Az Ukrajnában történtek felkavarják ugyan az amerikaiakat, de ez nem jelent pártpolitikai megosztottságot – állítja a lapunknak adott interjúban Jon Shields konzervatív amerikai politológus, aki szerint a mostani háborúnak nem lesz komoly hatása az amerikai belpolitikára. A Claremont McKenna College kaliforniai magánegyetem tanára a Mathias Corvinus Collegium alkotmánypolitikai műhelyének vendége volt.
– Befolyásolhatja-e középtávon az orosz–ukrán háború az amerikai belpolitikát? Akár Oroszország megítélése, akár a gazdasági hatások miatt?
– Meglátjuk, de meglepődnék, ha komoly hatása lenne. A helyzet az, hogy az új fejlemények az amerikai pártpolitika lencséjének optikáján szűrődnek át. A választók az elitektől várják a jelzéseket arra, mit is gondoljanak. Egyelőre az látszik, hogy a két nagy párt között nincsen érdemi ideológiai különbség a történtek értelmezésében, miközben mindkét párt óvatosan viszonyul a beavatkozó politikához. Ez nagy változás a húsz évvel ezelőtti helyzethez, George W. Bush elnökségének idejéhez képest, amikor a külpolitika, így az iraki háború nagyon megosztotta az amerikaiakat. Akkor a republikánusok tetszelegtek a keresztesek és a demokrácia exportőreinek szerepében. A demokraták inkább szkeptikusak voltak. A 2004-es és a 2008-as elnökválasztás is nagyrészt a külpolitikáról szólt. Most a legtöbb republikánus bírálta ugyan Bident az afganisztáni kivonulás mikéntjéért, de nem magáért a kivonulásért.
Bár az Ukrajnában történtek felkavarják az amerikaiakat, de ez nem jelent pártpolitikai megosztottságot.
Persze elképzelhető, hogy valaki a Republikánus Pártban abból próbál tőkét kovácsolni, hogy szembeszáll Trump elszigetelődéspárti irányvonalával, az „Amerika az első!” megközelítéssel, és visszatérést sürget ahhoz a külpolitikai kurzushoz, amelyet annak idején Ronald Reagan vagy Bush képviselt.
– 2024 messze van még, az idén novemberi, félidős kongresszusi választások viszont közel. Visszaszerezhetik-e a republikánusok a hatalmat a kongresszus két háza felett? Ez gyengítené Bident.
– Vissza is szerzik szerintem, mégpedig két okból. Az egyik, hogy Amerikában az elnökválasztás utáni kongresszusi szavazáskor hagyományosan visszafelé leng az inga. A másik Biden népszerűtlensége.
– Miért olyan népszerűtlen? Afganisztán, a megugrott infláció vagy más okok miatt?
– Jó kérdés. Több okból is, ráadásul ezek nem mindegyike személyesen Biden hibája. A Demokrata Párt egyes álláspontjai nagyon népszerűtlenek voltak, így például az, amikor George Floyd halála után a rendőrség leépítését szorgalmazták. A progresszívek miatt persze árnyék vetül az elnökre is. De szerepet játszik az infláció, a lassú gazdasági helyreállás, az afganisztáni kivonulás is. Mindez nagyon hangsúlyosan jelenik meg a jobboldali amerikai médiában, márpedig amikor arról beszélünk, hogy a félidős választásokon jellemzően visszafelé leng az inga, annak az az oka, hogy a kormánnyal leginkább elégedetlen, dühös szavazókat lehet ilyenkor a legjobban mozgósítani.
– Szerepet játszik-e majd a további versengésben Biden és Trump kora? Volt, hogy a 79 éves elnök elaludt nemzetközi tanácskozáson, időnként összevissza beszél. Trump csak négy évvel fiatalabb nála, viszont sokkal energikusabbnak tűnik. De 2024-ben már ő is 78 éves lesz.
– Nem hiszem, hogy Trump esetében jelentősége lenne a korának. Életerős, nem úgy tűnik, mintha lelassulna. Az életkor csak egy szám, az emberek eltérő ütemben öregszenek.
Fotó: Bach Máté
– Ön érdekes vállalkozásba fogott a Claremont McKenna College-ban: konzervatív oktatóként egy liberális kollégájával állt párba, és együtt oktatnak, külön-külön adva ki a feladatokat a hallgatóknak. Ennyire megosztott Amerika, hogy két oktató kell egy kurzushoz? Egyébként pedig bevált a módszere?
– Bevált. A polarizáció egyik lehetséges ellenszereként vezettem be mint a demokrácia iskoláját, noha hasonló kísérletek máshol is zajlanak. A megosztottságra jellemző, hogy ma a diákok szakválasztása is elég árulkodó: társadalomtudományokra általában a liberális hallgatók jelentkeznek. Hiába vannak vegyesen a diákok a campuson, ha a sokszínűség az osztályteremben már nem érvényesül. Így aztán ennek az intellektuális előnyeit sem tudjuk kihasználni. Ezért győztem meg egy baloldali szociológus kollégámat arról, hogy vágjunk bele ebbe a kísérletbe. Meg is változott az osztályterem dinamikája; azelőtt ő a liberális hallgatókat vonzotta, én pedig a konzervatívokat.
– Peter Boghossian, a Portlandi Egyetemről elűzött és átmenetileg magyarországi szellemi menedékre lelt filozófiatanár mondta lapunknak, hogy aki az egyetemeket uralja, mindent ural, hiszen a campusokról kerülnek ki a jövő döntéshozói, médiaszemélyiségei. Egyetért vele?
– Én is aggódom az amerikai felsőoktatásért, és osztom Peter Boghossian néhány szempontját, akit zavart az intoleráns baloldali egyetemi kultúra, de ezt eltúlzottnak tartom. Igaz, hogy túl sok az öncenzúra és a politikai korrektség az amerikai campusokon. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk rá a jobboldalon, hogy dramatizáljuk a helyzetet, ami viszont nem használ.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!