Az Ukrajnában történtek felkavarják ugyan az amerikaiakat, de ez nem jelent pártpolitikai megosztottságot – állítja a lapunknak adott interjúban Jon Shields konzervatív amerikai politológus, aki szerint a mostani háborúnak nem lesz komoly hatása az amerikai belpolitikára. A Claremont McKenna College kaliforniai magánegyetem tanára a Mathias Corvinus Collegium alkotmánypolitikai műhelyének vendége volt.
– Befolyásolhatja-e középtávon az orosz–ukrán háború az amerikai belpolitikát? Akár Oroszország megítélése, akár a gazdasági hatások miatt?
– Meglátjuk, de meglepődnék, ha komoly hatása lenne. A helyzet az, hogy az új fejlemények az amerikai pártpolitika lencséjének optikáján szűrődnek át. A választók az elitektől várják a jelzéseket arra, mit is gondoljanak. Egyelőre az látszik, hogy a két nagy párt között nincsen érdemi ideológiai különbség a történtek értelmezésében, miközben mindkét párt óvatosan viszonyul a beavatkozó politikához. Ez nagy változás a húsz évvel ezelőtti helyzethez, George W. Bush elnökségének idejéhez képest, amikor a külpolitika, így az iraki háború nagyon megosztotta az amerikaiakat. Akkor a republikánusok tetszelegtek a keresztesek és a demokrácia exportőreinek szerepében. A demokraták inkább szkeptikusak voltak. A 2004-es és a 2008-as elnökválasztás is nagyrészt a külpolitikáról szólt. Most a legtöbb republikánus bírálta ugyan Bident az afganisztáni kivonulás mikéntjéért, de nem magáért a kivonulásért.
Bár az Ukrajnában történtek felkavarják az amerikaiakat, de ez nem jelent pártpolitikai megosztottságot.
Persze elképzelhető, hogy valaki a Republikánus Pártban abból próbál tőkét kovácsolni, hogy szembeszáll Trump elszigetelődéspárti irányvonalával, az „Amerika az első!” megközelítéssel, és visszatérést sürget ahhoz a külpolitikai kurzushoz, amelyet annak idején Ronald Reagan vagy Bush képviselt.
– 2024 messze van még, az idén novemberi, félidős kongresszusi választások viszont közel. Visszaszerezhetik-e a republikánusok a hatalmat a kongresszus két háza felett? Ez gyengítené Bident.
– Vissza is szerzik szerintem, mégpedig két okból. Az egyik, hogy Amerikában az elnökválasztás utáni kongresszusi szavazáskor hagyományosan visszafelé leng az inga. A másik Biden népszerűtlensége.
– Miért olyan népszerűtlen? Afganisztán, a megugrott infláció vagy más okok miatt?
– Jó kérdés. Több okból is, ráadásul ezek nem mindegyike személyesen Biden hibája. A Demokrata Párt egyes álláspontjai nagyon népszerűtlenek voltak, így például az, amikor George Floyd halála után a rendőrség leépítését szorgalmazták. A progresszívek miatt persze árnyék vetül az elnökre is. De szerepet játszik az infláció, a lassú gazdasági helyreállás, az afganisztáni kivonulás is. Mindez nagyon hangsúlyosan jelenik meg a jobboldali amerikai médiában, márpedig amikor arról beszélünk, hogy a félidős választásokon jellemzően visszafelé leng az inga, annak az az oka, hogy a kormánnyal leginkább elégedetlen, dühös szavazókat lehet ilyenkor a legjobban mozgósítani.
– Szerepet játszik-e majd a további versengésben Biden és Trump kora? Volt, hogy a 79 éves elnök elaludt nemzetközi tanácskozáson, időnként összevissza beszél. Trump csak négy évvel fiatalabb nála, viszont sokkal energikusabbnak tűnik. De 2024-ben már ő is 78 éves lesz.
– Nem hiszem, hogy Trump esetében jelentősége lenne a korának. Életerős, nem úgy tűnik, mintha lelassulna. Az életkor csak egy szám, az emberek eltérő ütemben öregszenek.
Fotó: Bach Máté
– Ön érdekes vállalkozásba fogott a Claremont McKenna College-ban: konzervatív oktatóként egy liberális kollégájával állt párba, és együtt oktatnak, külön-külön adva ki a feladatokat a hallgatóknak. Ennyire megosztott Amerika, hogy két oktató kell egy kurzushoz? Egyébként pedig bevált a módszere?
– Bevált. A polarizáció egyik lehetséges ellenszereként vezettem be mint a demokrácia iskoláját, noha hasonló kísérletek máshol is zajlanak. A megosztottságra jellemző, hogy ma a diákok szakválasztása is elég árulkodó: társadalomtudományokra általában a liberális hallgatók jelentkeznek. Hiába vannak vegyesen a diákok a campuson, ha a sokszínűség az osztályteremben már nem érvényesül. Így aztán ennek az intellektuális előnyeit sem tudjuk kihasználni. Ezért győztem meg egy baloldali szociológus kollégámat arról, hogy vágjunk bele ebbe a kísérletbe. Meg is változott az osztályterem dinamikája; azelőtt ő a liberális hallgatókat vonzotta, én pedig a konzervatívokat.
– Peter Boghossian, a Portlandi Egyetemről elűzött és átmenetileg magyarországi szellemi menedékre lelt filozófiatanár mondta lapunknak, hogy aki az egyetemeket uralja, mindent ural, hiszen a campusokról kerülnek ki a jövő döntéshozói, médiaszemélyiségei. Egyetért vele?
– Én is aggódom az amerikai felsőoktatásért, és osztom Peter Boghossian néhány szempontját, akit zavart az intoleráns baloldali egyetemi kultúra, de ezt eltúlzottnak tartom. Igaz, hogy túl sok az öncenzúra és a politikai korrektség az amerikai campusokon. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk rá a jobboldalon, hogy dramatizáljuk a helyzetet, ami viszont nem használ.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Bár egy teljesen hiteltelen „nemzeti” csomagolásban, de ez a fajta globalista, „euroidentitásban” megjelenő nemzetek feletti szemlélet az utolsó években megállíthatatlanul teret nyert magának hazánkban is.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
