a demokraták is különleges helyzetbe kerülnek egy egyciklusos elnökkel, aki nem próbálkozik újra. Mindenesetre rengeteg idő van még.
– Befolyásolhatja-e középtávon az orosz–ukrán háború az amerikai belpolitikát? Akár Oroszország megítélése, akár a gazdasági hatások miatt?
– Meglátjuk, de meglepődnék, ha komoly hatása lenne. A helyzet az, hogy az új fejlemények az amerikai pártpolitika lencséjének optikáján szűrődnek át. A választók az elitektől várják a jelzéseket arra, mit is gondoljanak. Egyelőre az látszik, hogy a két nagy párt között nincsen érdemi ideológiai különbség a történtek értelmezésében, miközben mindkét párt óvatosan viszonyul a beavatkozó politikához. Ez nagy változás a húsz évvel ezelőtti helyzethez, George W. Bush elnökségének idejéhez képest, amikor a külpolitika, így az iraki háború nagyon megosztotta az amerikaiakat. Akkor a republikánusok tetszelegtek a keresztesek és a demokrácia exportőreinek szerepében. A demokraták inkább szkeptikusak voltak. A 2004-es és a 2008-as elnökválasztás is nagyrészt a külpolitikáról szólt. Most a legtöbb republikánus bírálta ugyan Bident az afganisztáni kivonulás mikéntjéért, de nem magáért a kivonulásért.
Bár az Ukrajnában történtek felkavarják az amerikaiakat, de ez nem jelent pártpolitikai megosztottságot.
Persze elképzelhető, hogy valaki a Republikánus Pártban abból próbál tőkét kovácsolni, hogy szembeszáll Trump elszigetelődéspárti irányvonalával, az „Amerika az első!” megközelítéssel, és visszatérést sürget ahhoz a külpolitikai kurzushoz, amelyet annak idején Ronald Reagan vagy Bush képviselt.
– 2024 messze van még, az idén novemberi, félidős kongresszusi választások viszont közel. Visszaszerezhetik-e a republikánusok a hatalmat a kongresszus két háza felett? Ez gyengítené Bident.
– Vissza is szerzik szerintem, mégpedig két okból. Az egyik, hogy Amerikában az elnökválasztás utáni kongresszusi szavazáskor hagyományosan visszafelé leng az inga. A másik Biden népszerűtlensége.
– Miért olyan népszerűtlen? Afganisztán, a megugrott infláció vagy más okok miatt?
– Jó kérdés. Több okból is, ráadásul ezek nem mindegyike személyesen Biden hibája. A Demokrata Párt egyes álláspontjai nagyon népszerűtlenek voltak, így például az, amikor George Floyd halála után a rendőrség leépítését szorgalmazták. A progresszívek miatt persze árnyék vetül az elnökre is. De szerepet játszik az infláció, a lassú gazdasági helyreállás, az afganisztáni kivonulás is. Mindez nagyon hangsúlyosan jelenik meg a jobboldali amerikai médiában, márpedig amikor arról beszélünk, hogy a félidős választásokon jellemzően visszafelé leng az inga, annak az az oka, hogy a kormánnyal leginkább elégedetlen, dühös szavazókat lehet ilyenkor a legjobban mozgósítani.
– Szerepet játszik-e majd a további versengésben Biden és Trump kora? Volt, hogy a 79 éves elnök elaludt nemzetközi tanácskozáson, időnként összevissza beszél. Trump csak négy évvel fiatalabb nála, viszont sokkal energikusabbnak tűnik. De 2024-ben már ő is 78 éves lesz.
– Nem hiszem, hogy Trump esetében jelentősége lenne a korának. Életerős, nem úgy tűnik, mintha lelassulna. Az életkor csak egy szám, az emberek eltérő ütemben öregszenek.
Fotó: Bach Máté
– Ön érdekes vállalkozásba fogott a Claremont McKenna College-ban: konzervatív oktatóként egy liberális kollégájával állt párba, és együtt oktatnak, külön-külön adva ki a feladatokat a hallgatóknak. Ennyire megosztott Amerika, hogy két oktató kell egy kurzushoz? Egyébként pedig bevált a módszere?
– Bevált. A polarizáció egyik lehetséges ellenszereként vezettem be mint a demokrácia iskoláját, noha hasonló kísérletek máshol is zajlanak. A megosztottságra jellemző, hogy ma a diákok szakválasztása is elég árulkodó: társadalomtudományokra általában a liberális hallgatók jelentkeznek. Hiába vannak vegyesen a diákok a campuson, ha a sokszínűség az osztályteremben már nem érvényesül. Így aztán ennek az intellektuális előnyeit sem tudjuk kihasználni. Ezért győztem meg egy baloldali szociológus kollégámat arról, hogy vágjunk bele ebbe a kísérletbe. Meg is változott az osztályterem dinamikája; azelőtt ő a liberális hallgatókat vonzotta, én pedig a konzervatívokat.
– Peter Boghossian, a Portlandi Egyetemről elűzött és átmenetileg magyarországi szellemi menedékre lelt filozófiatanár mondta lapunknak, hogy aki az egyetemeket uralja, mindent ural, hiszen a campusokról kerülnek ki a jövő döntéshozói, médiaszemélyiségei. Egyetért vele?
– Én is aggódom az amerikai felsőoktatásért, és osztom Peter Boghossian néhány szempontját, akit zavart az intoleráns baloldali egyetemi kultúra, de ezt eltúlzottnak tartom. Igaz, hogy túl sok az öncenzúra és a politikai korrektség az amerikai campusokon. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk rá a jobboldalon, hogy dramatizáljuk a helyzetet, ami viszont nem használ.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
