Németország keresetet nyújtott be Olaszország ellen a Nemzetközi Bíróságnál a két ország között régóta húzódó, második világháborús kártérítésekkel kapcsolatos vita ügyében. Berlin szerint Róma több alkalommal is megszegte a hágai székhelyű bíróság 2012-es ítéletét, amelyben az áll, hogy külföldi bíróságok nem tárgyalhatnak olyan eseteket, amelyekben az áldozatok kártérítést követelnek a náci Németország által elkövetett háborús bűnökért.
A német kereset szerint helyi olasz bíróságok 2012 óta körülbelül huszonöt új peres eljárást indítottak Németország ellen a náci atrocitások miatt.
Az esetek jó részében a bíróságok úgy határoztak, hogy Berlinnek kompenzálnia kell az áldozatokat. Németország számára azért vált hirtelen sürgőssé az ügy lezárása, mert egy olasz bíróságon május 25-ig döntés születhet arról, kikényszeríthető-e néhány Rómában található német tulajdonú ingatlan eladása. Az épületeket a tervek szerint elárvereznék, a megszerzett bevételt pedig a háborús bűnösök áldozatainak kártérítésére fordítanák. A római ingatlanok egyébként kulturális, történelmi, illetve oktatási intézményeknek adnak otthont, köztük van a Goethe Intézet olaszországi központja, az 1829-ben éppen Rómában alapított német régészeti intézet és az 1888-ban ugyancsak az olasz fővárosban alapított német történeti intézet is.
Olaszország megsértette kötelezettségét, amely arra vonatkozik, hogy tartsa tiszteletben Németország szuverén immunitását
– áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsődleges bírói szervéhez benyújtott német keresetben. A Nemzetközi Bíróság 2012-es döntése értelmében Németország már eleget tett a náci rezsim idején Olaszországban elkövetett bűncselekmények miatti jóvátételi kötelezettségének, ezért az államokat megillető mentesség – a szuverén immunitás – elve alapján érvénytelenek az ilyen ügyekben magánszemélyek javára, Németország terhére hozott ítéletek.
Az olasz alkotmánybíróság azonban 2014-ben kimondta, hogy háborús vagy emberiesség elleni bűncselekmények esetében nem alkalmazható az állami mentesség elve, vagyis a náci diktatúra áldozatai vagy hozzátartozóik továbbra is perelhetik Németországot kártérítésért, az ilyen pereket kizáró szabályozás pedig alkotmányellenes.
A két ország közötti vita 2008-ban kezdődött, amikor az olaszországi legfelsőbb bíróság úgy határozott, Németországnak egymillió eurót kell fizetnie annak a kilenc embernek a hozzátartozói számára, akiket mintegy kétszáz társukkal együtt lemészárolt a német hadsereg a toscanai Civitellában 1944-ben.
Németország azzal érvel, hogy már több milliárd eurós kártérítést fizetett ki a náci rezsim által elkövetett atrocitásokért és részt vett az érintett országokkal kötött jóvátételi és békeszerződésekben.
Az MTI közlése szerint a ZDF német országos köztelevízióban arról számoltak be, hogy a náci rezsim külföldi áldozatainak a második világháború után sokáig kellett várniuk a jóvátételt rendező politikai megállapodásra. Az első, úgynevezett globális megállapodásokat 1959 és 1964 között kötötte az akkori Nyugat-Németország európai partnerekkel. Olaszországgal a megegyezést 1961-ben írták alá. Az 1963-ban életbe lépett egyezmény alapján negyvenmillió márka jár azoknak az olaszországi áldozatoknak – haláluk esetén a hozzátartozóiknak –, akiket faji, vallási vagy ideológiai okokból üldözött a nemzetiszocialista rendszer, és akik szabadságukban vagy egészségükben kárt szenvedtek. A ZDF műsorában rámutattak arra is, hogy a német hadsereg és a náci párt fegyveres szervezete sok embert gyilkolt meg a második világháború alatt Olaszországban.
Borítókép: Historyofyesterdy.com
